Újabb váratlan húzással adott tanúbizonyságot Traian Băsescu államfő arról, hogy zseniális taktikus.
2013. november 14., 18:392013. november 14., 18:39
Az elnöknek sikerült még az eddigieknél is nagyobb zavart okoznia a balliberális koalíción belül azon kijelentésével, miszerint ha a kormányzó Szociálliberális Unió (USL) felbomlana, a szociáldemokrata jelölt alulmaradna a jövő évi államfőválasztáson, mivel a jobboldali ellenzék Crin Antonescut, a liberális párt elnökét, az USL jelenlegi közös jelöltjét támogatná.
Nem titok, hogy egyre több PSD-s vélekedik úgy, rossz lóra tennének, ha olyan politikust juttatnának az államfői székbe, aki meglehetősen labilis, népszerűségi mutatói sem túl biztatóak, és akármikor ellenük fordulhat, hiszen pártja amúgy a szociáldemokraták ősellenségének számít, és csak a pillanatnyi konjunktúra hozta őket össze, egyetlen közös pontjuk ugyanis a Băsescu iránti gyűlölet. Érzékeli ezt Antonescu is, aki már amúgy is azzal kampányol egy ideje, hogy a PSD-t bírálva próbálja jelezni: önálló, saját politikai prioritásokkal rendelkező párt vezetője.
Victor Ponta PSD-elnök és kormányfő is egyre inkább engedni látszik PSD-s kollégái unszolásának, hiszen már nem nevezte lehetetlennek, hogy valóban lesz a pártnak önálló jelöltje. Igaz, hozzátette, hogy ez esetben biztosan USL-es államfő lenne, hiszen a PSD jelöltje és Antonescu jutna a második fordulóba. Antonescu azonban gyorsan lehűtötte a kedélyét, amikor jelezte: ha a PSD nem őt támogatja, úgy USL nevű koalíció sincs.
A belső konfliktusok miatt az államfői ajánlat a kétharmados koalíció egyben tartása melletti ésszerű érvek ellenére is termékeny talajra hullhat. Nem véletlen, hogy az „oszd meg és uralkodj” elv alapján a nagyobbik lánya földügyleteit vizslató bizottság kapcsán az ellen a Ponta ellen intézett újabb durva kirohanást, akivel néhány héttel ezelőttig viszonylag jól kijött. A fő csapásirány az, hogy az államfői tisztséget minden áron megszerezni akaró Antonescut megpróbálja elcsábítani. Ha ez sikerülne, a most Băsescu felvetését szintén elutasító jobboldali kispártok is újra átgondolnák álláspontjukat. De ha nem támogatnák Antonescut, az sem lenne nagy tragédia – az USL szétesése már önmagában is főnyeremény lenne.
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Ötszáz évvel a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája után országszerte megemlékezésekkel és katonai tiszteletadással hajtottak fejet a mohácsi csata áldozatai előtt.
Amikor történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a mohácsi vész fél évezredes évfordulójára emlékezünk, hiszen emlékezni mindenkoron szent kötelesség, szükséges áttekinteni az előzményeket.
Továbbra is tapasztalható, hogy a választások óta szakadék húzódik az erdélyi és a magyarországi társadalom jelentős része között, ám az árok betemetése nem reménytelen – abban ugyanakkor jelentős szerep hárul az új magyar kormányra.
szóljon hozzá!