Újabb váratlan húzással adott tanúbizonyságot Traian Băsescu államfő arról, hogy zseniális taktikus.
2013. november 14., 18:392013. november 14., 18:39
Az elnöknek sikerült még az eddigieknél is nagyobb zavart okoznia a balliberális koalíción belül azon kijelentésével, miszerint ha a kormányzó Szociálliberális Unió (USL) felbomlana, a szociáldemokrata jelölt alulmaradna a jövő évi államfőválasztáson, mivel a jobboldali ellenzék Crin Antonescut, a liberális párt elnökét, az USL jelenlegi közös jelöltjét támogatná.
Nem titok, hogy egyre több PSD-s vélekedik úgy, rossz lóra tennének, ha olyan politikust juttatnának az államfői székbe, aki meglehetősen labilis, népszerűségi mutatói sem túl biztatóak, és akármikor ellenük fordulhat, hiszen pártja amúgy a szociáldemokraták ősellenségének számít, és csak a pillanatnyi konjunktúra hozta őket össze, egyetlen közös pontjuk ugyanis a Băsescu iránti gyűlölet. Érzékeli ezt Antonescu is, aki már amúgy is azzal kampányol egy ideje, hogy a PSD-t bírálva próbálja jelezni: önálló, saját politikai prioritásokkal rendelkező párt vezetője.
Victor Ponta PSD-elnök és kormányfő is egyre inkább engedni látszik PSD-s kollégái unszolásának, hiszen már nem nevezte lehetetlennek, hogy valóban lesz a pártnak önálló jelöltje. Igaz, hozzátette, hogy ez esetben biztosan USL-es államfő lenne, hiszen a PSD jelöltje és Antonescu jutna a második fordulóba. Antonescu azonban gyorsan lehűtötte a kedélyét, amikor jelezte: ha a PSD nem őt támogatja, úgy USL nevű koalíció sincs.
A belső konfliktusok miatt az államfői ajánlat a kétharmados koalíció egyben tartása melletti ésszerű érvek ellenére is termékeny talajra hullhat. Nem véletlen, hogy az „oszd meg és uralkodj” elv alapján a nagyobbik lánya földügyleteit vizslató bizottság kapcsán az ellen a Ponta ellen intézett újabb durva kirohanást, akivel néhány héttel ezelőttig viszonylag jól kijött. A fő csapásirány az, hogy az államfői tisztséget minden áron megszerezni akaró Antonescut megpróbálja elcsábítani. Ha ez sikerülne, a most Băsescu felvetését szintén elutasító jobboldali kispártok is újra átgondolnák álláspontjukat. De ha nem támogatnák Antonescut, az sem lenne nagy tragédia – az USL szétesése már önmagában is főnyeremény lenne.
A biztonság nem magától értetődő és nem is adják ingyen: ezzel szembesül most Románia, amely a jelek szerint ha nem is boldogan, de készségesen hajlandó „védelmi pénzt” fizetni azért, hogy nyugodtan alhasson az orosz medve közelségében.
A felvidéki magyarság megtapasztalta, milyen következményekkel járhat, ha a közigazgatási határokat a nemzetiségi viszonyok figyelmen kívül hagyásával rajzolják át. Romániában most a felvidékinél is nagyobb veszély körvonalazódik.
Van az erdélyi magyar sajtónak (is) egy szelete, amelyik előszeretettel állítja magáról, hogy független, ezt a státust önmeghatározásként használja, ami értelmezése szerint automatikusan maga után vonja a szakmaiság és az igazmondás nonpluszultráját.
A Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) rekordgyorsasággal találta meg, milyen, az ország polgárainak jóléte szempontjából fontos témában rontson neki az újonnan beiktatott Niculescu–PSD-kormánynak. És ez mi más is lehetne, mint egy jó kis magyar ügy?
Bukarestben újra elővették a vonalzókat és az Excel-táblázatokat, hogy átrajzolják Románia közigazgatási térképét. A magyar érdekképviselet a dán modellel példálózik és helyi népszavazásokat vet fel.
Fél füllel hallgatom a híreket. Fél évnyi kormányválság után beiktatták az új miniszterelnököt és minisztereit, akik ígéreteket tettek, hogy ők aztán megmutatják a tutit. Vége a nyomorúságnak csodálatos országunkban, közeledünk a Kánaánhoz.
Luca Niculescu kormányának megalakulása nyomán jelenleg annyi jelenthető ki pozitívumként, hogy az ország élén végre teljes jogkörű kormány áll – ám a politikai bizonytalanság ettől még nem lett sokkal kisebb.
Állva utaznak a kolozsvári buszon. Kora délelőtti forgalom. Ülőhelyek akadnának, de a két srác áll.
Szinte mindegy, kit kérdez az ember arról, hogyan boldogul a munkahelyén, mert mindenhonnan ugyanazt a választ kapja: kevesebb a forgalom, kevesebb a szerződés, kevesebb az ügyfél, és akik még megmaradtak, azok is jóval kevesebbet vásárolnak.
Ha valaki úgy érezné, hogy Donald Trump amerikai elnök éppen a moszkvai gyors elé lökte Volodimir Zelenszkij ukrán államfőt és európai szövetségeseit, az azért lehet, mert a jelek szerint tényleg ez történt.
szóljon hozzá!