Az önkormányzati választások margójára

Magyari-Tóth Viktor politológus

A magyar képviselet ázsiójának csökkenésével növekszik az esélye egy transzszilvanista párt felbukkanásának, megerősödésének. A 2016. június 5-i helyhatósági választásokat követően a közösségi oldalakon már találkozhatunk a kérdéssel: mikor jelenik meg a regionális erdélyi párt? Már évek óta szó van az alapításról, a megalakulásnak időpontja egyelőre még sincs – az látszik, hogy igény volna rá, az viszont nem, hogy pontosan mekkora.

Úgy fest, ennek a körülményes folyamatnak ment elébe a Dan Maşca által vezetett Partidul Oamenilor Liberi (Szabad Emberek Pártja – POL). Az alakulat Marosvásárhelyen és Gyergyószentmiklóson vetette meg a lábát, üzenetei között főképp általános elvek szerepeltek, melyek a magyarok számára jelentettek vonzerőt (pl. kétnyelvűség), de nem fogalmaz meg olyan szilárd közösségi értékrendet, mint a transzszilvanizmus.

Egyelőre nem tudni, hogy kiknek van igaza: azoknak, akik a román hatalom előrelátását vélik felfedezni a POL létrejöttében – ugyanis a párt nagyjából 5 százaléknyi magyar szavazat elszipkázásával tevékenyen járult hozzá ahhoz, hogy Soós Zoltán, a marosvásárhelyi magyar összefogás jelöltje 2 százalékkal alulmaradt a magyarokat készséggel felhasználó, de velünk nem szimpatizáló Dorin Florea polgármesterrel szemben – vagy azoknak, akik szerint már ideje volt egy rendszeren kívüli, tiszta párt megjelenésének, ráadásul a marosvásárhelyi önkormányzatba bekerült 3 képviselőjükből 2 magyar, akikhez az RMDSZ-frakciót hozzászámolva már kialakítható a magyar többség.

A választások utáni helyzetkép azt mutatja, hogy Erdélyben nem csupán a transzszilvanista mozgalmaknak ágyazhat meg a mainstream politikai elit (le)szereplése, hanem egyéb civil kezdeményezéseknek is. Minél több alternatív erő jelenik meg – a POL mellett Bukarestben meglepően sikeresen debütált a Nicuşor Dan által fémjelzett Uniunea Salvăm Bucureştiul, akik még aznap este bejelentették, hogy télen országos babérokra törnek –, azok minél jobban megerősödnek, annál nagyobb veszélyben van a transzszilvanisták politikai szerepvállalásának sikeressége.

PSD vagy PNL

„Alina, kérlek ne mondj le! Maradj a PNL (Nemzeti Liberális Párt) élén, (...) és ne mondj le, mert meg akarjuk nyerni a parlamenti választásokat is” – írta Victor Ponta volt szociáldemokrata miniszterelnök Alina Gorghiu PNL-elnöknek. A volt szociáldemokrata pártelnök arra utal, hogy a nemzeti liberálisok – legalábbis első blikkre úgy fest – képtelenek voltak tartósan meglovagolni a 2014-es államfőválasztás által keltett felhajtó erőt, s nem egész két évvel Johannis meggyőző győzelme után a Szociáldemokrata Párt tarolt a helyhatóságokban.

Ha közelebbről megnézzük a román pártrendszer szociokulturális sajátosságait, valamint az aktuálpolitikai helyzetet azt látjuk, hogy

1. a PSD beágyazottabb párt, mint a PNL;

2. a baloldal jelentősebb mozgósítási képességgel rendelkezik;

3. a Kárpátokon túli választók általános mobilizálhatósága is a PSD-nek kedvez;

4. a 2014-es elnökválasztáson tapasztalt PSD-ellenes protesthangulat már nem segíti a PNL-t;

5. a várakozásokon alul teljesítő Klaus Johannisszal szembeni esetleges büntető szavazatokkal viszont érdemes kalkulálniuk a nemzeti liberálisoknak.

A téli parlamenti választások dinamikája nyilván más lesz, ezért egyelőre nem kell temetni a jobboldalt, a fent vázolt körülmények közötti 5 százalékos hátrány a baloldaliakkal szemben nem jelent leküzdhetetlen feladatot. Az viszont világos, hogy decemberben szoros meccs várható a kormányzati többségért, s a meccsnek a tavaly mért adatokkal ellentétben a baloldal jó esélyekkel vág neki.

Magyar eredmények

Az RMDSZ 198 polgármesteri mandátumhoz jutott, ami 7-tel kevesebb, mint 2012-ben, ugyanakkor a Magyar Polgári Párt (MPP) a 4 évvel ezelőtti 7-hez képest 15 településvezetőt ad. Összességében igaz, hogy a szövetség megőrizte erejét, ugyanis a polgáriak jó eredménye nagy részben annak köszönhető, hogy sok helyen kötöttek együttműködési protokollt Kelemen Hunorékkal. Emellett ne menjünk el szó nélkül, mert anyaországi nemzetpolitikai vonatkozása is van: a Kövér László házelnök által támogatott MPP annak az RMDSZ-nek a segítségével duplázta meg a polgármestereinek a számát, amelyik párttal – a korábbi évekkel ellentétben – kifejezetten kiegyensúlyozott a magyar kormány viszonya. Valószínűnek tekinthető tehát, hogy az RMDSZ–MPP helyi összefogások összessége (a két párt közötti közeledésről pártvezetői szinten született döntés) felfogható a budapesti nemzetpolitikai irányokra vonatkozó újabb jelzésként.

Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) van ugyanakkor a legnehezebb helyzetben, annak ellenére, hogy több szavazatot kapott, mint az MPP: saját erőből 0, koalícióban 3 polgármestert adnak. Az EMNP most már komoly eredménykényszerben van: a megalakulása óta ígért áttörés továbbra is várat magára, márpedig ha sokáig nincs semmi, amit fel tudnak mutatni, akkor azt a szervezet előbb-utóbb megsínyli.