VEZÉRCIKK – Egymilliárd 587 millió euró – a kötelező migránskvóta elutasítása esetén ennyiben „fájna” Romániának, ha hatályba lép az Európai Bizottság szerdán elfogadott, „szolidaritási hozzájárulásnak” elkeresztelt büntetési mechanizmusa.
2016. május 04., 19:572016. május 04., 19:57
Ezt az összeget – román állampolgáronként mintegy 80 eurót – nem kifizetnie kellene az országnak, hanem ennyivel kapna kevesebb uniós támogatást, amennyiben továbbra is tartja magát az EU igazságügyi és belügyminisztereinek tavaly szeptemberi ülésén is kifejtett álláspontjához, miszerint nem kér a számára megszabott 6351 bevándorlóból.
No de ne essünk az eurobürokraták hibájába, hiszen a kérdés nem szűkíthető le pusztán a számok és képletek szintjére. A bírság meglebegtetésével Brüsszel csak a tehetetlenségét ismeri el, és úgy viselkedik, mint a tekintélyét vesztett szülő, aki végső megoldásként megvonja engedelmeskedni nem hajlandó gyereke zsebpénzét. Újfent bebizonyosodott, hogy az EU-t nem az európai eszme és szellemiség vezérli, egyszerűen nem képes továbbgondolni a jogelődje, az Európai Gazdasági Közösség által megfogalmazott gazdasági érdekeket.
A migránskérdés esetében alkalmazott uniós politika eddig jobbára kimerült a kufárkodásban: az EU hatmilliárd euróért, valamint a török állampolgárok vízummentességéért cserében megvásárolta a szíriai menekülteket az országhatárain belül tartó Ankarát. Vagyis menekültügyben Brüsszel csak a pénzt és a szankciót volt képes felmutatni megoldásként.
Ez a szemlélet azonban nem vezethet eredményre, sőt a kilátásba helyezett bírsággal szembeni magyar, szlovák és lengyel berzenkedést figyelembe véve borítékolható, hogy a javaslat tovább mélyíti a nyugat-európai, illetve a közép-kelet-európai tagállamok közötti ellentéteket. Miközben valamennyi tagállam a saját nemzeti érdekei alapján cselekszik, és e téren például a német vagy a spanyol érdek eltér a lengyelekétől, magyarokétól, románokétól, valamilyen módon mégis csak meg kellene találni azt a közös pontot, amely mindenki számára elfogadható. Attól tartunk azonban, hogy pénzügyi szankció nem szolidaritást fog teremteni az Unióban, hanem felerősíti a máris jelentős széthúzást.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!