Hirdetés
Balogh Levente

Balogh Levente

Kormányközelben az AUR?

2026. május 01., 15:482026. május 01., 15:48

2026. május 01., 15:482026. május 01., 15:48

Ízlelgessük egy kicsit: egy magát szociáldemokratának nevező párt jóvoltából Romániában olyan helyzet állt elő, hogy már nem is csupán hipotetikus, megfoghatatlan, távoli rémképként szerepel a napirenden egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése.

Azzal ugyanis, hogy a PSD a Románok Egyesüléséért Szövetséggel (AUR) összefogva nyújtott be bizalmatlansági indítványt az Ilie Bolojan vezette kormány ellen, megnyitotta a lehetőséget az előtt, hogy a szélsőséges párt előbb-utóbb valóban kormánytényező legyen.

Hiszen abbeli igyekezetében, hogy biztosan meglegyen a támogatás az általa legfőbb bűnbakká és a nép ellenségévé kikiáltott Ilie Bolojan miniszterelnök elmozdítására, beemelte a politikai mainstream középpontjába az AUR-t, amelyet – miután szélsőjobboldaliként, Európa-ellenesként és oroszpártiként sorolták be – a magukat Európa-barátnak nevező pártok egyfajta karanténba szorítottak.

Ezzel pedig gyakorlatilag lenullázta az összes, eddig az AUR-ral szemben felhozott, jórészt nem alaptalan bírálatot.

Igaz, ne tegyünk úgy, mintha a PSD lenne az első, amely lepaktált a szélsőjobbal.

Az AUR körül felépült fal lebontásának megkezdésében elvitathatatlan a jelenleg is kormánykoalíciós tag USR felelőssége:

a magát liberális jobbközép alakulatként meghatározó párt engedte ki a karanténból, amikor 2021 októberében a mostanihoz hasonló helyzetben közösen buktatták meg a Bolojanhoz hasonlóan szintén nemzeti liberális párti Florin Cîţu vezette kabinetet.

Onnantól kezdve megvolt a precedens arra, hogy egy magát demokratikusnak és nyugatosnak hirdető párt saját politikai érdekei mentén bármikor összefoghasson a szélsőségesekkel, hiszen

ha a Macron-féle pártcsaládban tevékenykedő USR volt az úttörő, akkor a többiek miért lennének finnyásak?

Mára ugyanakkor megváltozott a helyzet, hiszen az eddigi legnagyobb pártokban, a PSD-ben és a PNL-ben az elmúlt évek elhibázott, az országot eladósító, a költségvetési hiányt 9 százalék fölé tornászó kormányzásai miatti csalódás átrendezte a politikai erőviszonyokat: az AUR vált a legnagyobb támogatottságú párttá, miközben a szociáldemokraták és a liberálisok népszerűsége még együttvéve is alig van akkora, mint a szélsőséges párté.

Ezt ellensúlyozandó – és a szélsőjobb kormányra kerülésének kockázatától tartó beruházók, a piacok megnyugtatása, az ország gazdaságát még kilátástalanabb helyzetbe sodró bóvliba sorolás megelőzése érdekében – fogott össze a PNL, a PSD, az USR és az RMDSZ, hogy „Európa-barát” koalícióként próbálja meg kivezetni az országot a csődközeli helyzetből.

Ugyanakkor

egy ennyire heterogén összetételű koalícióban már a kezdetektől kódolva volt, hogy előbb-utóbb ellentétek alakulnak ki, amelyek egyre mélyülnek, majd végül elmérgesednek.

És már az is látható volt a legelejétől, hogy a leggyengébb láncszem éppen az egyébként legnagyobb frakcióval rendelkező PSD lesz, amely már a kormányzás kezdetétől fogva a belső ellenzék kényelmes szerepébe helyezkedett, ha már Nicușor Dan államfő ragaszkodott ahhoz, hogy a ne a koalíció legnagyobb pártja, hanem a második PNL adja a miniszterelnököt romániai nyilvánosságban PR-jának köszönhetően a jó gazda megtestesüléseként ismertté vált Ilie Bolojan személyében.

(Ami persze a PSD-nek pont jól jött, hiszen ilyen pocsék helyzetben pont nem hiányzott, hogy ő legyen a kormányzás arca).

A pazarlás gazdasági helyzet rendbe tételéhez elengedhetetlen leállítása és az állami cégek helyzetének rendezése, tulajdonrészük bizonyos hányadának tőzsdére vitele, ami a korrupciós csapok elzárását, a pártok klientúrájának közpénzzel való kitömésének végét jelentené, aztán végképp kicsapta a biztosítékot a PSD-nél, amely évtizedek óta a jelenség legfőbb kedvezményezettje.

Ennek nyomán döntöttek úgy, hogy Bolojanból bűnbakot faragnak, hogy az elmozdításával egyrészt elejét vegyék a pénzcsapok elzárásának, másrészt az ország megmentőjének szerepében tetszeleghessenek, aki eltávolította az embereket a megszorító intézkedések révén megnyomorító miniszterelnököt.

Ehhez pedig éppen azzal az AUR-ral bútoroztak össze, amely amúgy a legfőbb riválisuk, hiszen nagyjából ugyanazon a szavazótáboron osztoznak.

A PSD és az AUR között ugyanis nincs nagy ideológiai különbség,

hiszen a román politikai életben a pártok nevében szereplő ideológiai besorolás az esetek többségében csupán – hogy a klasszikust idézzük – alap nélküli forma, kevés valódi elkötelezettséget jelent.

Ezt bizonyítja az is, hogy a PSD szavazói a szélsőséges pártban találtak „menedékre”, miután csalódtak korábbi pártjukban.

Ha valaki nem emlékezne:

a PSD a 90-es évek óta mindig is előszeretettel vette elő a soviniszta retorikát, ha pillanatnyi érdeke úgy kívánta,

így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy a szélsőségesen nacionalista Nagy-Románia Párt szétesése után egyes politikusai a szociáldemokratákhoz zsilipeltek át – közülük ma Lia Olguța Vasilescu craiovai polgármester a párt egyik legbefolyásosabb vezetője, olyannyira, hogy sokan őt sejtik a mostani kormánybuktató akció mögött.

A PSD elnöke, Sorin Grindeanu most persze azzal védekezik, hogy az együttműködés csupán eseti, és nem jelenti azt, hogy valamilyen formában kormányzati együttműködésre törekszik az AUR-ral. De egyrészt Romániában soha nem érdemes azt mondani, hogy soha, másrészt Grindeanu egyszer már hazudott, amikor arról beszélt: jelenleg nem terveznek semmilyen együttműködést az AUR-ral, ezért nehéz elhinni, amit a további együttműködés kizárásáról mond.

Pedig miközben ezzel az akcióval – hacsak a szavazásig meg nem gondolja magát – rövid távon eléri a célját, Bolojan elmozdítását, már középtávon is az AUR-t segíti.

Azzal ugyanis, hogy az USR után most ő is összeállt vele, megerősíti azt a percepciót, hogy az AUR mégiscsak szalonképes párt, egyben arra is lehetőséget biztosított, hogy demonstrálja a befolyását, hiszen csak az ő támogatásával lehet elmozdítani a kormányt.

Vagyis a

PSD a saját, még meglévő választói szemében is megerősíti, hogy az AUR megkerülhetetlen

– ami akár arra is sarkallhatja őket, hogy „dezertáljanak” a szélsőséges párt irányába.

A jelenlegi helyzet legfőbb nyertese így az AUR, amely ugyan a PSD-vel együtt akár kormányra is léphetne, de jelen helyzetben vélhetően mérsékelten fűlne hozzá a foga, már csak azért is, mert inkább az előre hozott választásban gondolkodik, amely – amennyiben bízni lehet a felmérésekben – még nagyobb parlamenti frakciót, sőt a válsághelyzet elhúzódása és a többi párt folyamatos civakodása miatti elégedetlenség nyomán akár abszolút többséget eredményezne számára.

Persze egy kósza gondolatkísérlet erejéig eljátszadozhatunk a lehetőséggel:

a szociáldemokratáknak talán nem is jönne annyira rosszul, ha az AUR kormányra kerülne, mert akkor a Simion-pártnak kellene beleállnia a gazdaság rendbetételébe, és az ehhez szükséges népszerűtlen intézkedések, illetve a kormányzással rendszerint velejáró erodálódás nyomán elveszítené az „ártatlanságát”,

azt a státusát, hogy még nem adatott meg neki a kormányzás lehetősége, így fennáll a bizalom vele szemben, hátha jobban csinálja.

Ebben az esetben a szavazópolgárok akár vissza is térhetnek a PSD-hez – bár valószínűbb, hogy nagy részük inkább egy másik radikális pártot keresne magának, amely még nem volt kormányon.

Persze azt is szokás mondani, hogy hatalomra kerülve, a kormányzás és az ország helyzetének valóságával szembesülve a radikális pártok általában mérsékeltebbé válnak, de azért jobb lenne nem kipróbálni, hiszen a kormányválság máris megrángatta a lej árfolyamát, és a hitelkamatok is növekednek – mi lenne akkor, ha egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése lenne napirenden?

Ezek persze csak extrém feltételezések, az ugyanakkor nem, hogy a PSD tényleg taktikázik.

Érdekes ugyanis, hogy miközben nagy garral a Bolojan-kormány megbuktatásáról beszél, a bizalmatlansági indítvány kommunikációjában nem vett részt.

Az indítvány benyújtását egyedül jelentette be George Simion AUR-elnök, és a parlamentben is az AUR-ra hagyták a szöveg ismertetését.

Mintha igyekeztek volna a háttérbe vonulni, hogy adott esetben, ha esetleg valamilyen formában mégis sikerülne megegyezni a liberálisokkal – ami azért nem lenne egyszerű –, könnyebb legyen kihátrálni a projektből, illetve utólag minimalizálni a részvételt, és a Mostantól mi sose akartunk kormányt buktatni jelszó jegyében az egészet rákenni az AUR-ra.

Mindez azonban nem feledteti a felelősségüket a jelenlegi, teljesen fölösleges kormányválság kialakulásában, illetve abban, hogy önző lépésükkel növelték az AUR súlyát.

Remélhetőleg a választópolgárok ezért úgy büntetik majd őket, hogy csak ők bűnhődjenek, ne pedig az egész ország.

És ami ugyanolyan fontos: a jelenlegi kaotikus állapotot, amelyben egy vagy két párt úgy okozhat politikai káoszt, hogy utána nem kell viselnie a felelősséget, mivel azt követően kell végeérhetetlen politikai háttéregyeztetésekbe bocsátkozni, hogy a kormány már megbukott, a lehető legsürgősebben fel kellene számolni.

Komolyan fontolóra kellene végre venni, hogy az ilyen helyzetek elkerülése érdekében vezessék be a konstruktív bizalmatlansági indítványt

– vagyis azt, hogy a dokumentumban már a következő miniszterelnök neve is szerepeljen, és annak megszavazása a régi kormányfő bukása mellett az új kormányalakításra való felhatalmazását is jelentse.

Hogy minden politikai szereplő érezze át a felelősséget, és kétszer is gondolja meg, mielőtt a mostanihoz hasonló kalandorakciókba fog.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Makkay József

Makkay József

A hatalom logikája felülírta a lojalitást

Nemcsak az állóvizeket kavarta fel, hanem valóságos örvényt idézett elő Nicușor Dan azzal, hogy a Nemzeti Liberális Párt megkérdezése nélkül miniszterelnök-jelöltnek nevezte ki a PNL egyik alelnökét, Adrian Veșteát.

Balogh Levente

Balogh Levente

Premontrei botrány: senki ne az áldozatot hibáztassa, még az RMDSZ se!

Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.

Páva Adorján

Páva Adorján

Nem csak a bankok trükkje: a botrány mindannyiunkról szól

Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.

Balogh Levente

Balogh Levente

Románia képtelen megvédeni a polgárait

Románia jelenleg nem képes szavatolni polgárainak biztonságát – ez a szomorú következtetés szűrhető le az egy hete bekövetkezett galaci drónincidensből és a pénteki konstancai robbanásból.

Balogh Levente

Balogh Levente

Mit és mibe rakhat bele egy magyar vezető Romániában?

Egy botrány sohasem jön jól, de az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség számára most még az átlagosnál is károsabb, hogy Demeter Andrásnak trágár kifejezések és a román nemzeti érdekkel kapcsolatos kijelentések kapcsán le kellett mondania.

Páva Adorján

Páva Adorján

Bukarest újabb abszurdja: bukott pártból magyarellenes kormányfőt?

A választók kitessékelték a demokrácia ajtaján, ám a rendszer ünnepélyesen visszavezeti őt a hátsó bejáraton – egyenesen a díszterembe, a miniszterelnöki székbe.

Balogh Levente

Balogh Levente

Az egyre fogyó bizalom és az előre hozott választások

Hát ez nagyon megérte – vonhatjuk le nem kevés iróniával a következtetést a Szociáldemokrata Párt kormánybuktató kalandja után a legfrissebb felmérések fényében.

Hirdetés