Újabb nagyszerű diadalt aratott a modern, felvilágosodott szellem a múlt sötét erői fölött.
2015. május 16., 15:202015. május 16., 15:20
A helyszín a felvilágosodás hazája, Franciaország, ahol a Szabadgondolkodók Nemzeti Szövetsége nevű szervezet feljelentése nyomán egy közigazgatási bíróság úgy döntött: le kell bontani egy II. János Pál pápát ábrázoló szobrot egy Ploërmel nevű településen.
A 2006-ban emelt emlékművön a néhai pápa bronzszobra alatt „ne féljetek!\" felirat olvasható, fölötte egy boltív áll, tetején kereszttel. A bíróság utóbbi miatt rendelte el a bontást, mivel szerintük az összesen 8 méter magas alkotás „elhelyezésénél és méreteinél fogva feltűnő jellegű, és mint ilyen, ellentétes a Francia Köztársaság világi jellegét előíró alkotmánnyal, valamint az egyház és az állam kettéválasztásáról rendelkező 1905. évi törvénnyel\".
Minden elismerésem a rendíthetetlen szabadgondolkodóké, valamint a bátor bíráké. Ma, 2015 Európájában valóban nincs semmi más, ami miatt aggódnunk kellene, a legnagyobb ellenség továbbra is az egyház, valamint egy tíz éve halott pápa, aki azon történelmi szereplők egyike, akiknek köszönhetően sikerült megszabadulni az Európa nagy részét hatalmába kerítő kommunizmustól. Bár lehet, hogy a jakobinusok kései szellemi örökösei szemében ez inkább a bűnlajstromát gazdagítja.
Annyi bizonyos: igazán irigylem a szabadgondolkodókat. Ezúton jelezném is, hogy ha már elindultak a települések arculatát alattomos módon meghatározó keresztény szimbólumok elleni küzdelem útján, ne csak ilyen kicsiben játsszanak. Például a francia főváros központjában ott éktelenkedik egy jóval nagyobb jelkép, ami nagymértékben alkalmas a becsületes és modern szabadgondolkodók megbotránkoztatására.
A Notre Dame-székesegyházról van szó, ami nem átall immár évszázadok óta dacolni a felvilágosodás nagyszerű szellemével. Mielőtt egyesek azt gondolnák: hatalmába kerített az álszent és szemforgató ájtatosság, megjegyezném, hogy továbbra sem tartozom a hívő templomjárók közé. Ugyanakkor a sokszínűség és a vélemény-, valamint a vallásszabadság tisztelőjeként úgy gondolom: a buzgó szabadgondolkodók egyvalamitől biztosan szabadok: a toleranciától.
Annak a képességétől, hogy elfogadják: másoknak is szabadságában áll az övékétől eltérő véleményen lenni, és más eszméket tisztelni, mint ők – akár nyilvánosan is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Ötszáz évvel a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája után országszerte megemlékezésekkel és katonai tiszteletadással hajtottak fejet a mohácsi csata áldozatai előtt.
Amikor történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a mohácsi vész fél évezredes évfordulójára emlékezünk, hiszen emlékezni mindenkoron szent kötelesség, szükséges áttekinteni az előzményeket.
Továbbra is tapasztalható, hogy a választások óta szakadék húzódik az erdélyi és a magyarországi társadalom jelentős része között, ám az árok betemetése nem reménytelen – abban ugyanakkor jelentős szerep hárul az új magyar kormányra.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!