VEZÉRCIKK – „Emelt fővel térhetük haza, csodás tettet hajtott végre a csapat a tornán" – ezekkel a szavakkal értékelte Bernd Storck szövetségi kapitány magyar labdarúgó-válogatottjának Európa-bajnoki szereplését a belgáktól, a nyolcaddöntőben elszenvedett 4-0-s vereség után.
2016. június 27., 19:462016. június 27., 19:46
És a német mesternek teljesen igaza van. Mert mi lehet annál csodásabb, amikor egy előzetesen outsidernek gondolt együttes bebizonyítja, hogy tud futballozni, játékosait szakemberek dicsérik, szurkolók százezrei ünneplik és reálisan nézve is optimista jövőképet vázol fel a közelgő világbajnoki selejtezőkre.
Kezdték ezt az eredményes csoportkörben és folytatták a nyolcaddöntőben, ahol a világ egyik legjobb együttese ellen is képesek voltak épkézláb helyzeteket kialakítani, védelmük pedig a hajrá nyílt sisakos küzdelméig még fejtörést okozott az ellenfélnek. A magabiztos labdakezeléssel társuló bátorságot pedig öröm volt nézni, és ez az, amely miatt még szakemberek is állítják: a magyar válogatott lekörözte Románia együttesét.
Egy ilyen helyzetben ugyanis nem mehetünk el a hasonlítgatások mellett, és ahogyan azt egy román ajkú ismerősöm egyszerűen megállapította: lehet, hogy a magyarok is jönnek haza, de jobb 4-0-ra kikapni a nyolcaddöntőben Belgiumtól, mint szerencsétlen játékkal a csoportkörben 1-0-ra Albániától.
Mert most, ellentétben a sebeit nyalogató Romániával, Magyarország örömmel és büszkén beszélhet az EURO 2016-ról, játékosai kivívták a tiszteletet, és még ezt a 4-0-s vereséget is könnyen kamatoztathatja labdarúgása továbbfejlesztése érdekében. Szerintem így kell kikapni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!