Balogh Levente
2026. május 08., 20:272026. május 08., 20:27
Az e heti fejlemények ismét csak bizonyították, hogy nincs olyan súlyos válsághelyzet Romániában, amelyet a politikai osztály ne lenne képes tovább fokozni.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) által a Bolojan-kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány parlamenti elfogadása utáni helyzet ugyanis meglehetősen kilátástalan, miután a parlamenti pártok jóformán mindegyike kijelentette, hogy van olyan felállás, amelyben nem hajlandó részt venni. Így egyelőre nem körvonalazódik életképes, a szélsőjobboldali erőket továbbra is a partvonalon kívül tartó megoldás.
A párt ugyanis igazából veszített. Rövid távú célját, Bolojan megbuktatását elérte, de ezzel egyrészt sokak szemében mártírt csinált belőle. Másrészt azzal, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) is leszögezte: a továbbiakban emiatt nem hajlandó koalícióra lépni vele, elvesztette azt a lehetőséget, hogy kényelmes belső ellenzékként élvezze ki a kormányzás előnyeit, ahogyan az eddig zajlott.
Sőt azzal, hogy a liberálisok úgy döntöttek, nem csak nem hajlandóak ugyanabban a felállásban, csak az eddigi miniszterelnököt egy másik PNL-es politikusra lecserélve együtt kormányozni a PSD-vel, de még ellenzékbe is vonulnak, még nehezebb helyzetbe hozták a szociáldemokratákat.
Ezzel ugyanis
Ezt szolgálja a liberálisok azon narratívája is, miszerint azoknak a pártoknak kell a kormányzás felelősségét vállalniuk, amelyek új többséget hoztak létre a régi kormány megbuktatása érdekében.
Csakhogy a PSD terve határozottan nem ez volt. Eredetileg csupán konjunkturális szövetséget akartak az AUR-ral, hogy felmutathassák a zsebbe vágó megszorító intézkedések fő felelősének kikiáltott, rugalmatlan, autoriter Bolojan fejét a nagyközönségnek, növelve ezzel saját támogatottságukat, és megakadályozva, hogy a kormányfő véghez vigye az állami cégek és intézmények átalakítását, illetve egy részük értékesítését, ami csökkentette volna a lehetőséget arra, hogy azokat a pártklientúra kifizetésére használják.
Miközben alapvetően mindkét opció rossz. Ha ebben a nehéz helyzetben a baloldali alakulat elvállalja a miniszterelnöki tisztséget, a már meglévő elégedetlenség és a még hátralevő népszerűtlen intézkedések miatt csökkenhet a támogatottsága, és hátrányos helyzetből fordul rá a két év múlva esedékes parlamenti választásra. Ami pont az ellentéte annak, amit az eredeti koalíciós megállapodás értelmében kapott volna, hiszen az arról szólt, hogy 2027 közepétől kapja meg a kormányfői posztot, ami lehetővé tette volna, hogy learassa a gazdasági korrekciós lépések esetleges pozitív eredményiért járó babérokat.
Ha viszont nem akarja elvállalni, akkor a PSD fejére lehet olvasni, hogy gyáva, hiszen megfutamodik a kormányzás felelőssége elől, miután a válságot tetézve megbuktatta az előző kormányt. Mindeközben az AUR sem feltétlenül ragaszkodna a kormányzás átvételéhez, hiszen az ő érdekeit az előre hozott választás szolgálná, elvégre jelenlegi támogatottsága nagyobb, mint a két évvel ezelőtti választásokon, amelyen csak másodikként futott be.
Persze megtörténhet, hogy egyes szociáldemokraták utolsó utáni lehetőségként mégis belemennének, hogy ismét csak belső ellenzékesdit játszhassanak az új koalícióban, de ezzel – a klasszikust idézve – csak komédiaként játszanák el azt, amit az előző kormányban még tragédiaként adtak elő, és végképp komolytalanná válnának.
Közben a PNL taktikázása sem annyira az ország érdekeit szolgálja rövid távon, mint magának a pártnak és Bolojannak a hasznát. A párt most – alapvetően jogosan – a PSD áldozataként mutatja be magát, illetve főleg Ilie Bolojant, hiszen egyértelmű, hogy a szociáldemokraták politikai játszmái és a politikai holdudvar gazdasági érdekei állnak a kormánybuktatás hátterében. Ennek nyomán elképzelhető, hogy a PNL és Bolojan népszerűsége is növekedni fog, főleg akkor, ha valóban ellenzékben maradnak.
Azonban
Előfordulhat, hogy a belső ellenzék egyre hangosabb lesz, és akár Bolojan félreállítása árán is keresztülvinné, hogy térjenek vissza a koalícióba, akár a PSD-vel együtt, hiszen számukra és a párt klientúrája számára is nagy érvágás, ha elesnek a kormányzati forrásoktól. Ebben az esetben jelenthet opciót a meglebegtetett új párt, amely azzal próbálhat támogatást szerezni, hogy Bolojant az egyetlen, az országot a szakadékból kivezetni képes politikusként állítja be. Ezzel maga köré gyűjthetné a PNL azon politikusait, akik valóban változást akarnak, de az USR-től is csábíthatna át politikusokat és szavazókat, mint ahogy a PSD-től is azon keveseket, akik nem értettek egyet azzal, hogy az AUR-ral közösen kormányt kell buktatni.
Megtörténhet ugyanakkor, hogy nem feltétlenül új párt jön létre, hanem a jelenlegi erők szorosabb együttműködése révén alakítják ki az új alternatívát – ezt szolgálhatja a PNL és az USR politikai tevékenységének összehangolása, ami akár egy szorosabb szövetség első lépése is lehet.
a költségcsökkentő intézkedéseket és a pénzt fölöslegesen pazarló intézmények, gyakorlatok számos érdeket sértő, de elengedhetetlenül szükséges felszámolását. Ugyanakkor ha túlságosan elhúzódik a kormányalakítási iszapbirkózás, és valamelyik oldal nem enged bizonyos formában – akár egy, az eddigi koalíció pártjai által támogatott szakértői kormány létrehozásával –, akkor már nem csupán a PSD sara lesz az krízishelyzet, hanem Bolojanék is magukra veszik a válsághelyzet felelősségének ódiumát.
Hiszen
Hiszen tovább csökkenti a lej értékét és növeli a hitelkamatokat, közben pedig tovább zuhan a polgárok bizalma a hagyományos, fősodratú pártokban és a demokráciában, ami a szélsőségek malmára hajtja a vizet.
És akkor az a helyzet áll elő, hogy miközben a PNL és a PSD autója is száguld egymás felé, arra számítva, hogy a másik rántja el hamarabb a kormányt, végül az egész ország csattan neki a falnak.
Rostás Szabolcs
Kereken egy héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon levontuk a következtetést, miszerint elbuktak Nicușor Dan proxyjai, kudarcot vallott Románia államelnökének második kormányalakítási kísérlete is.
Bede Laura
Viszonylag kezdő sofőrként akárhányszor rágördülök az úttestre, egy borsónyi félelmet még mindig érzek. S nem attól tartok, hogy jaj, nehogy elcsípjen a rendőr, amint átlépem a sebességkorlátot.
Balogh Levente
Traian Băsescu után szabadon Nicușor Dan is a „játékos” államfők útjára lépett – az más kérdés, hogy ha minden rosszul megy, a szélsőjobboldali erők jelentőségét növeli azzal, hogy a királycsinálói szerep közelébe juttatja őket.
Rostás Szabolcs
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Makkay József
Nemcsak az állóvizeket kavarta fel, hanem valóságos örvényt idézett elő Nicușor Dan azzal, hogy a Nemzeti Liberális Párt megkérdezése nélkül miniszterelnök-jelöltnek nevezte ki a PNL egyik alelnökét, Adrian Veșteát.
Balogh Levente
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Páva Adorján
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
szóljon hozzá!