VEZÉRCIKK – Egymilliárd 587 millió euró – a kötelező migránskvóta elutasítása esetén ennyiben „fájna” Romániának, ha hatályba lép az Európai Bizottság szerdán elfogadott, „szolidaritási hozzájárulásnak” elkeresztelt büntetési mechanizmusa.
2016. május 04., 19:572016. május 04., 19:57
Ezt az összeget – román állampolgáronként mintegy 80 eurót – nem kifizetnie kellene az országnak, hanem ennyivel kapna kevesebb uniós támogatást, amennyiben továbbra is tartja magát az EU igazságügyi és belügyminisztereinek tavaly szeptemberi ülésén is kifejtett álláspontjához, miszerint nem kér a számára megszabott 6351 bevándorlóból.
No de ne essünk az eurobürokraták hibájába, hiszen a kérdés nem szűkíthető le pusztán a számok és képletek szintjére. A bírság meglebegtetésével Brüsszel csak a tehetetlenségét ismeri el, és úgy viselkedik, mint a tekintélyét vesztett szülő, aki végső megoldásként megvonja engedelmeskedni nem hajlandó gyereke zsebpénzét. Újfent bebizonyosodott, hogy az EU-t nem az európai eszme és szellemiség vezérli, egyszerűen nem képes továbbgondolni a jogelődje, az Európai Gazdasági Közösség által megfogalmazott gazdasági érdekeket.
A migránskérdés esetében alkalmazott uniós politika eddig jobbára kimerült a kufárkodásban: az EU hatmilliárd euróért, valamint a török állampolgárok vízummentességéért cserében megvásárolta a szíriai menekülteket az országhatárain belül tartó Ankarát. Vagyis menekültügyben Brüsszel csak a pénzt és a szankciót volt képes felmutatni megoldásként.
Ez a szemlélet azonban nem vezethet eredményre, sőt a kilátásba helyezett bírsággal szembeni magyar, szlovák és lengyel berzenkedést figyelembe véve borítékolható, hogy a javaslat tovább mélyíti a nyugat-európai, illetve a közép-kelet-európai tagállamok közötti ellentéteket. Miközben valamennyi tagállam a saját nemzeti érdekei alapján cselekszik, és e téren például a német vagy a spanyol érdek eltér a lengyelekétől, magyarokétól, románokétól, valamilyen módon mégis csak meg kellene találni azt a közös pontot, amely mindenki számára elfogadható. Attól tartunk azonban, hogy pénzügyi szankció nem szolidaritást fog teremteni az Unióban, hanem felerősíti a máris jelentős széthúzást.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Volt egy idő, amikor közszájon forgott a román bonmot, miszerint Romániában azért tartanak választásokat, hogy kiderüljön: kivel fog együtt kormányozni az RMDSZ.
Érvényesült a papírforma, meghozta gyümölcsét a román baloldal és a szélsőjobb összeborulása: a vártnál is nagyobb arányban támogatta a parlament az Ilie Bolojan vezette kabinet menesztését.
Ízlelgessük egy kicsit: egy magát szociáldemokratának nevező párt jóvoltából Romániában olyan helyzet állt elő, hogy már nem is csupán hipotetikus, megfoghatatlan, távoli rémképként szerepel a napirenden egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése.
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.
Talán nem túlzás kijelenteni: a rendszerváltoztatás óta a legintenzívebb és legdurvább választási kampányidőszak ér véget a vasárnapi országgyűlési választásokkal.
Jó egy hónapja zajlik már az Egyesült Államok és Izrael által Irán ellen indított háború, ami Donald Trump amerikai elnök legutóbbi bejelentése alapján még olyan két-három hétig tarthat.
Sokat, egyre többet foglalkozik a média és a közvélemény a családon belüli erőszakkal, no meg a távoltartás lehetőségével és gyakorlatával. Elítélendő, kerülendő, megelőzendő, büntetendő.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!