VEZÉRCIKK – Egymilliárd 587 millió euró – a kötelező migránskvóta elutasítása esetén ennyiben „fájna” Romániának, ha hatályba lép az Európai Bizottság szerdán elfogadott, „szolidaritási hozzájárulásnak” elkeresztelt büntetési mechanizmusa.
2016. május 04., 19:572016. május 04., 19:57
Ezt az összeget – román állampolgáronként mintegy 80 eurót – nem kifizetnie kellene az országnak, hanem ennyivel kapna kevesebb uniós támogatást, amennyiben továbbra is tartja magát az EU igazságügyi és belügyminisztereinek tavaly szeptemberi ülésén is kifejtett álláspontjához, miszerint nem kér a számára megszabott 6351 bevándorlóból.
No de ne essünk az eurobürokraták hibájába, hiszen a kérdés nem szűkíthető le pusztán a számok és képletek szintjére. A bírság meglebegtetésével Brüsszel csak a tehetetlenségét ismeri el, és úgy viselkedik, mint a tekintélyét vesztett szülő, aki végső megoldásként megvonja engedelmeskedni nem hajlandó gyereke zsebpénzét. Újfent bebizonyosodott, hogy az EU-t nem az európai eszme és szellemiség vezérli, egyszerűen nem képes továbbgondolni a jogelődje, az Európai Gazdasági Közösség által megfogalmazott gazdasági érdekeket.
A migránskérdés esetében alkalmazott uniós politika eddig jobbára kimerült a kufárkodásban: az EU hatmilliárd euróért, valamint a török állampolgárok vízummentességéért cserében megvásárolta a szíriai menekülteket az országhatárain belül tartó Ankarát. Vagyis menekültügyben Brüsszel csak a pénzt és a szankciót volt képes felmutatni megoldásként.
Ez a szemlélet azonban nem vezethet eredményre, sőt a kilátásba helyezett bírsággal szembeni magyar, szlovák és lengyel berzenkedést figyelembe véve borítékolható, hogy a javaslat tovább mélyíti a nyugat-európai, illetve a közép-kelet-európai tagállamok közötti ellentéteket. Miközben valamennyi tagállam a saját nemzeti érdekei alapján cselekszik, és e téren például a német vagy a spanyol érdek eltér a lengyelekétől, magyarokétól, románokétól, valamilyen módon mégis csak meg kellene találni azt a közös pontot, amely mindenki számára elfogadható. Attól tartunk azonban, hogy pénzügyi szankció nem szolidaritást fog teremteni az Unióban, hanem felerősíti a máris jelentős széthúzást.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A várakozásoknak megfelelően túlélte ugyan a bukaresti kormány a bizalmatlansági indítványokat, ám a társadalmi és koalíciós feszültségek továbbra is próbára teszik a kabinetet. Ezen belül Ilie Bolojan alatt erősen inog a miniszterelnöki szék.
Példás, dicséretes reakciók egész sorát váltotta ki a napokban Bukarestben történt sajnálatos incidens, amelynek során egy fiatal rasszista indíttatásból rátámadt egy bangladesi ételfutárra.
Olyan az ukrajnai rendezés ügye, mint egy hullámvasút: egyszer a Donald Trump által szorgalmazott béke lehetősége repít a magasba, máskor a tűzszüneti megállapodás látszólagos esélytelensége taszítja mélybe a világot.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!