VEZÉRCIKK – „Emelt fővel térhetük haza, csodás tettet hajtott végre a csapat a tornán" – ezekkel a szavakkal értékelte Bernd Storck szövetségi kapitány magyar labdarúgó-válogatottjának Európa-bajnoki szereplését a belgáktól, a nyolcaddöntőben elszenvedett 4-0-s vereség után.
2016. június 27., 19:462016. június 27., 19:46
És a német mesternek teljesen igaza van. Mert mi lehet annál csodásabb, amikor egy előzetesen outsidernek gondolt együttes bebizonyítja, hogy tud futballozni, játékosait szakemberek dicsérik, szurkolók százezrei ünneplik és reálisan nézve is optimista jövőképet vázol fel a közelgő világbajnoki selejtezőkre.
Kezdték ezt az eredményes csoportkörben és folytatták a nyolcaddöntőben, ahol a világ egyik legjobb együttese ellen is képesek voltak épkézláb helyzeteket kialakítani, védelmük pedig a hajrá nyílt sisakos küzdelméig még fejtörést okozott az ellenfélnek. A magabiztos labdakezeléssel társuló bátorságot pedig öröm volt nézni, és ez az, amely miatt még szakemberek is állítják: a magyar válogatott lekörözte Románia együttesét.
Egy ilyen helyzetben ugyanis nem mehetünk el a hasonlítgatások mellett, és ahogyan azt egy román ajkú ismerősöm egyszerűen megállapította: lehet, hogy a magyarok is jönnek haza, de jobb 4-0-ra kikapni a nyolcaddöntőben Belgiumtól, mint szerencsétlen játékkal a csoportkörben 1-0-ra Albániától.
Mert most, ellentétben a sebeit nyalogató Romániával, Magyarország örömmel és büszkén beszélhet az EURO 2016-ról, játékosai kivívták a tiszteletet, és még ezt a 4-0-s vereséget is könnyen kamatoztathatja labdarúgása továbbfejlesztése érdekében. Szerintem így kell kikapni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Ötszáz évvel a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája után országszerte megemlékezésekkel és katonai tiszteletadással hajtottak fejet a mohácsi csata áldozatai előtt.
Amikor történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a mohácsi vész fél évezredes évfordulójára emlékezünk, hiszen emlékezni mindenkoron szent kötelesség, szükséges áttekinteni az előzményeket.
Továbbra is tapasztalható, hogy a választások óta szakadék húzódik az erdélyi és a magyarországi társadalom jelentős része között, ám az árok betemetése nem reménytelen – abban ugyanakkor jelentős szerep hárul az új magyar kormányra.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!