Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!

A foci politikai rendszereket dönthet meg vagy tarthat fent, állítják. Valami igazság van benne. Vagy legalábbis abban, hogy gyökeresen meg tudja változtatni a közhangulatot.

Magyarország köztudottan sportnagyhatalom, az olimpiai éremtáblázaton elfoglalt helyezéseink szerint mindenképpen. Az úszók az utóbbi időben európai porondon nem találtak legyőzőre. Öttusázóink kiválóak, és a vívók sem hoznak szégyent ránk. A kajak-kenusok immár másfél évtizede az éremtáblázat legfelső fokán állnak. A kézilabdában is otthonosan mozgunk: idén a Bajnokok Ligájában mind a nőknél, mind pedig a férfiaknál a hosszabbítás után buktuk el a döntőt. És akkor ne feledjük, hogy hokiban is történelmet írtunk, 78 év után nyertünk ismét mérkőzést világbajnokságon.

Ám egyik sportág sem mozgatott meg annyi drukkert, mint a foci. Egyik siker sem vitt ki az utcára annyi szurkolót, mint Dzsudzsák Balázsék Eb-meccsei. Pedig nem nyertünk Eb-t, és az izlandiakkal is csupán döntetlent értünk el. De ez mégis a továbbjutást jelentette.

Innen is látszik, hogy a foci miért a sportok királya. Egy kis siker, és az ország, de az egész Kárpát-medence magyarsága kint van az utcán,  s önfeledten lengeti a piros-ferhér-zöld zászlókat.  azokat, amelyekért korábban Budapesten is fejcsóválás járt. És büszkén osztja meg a Facebookon a román sportújságíró bejegyzését, amely szerint románok nem gondolták volna, hogy valaha irigykednek majd a magyarokra focieredményeik miatt.

Nem is maradt megtorlás nélkül. A ballib média rögtön rászállt Orbán Viktorra. Mintha ezért is ő lenne a hibás. A stadionépítési láz valóban az ő ötlete volt, ám a kettő közötti kapcsolatot nehéz kimutatni. Tény, hogy sok pénzt költ a sportra, amelynek sikeressége óriási imázsépítő lehet az ország és a magyar nemzet számára. És ez máris szúrja egyesek szemét. Azokét, akik ki merik jelenteni, hogy ha a magyar válogatott veszít, akkor azzal vigasztalódnak, hogy szereztek egy rossz napot Orbán Viktornak. Arról nem is beszélve, hogy az Orbán-fóbia az egyik ballib kiadványnál az osztrákoknak való szurkolásban csúcsosodott ki, miközben egy másik liberális publicista ugyanilyen okokból arról elmélkedett, hogy méltányolható dolog a magyar válogatott ellen szurkolni.

A továbbjutás örömét kár lenne beárnyékolni azzal, hogy ilyen személyekről írunk, de azért jó tudni, hogy az ördög nem alszik. Mindezektől függetlenül örvendjünk, az álmunkban sem remélt sikernek és próbáljunk meg piros-fehér-zöldbe öltözni azokon a napokon is, amikor kevésbé lesz okunk rá. Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!