Sikó Csaba lelkipásztor elhelyezi az időkapszulát az apahidai református templom tornyába
Fotó: Orbán Orsolya
Fontos mérföldkőhöz érkezett az apahidai református közösség templomépítése: a Krónika munkatársainak jelenlétében időkapszulát helyeztek el az épülő torony egyik szegletében. A gesztus egyszerre jelképes és nagyon is konkrét: üzenet a jövőnek arról, honnan indult és meddig jutott a Kolozs megyei község gyülekezete, alig nyolc hónap alatt. Helyszíni videós riportunkban a tavaly őszi látogatásunk utáni folytatást foglaljuk össze az időkapszula elhelyezéséig.
2026. április 30., 19:022026. április 30., 19:02
2026. április 30., 19:152026. április 30., 19:15
A Sikó Csaba református lelkipásztor által szerda délben egy fohász kíséretében elhelyezett időkapszula tartalma gondosan összeállított lenyomata az épülő apahidai református templom eddigi történetének. Helyet kapott benne egy emlékírás, amely a kezdeteket, a gyülekezet lelkületét és az eddigi előrehaladást foglalja össze. Mellé került az a támogatási kérelem is, amelyet 2025. február 5-i keltezéssel, Kolumbán Vilmos püspök támogatásával juttattak el az erdélyi református közösségekhez. A dokumentum egyszerre segélykérés és hitvallás: bemutatja a szükséget, de a reménységet is.
A jövő számára vizuális kapaszkodót adnak a templom látványtervei, valamint az építkezés különböző szakaszait megörökítő anyagok.
ez dokumentálja a „nullpontot”, amikor még csak az alap és a pince födémje látszott. Ehhez társul egy idén februári interjú, amely már a látványos előrelépésről tanúskodik.
Az időkapszula azonban nem csupán dokumentumokat rejt. A közösség lelki világát is őrzi: egy gyülekezeti tag, Nagy Lilla személyes hangú verse került bele, valamint egy ének, amelyet a lelkipásztor évekkel korábban írt egy másik templom centenáriumára. A dal a templom jelentését, értékét fogalmazza meg – így válik az időkapszula nemcsak történeti, hanem spirituális üzenetté is.
Az időkapszula dokumentumai közé bekerült a lapunk által tavaly szeptemberben közölt kétoldalas riport tördelt változata is
Fotó: Orbán Orsolya
Jelenlétünkben az időkapszulát a torony egyik oldalába helyezték el, még a toronysisak felkerülése előtt.
Talán azzal kapcsolnám össze, amikor Sámuel próféta Izráel fiai előtt felállít egy emlékoszlopot, és Ében-Háézernek nevezi el, mondván: mindeddig megsegített minket az Úr!” – fogalmazott Sikó Csaba lelkipásztor.
Amikor legutóbb, tavaly szeptember elején jártunk a Kolozsvárhoz közeli Apahida épülő templomának munkatelepén, még az alagsori szint készült. Októberre sikerült leönteni a födémet, ám ekkor komoly kérdésként merült fel: hogyan tovább? A munkálatok finanszírozása már akkor is a határon mozgott. A kezdeti mintegy 80 ezer eurós keretet egy váratlan támogatás – egy gyülekezeti tag munkaadó cége – egészítette ki további húszezerrel, ami lehetővé tette az alapozási szakasz befejezését. A folytatás azonban hit kérdése lett – szó szerint.
A közösségi összefogás működött, az adományokból sikerült felhúzni a falakat.
Az időkapszulába elhelyezik a dokumentumokat
Fotó: Orbán Orsolya
November végére azonban ismét elfogyott a pénz. A tél közeledtével sürgetővé vált, hogy legalább a betonkoszorú elkészüljön, különben a fagy tönkretehette volna az addigi munkát. A gyülekezet nem állt meg: imádságban és kitartásban kereste a megoldást. A fordulat végül decemberben érkezett. Bár addigra már sokan lemondtak az állami támogatásról, december 9-én befutott a hír: a bukaresti kultuszminisztérium 1,5 millió lejjel támogatja az építkezést. Ez döntő jelentőségű segítség volt, még úgy is, hogy a pénzt hat hónap alatt fel kell használni és el kell számolni.
A lelkipásztor tájékoztatása szerint a támogatási időszakba beleesett a tél legkeményebb része: karácsonytól január végéig a munkálatok szüneteltek a fagy miatt. Január végétől azonban új lendületet vett az építkezés.
Azóta látványos az előrelépés: az épület „pirosban” gyakorlatilag tető alá kerül, zajlik a tetőfedés és a bádogosmunka, a torony pedig már szinte teljes. A toronysisak felkerült, készül a villámhárító, és a tetejére egy külön erre az alkalomra készített betlehemi csillag kerül. A tornyot várhatóan egy-két heten belül emelik fel daruval az épületre.
Az építők idén február óta ismélt megállás nélkül dolgoznak
Fotó: Orbán Orsolya
Az építkezés oroszlánrészét az a komoly és lelkiismeretes széki csapat végzi, amely az első kapavágással kezdte el az apahidai telken a templomépítés munkálatait, és tervek szerint ők is fejezik be az építkezést. A következő hetekben az ablakok beépítése a cél, hogy a belső tér is védetté váljon.
A jelenlegi támogatás a külső munkálatok jelentős részét fedezi, de a befejezéshez további forrásokra lesz szükség, hiszen a becsült költségeknek eddig mintegy fele gyűlt össze. A vallásügyi államtitkársághoz új pályázatot csak az elszámolás után lehet benyújtani, így a nyár kulcsfontosságú időszak lesz az újabb források megtalálásához.
A toronysisak tetejére erre az alkalomra készült betlehemi csillag kerül
Fotó: Orbán Orsolya
A tervek szerint kívül szigetelés, belül vakolás következik, miközben a mennyezeti lambériázás már a végéhez közeledik.
A legmerészebb, de nem irreális cél: még az idén, karácsonykor – ha ideiglenes jelleggel is – istentiszteletet tarthassanak az új templomban.
„A pénz kérdése meghatározó” – fogalmazott korábban a lelkipásztor, és ez most sem változott.
Ha nem, a folyamat elhúzódik – de a közösség elszántsága nem csökken.
Az időkapszula szerda délben történő elhelyezése nem csupán egy technikai mozzanat volt, hanem egyfajta hitvallás. A toronyba zárt dokumentumok, versek és énekek azt üzenik a jövőnek: egy maroknyi közösség hittel, imádsággal és összefogással képes volt nagyot lépni előre. És ha egyszer – 50, 100 vagy akár 200 év múlva – valaki felnyitja ezt a kapszulát, nemcsak adatokat talál majd benne, hanem egy történetet is: arról, hogyan lett a mustármagnyi kezdetből templom.
Pirosban szinte kész az apahidai református templom
Fotó: Orbán Orsolya
Jelenleg Erdély egyetlen új református temploma épül a Kolozsvár szomszédságában fekvő Apahidán. Videós riportunkban a templomépítés előzményeit, az önerőből történő építkezés kihívásait és a gyülekezetépítés folyamatát mutatjuk be.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Dr. Székely-Szentmiklósi István negyvenöt éve családorvos a Szilágyságban – pályája egyszerre jelent hivatást, alkalmazkodást és közösségi elköteleződést.
A mezőpaniti Balogh Albert különleges hivatást választott: orgonákat restaurál és épít. A Krónikának arról beszélt, hogyan talált rá erre a különleges mesterségre, milyen titkokat rejt egy orgona belseje, és mi jelent ma kihívást az orgonák megőrzésében.
Házi készítésű hústermékek és pálinkák versenyét szervezi immár negyedik éve egy lelkes fiatalokból álló csapat a Kolozsvártól mintegy húsz kilométerre fekvő Tordaszentlászlón. A többség számára a rendezvény remek gasztronómiai alkalomnak számít.
Erdélyből indulva még fagyos levegő kísért, Svájcban viszont magnóliák, pálmák és havas hegycsúcsok fogadtak. Genf, Bern és Montreux bebizonyította: az alpesi ország tele van meglepetésekkel – még januárban is.
Aktív közösségi élet, tudatos gyermek- és ifjúsági szolgálat jellemzi a Nagykároly-kertvárosi Református Egyházközséget. Tolnay István parókus lelkipásztorral a gyülekezet összetartó erejéről, a jövő kihívásairól beszélgettünk.
Országszerte feltűnést keltett Bánffyhunyad polgármesterének a döntése, miszerint több mint másfél évtizedes közigazgatási tevékenység után lemond tisztségéről a kormány által kilátásba helyezett átszervezés jelentette népszerűtlen intézkedések miatt.
Azúrkék víz, csipkézett part menti sziklák, népszerű bulizóhelyek, elegáns szállodák. A legtöbbeknek ez jut eszébe Ciprusról, a Földközi-tenger több mint 9 ezer négyzetkilométeres szigetéről.
Gyula történelmi belvárosában áll egy ház, ahol nemcsak a falak, hanem a bútorok, a könyvek, a személyes tárgyak és a családi dokumentumok is mesélnek. A Ladics-ház egyedülálló módon enged bepillantást a 19–20. század fordulójának polgári életformájába.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!