Ámokfutók

Hol vannak már azok az idők, amikor Németországban, a hatvanas években az egymilliomodik vendégmunkásnak díszes motorbiciklit adott ajándékba a szövetségi kormány? A fél évszázaddal korábbi történet mégis azt bizonyítja, nincs új a nap alatt. Aki manapság értelmezni pórbálja Angela Merkel és a német kormány migránspolitikáját, annak érdemes visszakeresnie a korabeli német–török megállapodásokat. Többek között azt az 1961-ben kötött bilaterális szerződést, amelynek értelmében tömegesen toborozták a szakképzett és egészséges török vendégmunkásokat előbb kétéves, majd ötéves időtartamra.Mire a német kormány észbe kapott, a szabályozás már mit sem ért, hiszen a törökök többsége nem akart hazatérni szülőhazájába. De nemcsak a török vendégmunkás maradt, hanem családegyesítés címén hozta feleségét, gyerekeit, testvéreit, esetleg szüleit, vagy fiatalemberként eleve otthonról választott magának feleséget.

A rotációs elven elképzelt török munkavállalásból hetven százalékban, Németországban letelepedett, milliós nagyságrendű török közösség lett. A kész tények elé állított bonni kabinet 1983-ban fogadta el az úgynevezett „hazatérési prémiumról” szóló törvényt, amelynek értelmében a bonni kormány jelentős pénzsegélyben részesítette a hazatérés mellett döntő török családokat. A jogszabály hatására ugyan mintegy négyszázezren telepedtek haza, de ez a szám messze alulmaradt a német elképzelésektől.

A nyolcvanas évek Németországában már tombolt a multikulti. A politikailag korrekt beszéd jegyében szociológusok és más szakemberek egész hada kutatta a német ember számára nehezen felfogható valóságot, hogy a németországi jólétbe csöppent közel-keleti vendégmunkások milliói miért nem lesznek olyanok, mint ők, miért akad el integrálásuk, miért jelentenek növekvő szociális és bűnügyi gondokat a befogadó ország számára. De ekkor már késő volt. Németország a nyolcvanas évekre bevezette Törökországgal szemben a vízumkényszert, és lezárta a határait az újabb bevándorlók előtt. Gazdaságélénkítő hatásai ellenére a hatvanas évekbeli török vendégmunkás-toborzó balul sült el, az ország mintegy hárommilliós török kisebbséggel ébredt fel, amely új gondok tömkelegét zúdította a bonni kormányzatra.

A történelem ismétli önmagát. Angela Merkel úgy gondolta, hogy az elődeinek sok gondot okozó „vendégmunkásimportot” újra lehet kezdeni, ezúttal évi kétmilliós tételekben. De most már egész Európát bele akarja kényszeríteni a felelőtlen játékba. Kérdés, hogy lesz-e európai összefogás, amely megálljt parancsolhat a német, francia és más nyugat-európai országok ámokfutásának.