Újabb váratlan húzással adott tanúbizonyságot Traian Băsescu államfő arról, hogy zseniális taktikus.
2013. november 14., 18:392013. november 14., 18:39
Az elnöknek sikerült még az eddigieknél is nagyobb zavart okoznia a balliberális koalíción belül azon kijelentésével, miszerint ha a kormányzó Szociálliberális Unió (USL) felbomlana, a szociáldemokrata jelölt alulmaradna a jövő évi államfőválasztáson, mivel a jobboldali ellenzék Crin Antonescut, a liberális párt elnökét, az USL jelenlegi közös jelöltjét támogatná.
Nem titok, hogy egyre több PSD-s vélekedik úgy, rossz lóra tennének, ha olyan politikust juttatnának az államfői székbe, aki meglehetősen labilis, népszerűségi mutatói sem túl biztatóak, és akármikor ellenük fordulhat, hiszen pártja amúgy a szociáldemokraták ősellenségének számít, és csak a pillanatnyi konjunktúra hozta őket össze, egyetlen közös pontjuk ugyanis a Băsescu iránti gyűlölet. Érzékeli ezt Antonescu is, aki már amúgy is azzal kampányol egy ideje, hogy a PSD-t bírálva próbálja jelezni: önálló, saját politikai prioritásokkal rendelkező párt vezetője.
Victor Ponta PSD-elnök és kormányfő is egyre inkább engedni látszik PSD-s kollégái unszolásának, hiszen már nem nevezte lehetetlennek, hogy valóban lesz a pártnak önálló jelöltje. Igaz, hozzátette, hogy ez esetben biztosan USL-es államfő lenne, hiszen a PSD jelöltje és Antonescu jutna a második fordulóba. Antonescu azonban gyorsan lehűtötte a kedélyét, amikor jelezte: ha a PSD nem őt támogatja, úgy USL nevű koalíció sincs.
A belső konfliktusok miatt az államfői ajánlat a kétharmados koalíció egyben tartása melletti ésszerű érvek ellenére is termékeny talajra hullhat. Nem véletlen, hogy az „oszd meg és uralkodj” elv alapján a nagyobbik lánya földügyleteit vizslató bizottság kapcsán az ellen a Ponta ellen intézett újabb durva kirohanást, akivel néhány héttel ezelőttig viszonylag jól kijött. A fő csapásirány az, hogy az államfői tisztséget minden áron megszerezni akaró Antonescut megpróbálja elcsábítani. Ha ez sikerülne, a most Băsescu felvetését szintén elutasító jobboldali kispártok is újra átgondolnák álláspontjukat. De ha nem támogatnák Antonescut, az sem lenne nagy tragédia – az USL szétesése már önmagában is főnyeremény lenne.
A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon, ám biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.
Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter a jelek szerint mindent elkövet azért, hogy elnyerje a Dan Tanasă leglelkesebb követője címet.
Szemléletes szlengkifejezéssel élve az elmúlt napok drónincidenseivel Putyin elnök bekóstolta a NATO-t, a katonai szövetség pedig a hurrápotimista kommentárok ellenére nem vizsgázott a legfényesebben, miközben az ukrajnai háború tovább eszkalálódott.
Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.
Talán nem vagyunk egyedül azzal, hogy inkább azon lepődtünk volna meg, ha az EB elfogadja a nemzeti régiók támogatásáról szóló erdélyi kezdeményezést. Így nem is csodálkozunk azon, hogy a testület lesöpörte az asztalról a projektet.
A várakozásoknak megfelelően túlélte ugyan a bukaresti kormány a bizalmatlansági indítványokat, ám a társadalmi és koalíciós feszültségek továbbra is próbára teszik a kabinetet. Ezen belül Ilie Bolojan alatt erősen inog a miniszterelnöki szék.
Példás, dicséretes reakciók egész sorát váltotta ki a napokban Bukarestben történt sajnálatos incidens, amelynek során egy fiatal rasszista indíttatásból rátámadt egy bangladesi ételfutárra.
Olyan az ukrajnai rendezés ügye, mint egy hullámvasút: egyszer a Donald Trump által szorgalmazott béke lehetősége repít a magasba, máskor a tűzszüneti megállapodás látszólagos esélytelensége taszítja mélybe a világot.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
szóljon hozzá!