Az RMDSZ üllő és kalapács között

Az elmúlt évek egymást követő belföldi és nemzetközi válságai azonban erodálni kezdték a hagyományos pártokat, és olyan új, jobbközép-liberális, illetve baloldali szociális jelszavakat hangoztató szélsőjobboldali párt is létrejött, amely felborította az addigi rendszert, és fragmentáltabbá tette a politikai mezőt.

Így már nem két, nagyjából olyan azonos erőt képviselő tömb áll szemben egymással, amelyek között az RMDSZ lehet a döntnök a maga 5-6 százalékos parlamenti súlyával, mivel alapvetően egyikkel sem összeegyeztethetetlen a világnézete.

Hiszen ott vannak a jobbközép pártok, a szociáldemokraták, és harmadik erőnek a szélsőjobboldali erők.

A válsághelyzet és a szélsőjobb karanténba helyezésének kényszere ugyan az előbbi két tömböt összefogásra késztette, de

Mindez megmutatkozik a jelenlegi román helyzetben is, miután a koalícióból kilépett Szociáldemokrata Párt (PSD) a szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetséggel (AUR) összefogva megbuktatta a kormányt.

A PSD nélkül az Európa-barátnak mondott pártok – a Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) és az RMDSZ – nem rendelkezik többséggel, a PNL és az USR viszont a kormány elkaszálása miatt már nem hajlandó folytatni a szélsőjobb elleni összefogás miatt kényszerűvé vált konjunkturális koalíciót a PSD-vel, mivel az éppen a szélsőjobbal szövetkezve döntötte meg a kabinetet.

egyébként viszont simán folytatná a közös kormányzást az eddigi koalíció pártjaival.

a PSD nélkül nincs többség, a szélsőjobbal pedig természetesen a magyar szervezetnek van a legkevesebb közös pontja.

Nem véletlen, hogy az RMDSZ az eddigi koalíció helyreállítása mellett kardoskodik.

Nem csak azért, mert az széles körű többségre támaszkodhatott, és a PNL-USR tandem és a PSD közötti konfliktusok ellenére valamelyest mégiscsak stabilnak volt tekinthető, hanem azért is, mert a szövetség népszerűségét is alaposan megtépázták az elmúlt egy év kormányzati megszorításai, a válságot pedig tetézte, hogy mire úgy tűnt, a korábbi ellenségeskedés után végre sikerült rendezni a viszonyt az eddigi magyarországi kormányoldallal, az elvesztette a választást.

Ebben a helyzetben az RMDSZ számára is elemi érdek, hogy ne rendezzenek előre hozott választásokat, és nem csupán azért, mert azok a szélsőjobb további erősödését hoznák, hanem azért is, mert miután jól ismerték az ország gazdasági helyzetét, mégis rossz választási kampánykommunikáció mellett döntöttek – Kevesebbet az államnak, többet az embereknek –, hogy azután kormányra lépve megszorításokat és adóemeléseket vállaljanak fel, ami támogatói bázisuk jelentős részét ellenük fordította, és kétséges, hogy sikerülne-e átlépni az 5 százalékos parlamenti küszöböt.

Az eddigi koalíció nélkül viszont – amelynek helyreállítása jelenleg reménytelennek tűnik, hacsak nem kényszeríti ki valamilyen előre nem látott tényező – a magyar szervezet üllő és kalapács közé kerül, amennyiben kisebbségi kormány megalakításának kényszere áll elő.

Ha viszont a kormány megbuktatásával a káoszt tovább fokozó PSD-vel lép kormányra, akkor a szükséges reformok híveit taszítja el magától, hiszen ők meg annak a bizonyítékát látják majd a lépésben, hogy az RMDSZ a korrupt rendszer fenntartásában érdekelt, és valójában a „magyar PSD”.

(Ha azonban minden áron választani kellene, akkor mégiscsak üdvösebb lenne Bolojanék mellett dönteni az AUR-ral karöltve a politikai és gazdasági válságot tovább mélyítő PSD helyett).

Persze lehet, hogy akadémikus a vita, a jelek szerint ugyanis

Az RMDSZ ezt ugyan ellenzi, azzal érvelve, hogy egy technokrata miniszterelnöktől vagy kabinettől az első, komolyabb konfliktust kiváltó jogszabály meghozatalánál meg fogják vonni a parlamenti támogatást, aminek valóban fennáll a veszélye, de ugyanez a lehetőség egy kisebbségi kormány esetében is fennáll, ráadásul egy szakértői kormány lehetővé tenné a pártok számára, hogy egy kissé háttérbe vonuljanak.

Vagyis mindent összevetve ha az eddigi négypárti koalíció nem áll ismét össze, az RMDSZ számára csak rossz vagy még rosszabb opciók állnak rendelkezésre.

Ezzel persze elesne a kormányzati tényezőként élvezett befolyástól és anyagi lehetőségektől, de talán ne tenne rosszat abból a szempontból, hogy újragondolhassa és -építhesse viszonyát potenciális szavazótáborával, az erdélyi magyar közösséggel, amelynek jelentős része elvesztette a bizalmát benne – egy része már évekkel ezelőtt, a többiek pedig az elmúlt jó tíz hónapban.