Hogy sikerrel jár-e az Orbán Viktor által meghatározott V4-es politika, még nem tudni. Reményteli jelenségek vannak. Nem mindegy, hogy mi lesz az őszi népszavazás eredménye: egy sikeres magyar népszavazás kivált-e referendumsorozatot más országokban is?
Ősszel parlamenti választások lesznek, ezért tágabb összefüggésben tekinthetünk a székelyudvarhelyi és szentegyházi jobbrafordulás eredményére. A MPP és az EMNP közötti koalíciót kemény küzdelem előzte meg.
Hol vannak már azok az idők, amikor Németországban, a hatvanas években az egymilliomodik vendégmunkásnak díszes motorbiciklit adott ajándékba a szövetségi kormány? A fél évszázaddal korábbi történet mégis azt bizonyítja, nincs új a nap alatt.
„A kórház a legalkalmasabb hely arra, hogy megfertőződj”. Az idézet nem egy páciens véleménye vagy holmi fotelszakértő megállapítása. A kijelentés Bogdan Tănasétól, a Romániai Orvosok Szövetségének elnökétől származik.
A napokban börtönlázadási hullám söpört végig az országon. A rabok életkörülményeik javítását követelik. Ugyanazt kicsiben, mint amit a norvég tömeggyilkos Breivik nagyban. Figyelemre méltó.
Uborkaszezon van a javából. A kulturális intézmények ideiglenesen lehúzták a redőnyöket, a politikusok elvonultak, hogy kipihenjék a semmittevés fáradalmait, a bíróság szabadságon van, az emberek, úgy általában, nyaralni mentek.
A kormány megtette az első lépést, hogy kivezesse Magyarországot az Európai Unióból – így kommentálta a balliberális ellenzék a magyar kabinet döntését, miszerint népszavazást ír ki a Brüsszel által szorgalmazott kötelező migránsbetelepítési kvótákról.
Egyre gyakrabban találkozom országútjainkon katonai konvojokkal, amelyek külsőleg semmiben nem különböznek attól, mint amilyen az én katonáskodásom idején volt.
Sikerpropagandában nincs híján a romániai magyar politikum a helyhatósági választások kiértékelése kapcsán.
Hogy mekkora különbség van Romániában és Magyarországon a kisebbségi nyelvek használata között, arra leginkább egy Kelet-Magyarországon nyaraló román nyelvű hazánkfia döbbenhetne rá.
Az erdélyi magyar autonómiaharcnak van egy alapvető dilemmája 1996 óta, amikor is az RMDSZ de facto feladta e célkitűzést és a román diplomáciára való nyomáskifejtés politikája helyett a konfrontációmentességet választotta.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A megoldatlan problémák szőnyeg alá söprése vagy a központosítási törekvéseket csuklóból levezényelő brüsszeli irányítás jó ideje feszegeti több tagállam tűrőképességét, de a cérna ezúttal a briteknél szakadt el.
A foci politikai rendszereket dönthet meg vagy tarthat fent, állítják. Valami igazság van benne. Vagy legalábbis abban, hogy gyökeresen meg tudja változtatni a közhangulatot.
Nem kell a szomszédba menniük egy kis önbizalomért a romániai magyar politikai alakulatoknak, amelyek többnyire úgy értékelik az idei helyhatósági választások eredményeit, mintha soha nem tapasztalt diadalt arattak volna az önkormányzatokban.
Friss lapszámunk ismét mérföldkőnek számít a lap életében: az újratervezés elsősorban a lap arculati elemeit érinti – új köntöst, új külsőt kapott –, de tartalmi szempontból is vannak változások, reményeink szerint olvasóink megelégedésére.
A magyar képviselet ázsiójának csökkenésével növekszik az esélye egy transzszilvanista párt felbukkanásának, megerősödésének. A 2016. június 5-i helyhatósági választásokat követően a közösségi oldalakon már találkozhatunk a kérdéssel.
A vasárnap lezajlott helyhatósági választás nem hozott érdemi változást a sajátos két és fél pólusú erdélyi magyar politikai erőtérben.
Minket, magyarokat és elsősorban a politikusokat, a visszaszerzett egy-két polgármesteri szék hurráoptimizmusán túl igazából az egyre nagyobb mérvű választói érdektelenség kéne elgondolkoztasson.
Látogatottsági adatok