Medve hordja a vadászpuskát

és ezzel az 1989. decemberi rendszerváltás óta viszonylag sikeresen működő vadgazdálkodást kivette a szakmai szervezetek – a vadászegyesületek – kezéből.

A vadgazdálkodási szakemberek figyelmeztetése ellenére a döntés nem érte el a társadalom ingerküszöbét, nem volt ellene különösebb tiltakozás, sőt az állatvédők hősként ünnepelték a miniszter asszonyt, amiért sikerült leszámolnia a „gyilkos és pénzéhes vadászlobbival”. Innentől kezdve a medvék háborítatlanul élhették szabad életüket, ami néhány év alatt a medvepopuláció számottevő növekedéséhez vezetett.

A 2020-as évek elején megjelentek a riadalmat keltő figyelmeztetések, mert a vadászattól és az embertől immár nem tartó nagyvadak sorra elkezdték dézsmálni a hegyi legelőkön a birkanyájakat és marhacsordákat, a többit pedig már ismerjük. Napjainkban bejárnak a települések utcáira nemcsak a hegyvidéki városokban, mint Brassó, hanem immár felbukkannak a havasoktól viszonylag távol fekvő Kolozsvár határában is.

Ez azonban sokáig nem érte el a közvélemény ingerküszöbét, mert többnyire pásztorok és állattartó gazdák voltak az áldozatok, akikért a bukaresti elit nem különösebben aggódott. Amikor azonban egy-egy turista is a nagyvad támadásának áldozatául esett, napokig lázban tartotta a bukaresti televíziókat, országos hír lett belőle, és intézkedésekre késztette a mindenkori kormányokat is.

A pohár Tánczos Barna környezetvédelmi minisztersége idején telt be. Az RMDSZ-es politikus 2020 decembere és 2023 júniusa között töltötte be a tisztséget, és sikerült újra napirendre tűzni a vadgazdálkodás kérdését. A kilőhető medvekvótákat végül 2024-ben vezették be, vagyis hivatalosan nyolc évvel az ominózus tiltás után indult újra a szakma által követelt szabályozott vadgazdálkodás.

Ekkorra azonban már rég ráégett a probléma a politikum körmére, hiszen a kezdetben néhány száz példányra korlátozott, vérszegény kilövési kvóták gyakorlatilag semmit sem oldottak meg az akutabbá váló helyzetből. A településekre egyre sűrűbben bejáró medvéket viszont gyorsan el kellett távolítani, így hosszas tanácskozások után megszületett az a törvényi szabályozás, amely felhatalmazta a helyi önkormányzatok szintjén létrejött döntéshozó bizottságokat arra, hogy kilövési engedélyt adjanak a legveszélyesebb medvékre.

mert a törvény eredetileg nem engedélyezte, hogy a veszélyes medvét a vadászok a település határán kívül is üldözzék. A politikusok úgy képzelték el, hogy a településeken kószáló medve megvárja a főutcán a bizottsági döntés nyomán érkező vadászt, aki helyben lelövi a nagyvadat.

Az érintett önkormányzatok számtalan panasza nyomán a még hivatalban lévő Bolojan-kormány végül módosította a rendeletet, hogy a veszélyes medve a települések határában is levadászható legyen. Az új jogszabálytervezet azonban hetek óta az államelnök asztalán hever. A kérdés már csak az: a román állam képes-e végre elfogadni, hogy a vadgazdálkodást nem Bukarestből, politikai ösztönök alapján, hanem szakmai alapon kell irányítani.

Ez a rövid összefoglaló is jól jelzi a román hatalom képtelenségét arra, hogy a legsürgetőbb problémákat érdemi határidőn belül megoldja. Egyúttal azt is megmutatja, mennyire mély a különböző szakmai szervezetekkel szembeni bizalmatlanság. Pedig a medvekérdésre hosszú távon aligha létezik más megoldás, mint a következetes, szakmai alapokon nyugvó vadgazdálkodás. Ha ezt továbbra is ideológiai viták, politikai félelmek és adminisztratív késlekedések írják felül, akkor Romániában a medveriasztás még hosszú ideig a mindennapok része marad.

korábban írtuk

Visszatért a medve a településekre, az ember pedig fél az erdőtől

Miközben Romániában egyre több a medvetámadás, és a falvakba rendszeresen bejáró nagyvadak emberéleteket is követelnek, a szakemberek szerint a helyzet nem oldható meg gyors politikai döntésekkel.