Apahida: új templom és református közösség épül Kolozsvár szomszédságában (VIDEÓ)

Többéves engedélyeztetési időszak után, a tavaly nyáron kibocsátott építkezési engedély birtokában 2025 nyarán fogtak hozzá a munkálatokhoz. Innentől kezdve nyitott kérdés, hogy mennyi idő alatt készül el az új református templom.

Az apahidai gyülekezet megszületése és első küzdelmei

A történet előzménye jóval korábbra nyúlik vissza. 1997-ben Sikó Csaba a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben kapott lelkipásztori oklevelet, majd helyettes lelkészként a Fehér megyei Nagymedvésre került, később az Új Remény Alapítvány munkatársaként dolgozott. Az Erdélyi Református Egyházkerület első, a rendszerváltás után megválasztott püspöke, Csiha Kálmán felajánlására vállalta el a kolozskarai egyházközséget, amelynek Apahida és Bodrog is szórványgyülekezete volt.

Akkoriban Apahidán mindössze 15 gyülekezeti tagot tartottak nyilván, ám már az első felkutatási próbálkozások során kiderült, hogy a Kolozsvárhoz közeli községközpontban valójában 45 magyar református él. Ők többnyire a környező falvakból települtek be az előző évtizedekben. Az istentiszteleteket egy helyi lakos családi házában tartották, eleinte havonta egyszer.

„Augusztus 29-én megtartottam az új kenyér ünnepét és a búcsúzó istentiszteletet Kolozskarán és Bodrogban. Szeretetteljes hangulatban telt, a gyülekezeti tagok viszonyulásából és ajándékaiból azt láttam, hogy értékelték a húsz évet, amit ott töltöttem.

„Akkor úgy éreztem, szükségem van imatársakra, mert itt nem emberi küzdelemről van szó. Kollégákkal, barátokkal kezdtünk el együtt imádkozni azért, hogy az Úr döntsön a nehéz ügyben. Arra kértük, hogy ha nem itt kell felépülnie a templomnak, és én félreértettem volna Isten vezetését, akkor ezt elfogadjuk. Ha viszont valóban Isten szándéka, hogy itt épüljön fel, akkor ember ne akadályozhassa meg” – idézi fel a lelkipásztor a közös imádságokat.

Konszenzus a templomépítésről

Összefogással és sok munkával a frissen megvásárolt ingatlant hamar átalakították gyülekezeti otthonná, ahol karácsony szentestéjén sikerült megtartani az első istentiszteletet. A következő két esztendőben belső és külső javításokat is elvégeztek: ablak- és ajtócseréket hajtottak végre, így az ingatlan lassan imaházként kezdett működni.

• Az istentiszteletekre járó törzsgárda egy része eleinte úgy vélekedett, hogy az imaházban is elférnek, a templomépítés túl nagy vállalkozás lenne.

• A lelkipásztor azonban azzal érvelt, hogy évente nő a beköltözöttek száma – öt év alatt majdnem háromszorosára nőtt –, tehát 50–100 évre előre kell gondolkodni, ahogyan eleink is tették.

• Végül megszületett a gyülekezeti konszenzus: a jövő alapja az új templom megépítése kell legyen.

Közösséggé kovácsolni a gyülekezetet

Hátrányt jelentett, hogy kifutottak abból az időszakból, amikor az erdélyi magyar egyházak számára nyitva álltak a magyar állami támogatások pályázati lehetőségei. Nyilvánvalóvá vált, hogy a templomépítés embert próbálóbb és nehezebb lesz, mint a korábbi egyházi beruházások Erdélyben.

A 2017-ben átadott kerelőszentpáli református templom marosvásárhelyi tervezőjére bízták a szükséges tervrajzok elkészítését.

Az építkezéssel párhuzamosan a gyülekezeti szervezőmunka is folytatódik, ami a lelkipásztor tapasztalatai szerint nem könnyű feladat. A fiatal korosztályt a legnehezebb kimozdítani komfortzónájából, hiszen többnyire olyan családokról van szó, akik hét közben reggeltől estig dolgoznak, a hétvégét pedig pihenéssel vagy vidéken élő szülők meglátogatásával töltenék. A gyülekezet azonban lassan, de biztosan növekszik: aki kétszer-háromszor eljön az imaházba, megtapasztalja, hogy szüksége van erre a közösségi légkörre.

Egy vallástanárnő az Istentisztelettel párhuzamosan tartott vallásóra keretében foglalkozik a kisebb gyermekekkel, azért, hogy a szülők részt tudjanak venni az Istentiszteleteken, de rendeznek családi táborokat is, ahová a gyermekeket külön programok várják. A gyülekezetszervezés rendjén igyekeznek minden olyan alkalmat megragadni, amely valódi közösséggé kovácsolja a tagokat.