A józan ész és a külhoni választópolgárok felelőssége

Míg a 2022-es választást követő két évben még a régi, addig négy alkalommal kétharmados arányban legyőzött ellenzéki pártok számítottak a fő ellenfélnek, a Novák Katalin köztársasági elnök és Varga Judit korábbi igazságügyi miniszter közéletből való 2024 eleji távozásához vezető kegyelmi ügy óta a gyakorlatilag a semmiből összegründolt, a kormányoldalról „átállt” Magyar Péter által vezetett Tisza Párt a legfőbb kihívó, miután magához csábította a többi ellenzéki alakulat kiábrándult szavazóit.

És mivel egyes közvélemény-kutatások szerint esélyes lehet a győzelemre – bár

–, a verseny gyakorlatilag annak ellenére is kétpártivá redukálódott, hogy a választáson azért még három kisebb párt is elindul.

A Tisza kampánya – amelyet a korábbi években potens ellenzék híján politikai aktorrá avanzsált ellenzéki sajtó is minden fórumon felerősít – arról szól, hogy a kormány korrupt, nem az emberek érdekeit szolgálja, nem fejlesztette a közszolgáltatásokat, oroszbarát, és elszigetelődött nemzetközi téren.

Ezzel szemben az adócsökkentésekkel és a 14. havi nyugdíjjal kampányoló, Washington által is teljes mellszélességgel támogatott kormányoldal azzal igyekszik a legfőbb kihívó legitimitását csökkenteni, hogy az valójában nem alulról építkezett, és nem a polgárok elégedetlensége hívta életre. Hanem a magyar kormánnyal szemben ellenséges külföldi – EU-s és ukrán – kormányok és titkosszolgálatok által összerakott „termék”, amelynek legfőbb feladata a kormányváltás után a brüsszeli követelések szolgai teljesítése, élen az ukrajnai háború támogatásával.

A helyzet odáig fajult, hogy

Ez utóbbi egyébként bizonyos jelek alapján tényleg valószínűnek tűnik, mivel számos nyugati és EU-s vezető szemében szálka a jelenlegi kabinet. A kérdés az, valóban kapnak-e az országon belülről is támogatást.

A hangnem minden eddiginél durvább, és bár a kampány elsősorban az anyaországi választópolgároknak szól, a választójog kiterjesztése és a személyes pártszimpátiák nyomán a határon túli magyar állampolgárok körében is hatással bír. Látható, hogy

• nem csupán anyaországi, hanem
• erdélyi,
• partiumi profillal rendelkező személyek is minősíthetetlen hangnemben, a józan észt félrerúgva, gyakorlatilag

És itt nem az iróniáról beszélünk, hanem a konkrét, az egzisztenciától való megfosztásra vonatkozó vagy egyenesen fizikai fenyegetésről. Mindezt úgy, hogy a kampány során viszonylag kevés szó esik a külhoniakról. Bár az kimondottan örvendetes, hogy a DK-n kívül eddig még hivatalosan egyik párt sem követelte a választójoguk megvonását, mint ahogy az is, hogy – legalábbis jelen cikk megjelenéséig – nem került nyilvánosságra a külhoni levélszavazás intézményének lejáratását célzó, négy évvel ezelőtti diverzióhoz hasonló akció.

A kormányzó Fidesz-KDNP, amely már több mint harminc éve megalapozta külhoni kapcsolatait, és tizenhat éve folyamatosan építi ki, illetve bővíti a különböző támogatási rendszereket, természetesen helyzeti előnyben van, hiszen az eddigi támogatások megőrzésével, illetve további bővítésével, az állandóság ígéretével kampányolhat a külhoniak körében – és ezt meg is teszi.

Magyar Péter ugyan igyekszik a nemzeti jelképeket és retorikát alkalmazni, azonban a Tusványost másoló erdélyi minidzsembori és az elsősorban belpolitikai célokat szolgáló, a külhoniakat csupán kampányeszközként felhasználó nagyváradi kiruccanás alapján sok érdemi információ nem derül ki arról, milyen viszonyt alakítanának ki a határon túli nemzetrészekkel.

Bizonyos következtetések ugyanakkor talán levonhatók abból, hogy kik szurkolnak a győzelmének. Amint arról már említést tettünk, a Tisza elsősorban az eddigi ellenzéket váltotta le, annak támogatóit tudhatja maga mögött, értelmiségestül, művészvilágostul és sajtóstul. A nyilvános megszólalások, bejegyzések alapján olybá tűnik, hogy

bár kis számban olyanok is, akik korábban a kormányoldal szimpatizánsai voltak, de valamilyen okból – akár személyes sérelem miatt – kiábrándultak belőle. Előbbiek annyiban önazonosak, hogy legalább tizenhat éve következetesen bírálják a kormányoldal minden, külhoniakkal kapcsolatos intézkedését, elsősorban persze az anyagi támogatások folyósításának módját, mert hát végső soron a hangzatos elvek mellett mégiscsak a pénz a legfontosabb.

Ők talán abban reménykednek, hogy ha az ellenzék győz, akkor azzal honorálja majd a mellette való kiállásukat, hogy átalakítja a támogatási rendszert, őket bízza meg a pénzek elosztásával, és az ő projektjeiket támogatja majd.

Néha kimondottan szórakoztató látni, hogy a fősodratú román sajtó milyen intenzíven kampányol az ellenzéki pártnak, szakmányban véve át az ellenzéki sajtó, illetve a magyar kormánnyal nem szimpatizáló külföldi média kormányellenes narratíváját. A cél vélhetően nem csupán a román közönség tájékoztatása, hanem az is, hogy a román sajtót követő erdélyi, partiumi magyarokat is megpróbálják befolyásolni, és csökkenteni a kormány iránti szimpátiát a köreikben.

Persze ez nem újdonság, hiszen a magát haladónak tartó médiában eddig is hasonló volt a gyakorlat, most viszont intenzívebb. Arról a sajtóról van szó egyébként, amely ugyan progresszívnak és kisebbségbarátnak próbálja hirdetni magát, azonban rögvest revizionizmust és a román államiságot érő veszélyt kiált, amikor szóba kerül az erdélyi magyar közösség anyaországi támogatása, illetve az autonómia témája. És a jelek szerint

Bukarestben ugyanis azt preferálják, ha Budapesten olyan, tájba simuló kormány van, amely nem hirdeti fennhangon a nemzet egységét, és nem tekinti prioritásnak a nemzetrészek közötti közjogi, kulturális és gazdasági kötelékek szorosabbra fűzését. Ilyen közegben kell az erdélyi, partiumi és bánsági magyar állampolgároknak mérlegelniük, kiben bízhatnak, melyik oldalra érdemes a voksukat adniuk.

Mindezt úgy, hogy

Ezért fontos, hogy a körülmények, a folyamatos fröcsögés és kampányzaj ellenére higgadtan hozza meg mindenki a döntést, mérlegre téve, milyen végkimenetel hozhat pozitívumokat az anyaország és a külhoni magyarok számára.

A legfontosabb az, hogy a józan ész ne szoruljon végleg háttérbe, mivel a világ nem áll meg a választási eredmény kihirdetésével. És a kívánatos az lenne, hogy enyhüljön a háborús hangulat, és április 13-án reggel, majd azt követően is mindenki nyugodtan nézhessen tükörbe és a polgártársai szemébe.