Balogh Levente
2026. április 24., 19:212026. április 24., 19:21
A Szociáldemokrata Párt (PSD) válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
Valahogy így néz ki az, ahogy a koalícióban a legnagyobb parlamenti frakcióval rendelkező PSD az országban és a nemzetközi színtéren tomboló válságok közepette úgy döntött: ebben a helyzetben a legfőbb prioritása az, hogy elmozdítsa Ilie Bolojan liberális párti (PNL) miniszterelnököt, ennek érdekében pedig minisztereinek visszaléptetésével kormányválságot robbantson ki – illetve középtávon azt is kilátásba helyezze, hogy ha a kormányfő még így sem távozik, bizalmatlansági indítvánnyal buktassa meg a kabinetet.
Bár Sorin Grindeanu PSD-elnök ezt azzal igazolja, hogy Bolojan kudarcot vallott a költségvetési deficit lefaragása és a gazdaság rendbetétele terén, hiszen az infláció és az adóemelések miatt csökkent a vásárlóerő, azért egyértelmű:
Többször is leírtuk már ezen a felületen a témában, hogy a PSD valójában azért teper, hogy visszaszerezze a hosszú éve kormányzati szereplése miatt kiábrándult, és a szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetséghez (AUR) vándorolt szavazóit.
Ennek kulcsát abban látja, hogy „megszabadítsa” az országot Bolojantól, aki miniszterelnökként a zsebbe vágó, és nem teljes egészében helyes, súlyos gazdasági megszorítások legfőbb arca és legkérlelhetetlenebb végrehajtója.
Azt a szociáldemokraták nagyvonalúan elhallgatják, hogy a megszorítások nem léphettek volna életbe, ha legnagyobb kormánypártként ők maguk nem szavazzák meg őket, de hát minek ilyen apróságokkal terhelni a közönséget?
A PSD úgy kalkulál, hogy ha felmutatja a mumusnak kikiáltott Bolojan fejét, azzal visszatérnek a szavazói – ami meglehetősen primitív elképzelés, hiszen attól, hogy kilövik a miniszterelnököt, a megoldásra váró problémák még nem rendeződnek.
Egyes gyanúk szerint az eddig a klientúra számára kiváló kifizetőhelyként működő állami cégek részbeni privatizálásának vagy tőzsdére vitelének a szándéka a másik ok, amiért megszabadulnának Bolojantól, hiszen ebben az esetben a külső ellenőrzés miatt nehezebb az onnan származó pénzeket a csókosokhoz juttatni.
A PSD-t ismerve ez egyáltalán nem kizárható, nem véletlen, hogy tiltakoznak a kezdeményezés ellen, bár persze az is legitim érv, hogy a stratégiai cégeket jobb saját kézben tudni, mint külföldiben.
Ha azonban az államkassza kong, akkor szükségmegoldásként ilyen lépésekre is szükség van.
Az is elképzelhető, hogy úgy látják: a jelenlegi helyzetben nem biztos, hogy sikerül talpra állítani az országot 2027 közepéig, amikor a koalíciós megállapodás szerint ők vehetnék át a miniszterelnöki tisztséget, így előfordulhat, hogy jobban járnak, ha ellenzékbe vonulnak, és ehhez szolgál ürügyként Bolojan távozásának a követelése – ha bejön, akkor dobhat a népszerűségükön, ha nem, megvan az ürügy a távozásra.
Hiszen amióta kiderült, hogy a szociáldemokraták komolyan gondolják a dolgot, folyamatosan nő a kamat, amely mellett Románia hitelhez jut, miközben a piacok bizalma egyre jobban meginog, a jegybank égeti a valutakészleteit a lej stabilitásának megőrzése érdekében, ráadásul veszélybe kerül az uniós fejlesztési alapból és a haderőfejlesztésre szánt keretből az országnak járó, összesen mintegy 20 milliárd eurós összeg is.
A jelek szerint azonban nem ez a legfőbb szempont, hanem az, hogy a PSD visszaszerezzen valamit megcsappant támogatottságából.
És különösen Bolojannak, aki nagyváradi polgármesterként és a Bihar megyei közgyűlés elnökeként a PSD egyik legfőbb ellenfele volt, és bár jó ideje Bukarestben tevékenykedik, a szociáldemokratáknak azóta sem terem túl sok babér a megyében a kormányfő korábbi, a romániai átlaghoz képest sikeresnek mondható ténykedése nyomán.
Minden bizonnyal arra számítanak, hogy ha most sikerülne „kilőni” a PNL elnökét, akkor egyrészt hosszú időre kivonnák a forgalomból, hiszen ő lenne a „bukott” miniszterelnök, akinek a válság félrekezelése miatt kellett kitenni a szűrét a kormány éléről, másrészt arra, hogy nehéz helyzetbe hozzák a PNL-t, hiszen nem sok olyan karizmatikus politikusok van, akit Bolojan helyébe tudnának állítani.
Ott van ugyan Ciprian Ciucu, aki nemrég nagy meglepetésre megnyerte az időközi főpolgármester-választást Bukarestben, de hát ostobaság lenne beáldozni egy ilyen értékes posztot egy bizonytalan miniszterelnöki tisztségért.
Alapvetően igazuk is van, hiszen a Holdról is látszik, hogy a PSD csupán a saját imázsát próbálja építeni, amihez eszük ágában sincs asszisztálni, másrészt ha engednének, azzal a saját gyengeségüket bizonyítanák, ami az ő támogatói bázisukat morzsolná tovább.
Már csak azért is, mert ha most beáldoznák Bolojant, azzal az utódja kerülne a bokszzsák és a bűnbak egyáltalán nem kecsegtető szerepébe, ami a pártelnök mellett egy újabb politikusuk imázsát feketítené be a következő parlamenti választásuk előtt, amire egyáltalán nincs szükségük.
A kérdés most az, mihez kezd a PSD most, hogy azzal szembesül: a PNL nem hajlandó a kezére játszani, és nem áldozza be legértékesebb (jobban mondva: egyetlen értékesnek mondható) politikusát.
A kormánybuktatás is benne van a pakliban, korábban már az USR is igénybe vette az AUR segítségét egy kormány bizalmatlansági indítvánnyal történő eltakarításához, ez azonban csak még nagyobb káoszt eredményezne – igaz, az eddigi történések alapján ez a perspektíva eddig sem különösebben riasztotta el a PSD-t attól, hogy kampánymegfontolásból, politikai számításból fokozza a fejetlenséget.
Ha pedig egyszer megbuktatják a kormányt, a 2020-as alkotmánybírósági döntés értelmében az államfő nem jelölheti újra a már megbuktatott miniszterelnököt – vagyis ez esetben hosszadalmas huzavona után, de mégis bejönne a PSD terve, hogy eltakarítsa Bolojant, így a maga részéről vidáman működhetne tovább az eddigi koalíció egy új liberális kormányfővel.
A gond csak az, hogy a PSD nélkül a jelenlegi PNL-USR-RMDSZ koalíció nem, vagy csak nagyon nehezen, független honatyák támogatásával és néhány PSD-s képviselő átcsábításával tudna – nagyon törékeny – parlamenti többséget kialakítani, a PSD viszont jelezte, hogy nem támogatna kisebbségi kormányt.
Ebben az esetben akár előre hozott választások is lehetnek.
Csakhogy jelen állás szerint az AUR-on kívül egyetlen pártnak sem érdeke, hogy két miniszterelnök-jelölt parlamenti elutasítsa esetén előre hozott választásokat írjanak ki, mert egyelőre nem úgy tűnik, hogy a szociáldemokraták sokat profitáltak volna a belső ellenzéki szerepből, amelyet a kormány megalakulása óta játszanak annak nyomán, hogy átengedték a miniszterelnöki tisztséget a liberálisoknak.
– ez pedig tovább csökkentené a kormánypártok támogatottságát, és növelné az AUR szavazóinak számát, majd a választás nyomán a parlamenti súlyát.
Így – hacsak addig nem történik olyasmi, ami miatt vagy a PSD, vagy a PNL meggondolja magát – jelen állás szerint mégiscsak az tűnik a valószínű forgatókönyvnek, hogy kisebbségi kormány irányítja az országot.
(Persze ott van még a PSD-AUR koalíció réme, amit most a szociáldemokraták kizárnak, és nem is tűnik túl esélyesnek, hiszen ugyanazon szavazótáborért küzdenek – igaz, Romániában láthattuk már, hogy bármi megtörténhet).
Talán arra számítanak, hogy ha ezáltal el is esnek a kormányzati részvétel jelentette forrásoktól – amelyek elsősorban az önellátásra nem képes vidéki szervezetek, önkormányzatok számára fontosak –, legalább nem őket teszik majd felelőssé azért, ha nem sikerül talpra állítani a gazdaságot, és nem javul a helyzet.
Ellenben elmondhatják majd, hogy ők mindent megpróbáltak: megkísérelték elmozdítani a legfőbb felelőst, de nem sikerült.
Van ugyan még egy megoldás: a párton kívüli, úgynevezett technokrata miniszterelnök, aki lehet egy köztiszteletben álló, gazdasági téren jártas személy, aki felvállalhatná a súlyos gazdasági döntések ódiumát.
És persze az is a pakliban van még, hogy ha a kormányt megbuktatják, és az elnök egy másik liberális politikust kér fel kormányalakításra, mégiscsak összeáll újra a jelenlegi koalíció, a PNL ugyanis úgy dönt: hiába a PSD-vel való együttműködés kizárásáról szóló döntés, az ország érdeke és európai orientációja azt kívánja meg, hogy félretegyék az ellenségeskedést. (Legalábbis néhány hónapra).
Vagyis jelenleg csak a bizonytalanság bizonyos, valamint az, hogy a mostani helyzet senkinek sem jó – a legkevésbé az ország polgárainak.
Annyi kijelenthető:
A mostani cirkusz ugyanis még inkább eltávolíthatja a polgárokat a válsághelyzetben is egymás torkát harapdáló „Európa-barát” pártoktól, és – hogy visszatérjünk az első mondatban alkalmazott hasonlathoz – könnyen megtörténhet, hogy a következő választáson azzal büntetik majd a PSD-t és az egész, eddig kormányzó politikai osztályt, hogy a kormányzással eddig még nem próbálkozó erőkre bízzák a tűzoltást.
Még akkor is, ha a tartályaikból erős benzinszag szivárog.
Makkay József
Nemcsak az állóvizeket kavarta fel, hanem valóságos örvényt idézett elő Nicușor Dan azzal, hogy a Nemzeti Liberális Párt megkérdezése nélkül miniszterelnök-jelöltnek nevezte ki a PNL egyik alelnökét, Adrian Veșteát.
Balogh Levente
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Páva Adorján
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Balogh Levente
Románia jelenleg nem képes szavatolni polgárainak biztonságát – ez a szomorú következtetés szűrhető le az egy hete bekövetkezett galaci drónincidensből és a pénteki konstancai robbanásból.
Balogh Levente
Egy botrány sohasem jön jól, de az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség számára most még az átlagosnál is károsabb, hogy Demeter Andrásnak trágár kifejezések és a román nemzeti érdekkel kapcsolatos kijelentések kapcsán le kellett mondania.
Páva Adorján
A választók kitessékelték a demokrácia ajtaján, ám a rendszer ünnepélyesen visszavezeti őt a hátsó bejáraton – egyenesen a díszterembe, a miniszterelnöki székbe.
Balogh Levente
Hát ez nagyon megérte – vonhatjuk le nem kevés iróniával a következtetést a Szociáldemokrata Párt kormánybuktató kalandja után a legfrissebb felmérések fényében.
szóljon hozzá!