Sorrendet igazán nem tudnék felállítani, de kétségtelen, hogy augusztusban-szeptemberben az egyik legjobb dolog a sültpaprika. A hagyományos módon, salátának elkészítve. Krumplipürével és grillcsirkével – napokig el tudnék lenni ezzel a hármassal.
Ez a recept olyan, hogy minden kínai fejét fogná, ha olvasná. Mert úgy kínai, hogy még wok sem kell hozzá, pedig az már tényleg az a minimum, ami nélkül nem nagyon beszélhetünk kínai konyháról.
Tartósítottunk, aztán ördögtől valónak tartottunk mindenféle kemikáliát, sőt, újabban a cukrot is. Egy időben tettünk el télire, aztán alig valamit, hiszen, mindent lehet kapni, most meg ismét mindenki befőz, hiszen újra ez a divat.
A gazdag és változatos gasztronómia eredendően kétpólusú konyhára épít – egyrészt egy szegény konyhára, mely zöldségekre és különféle lisztekre alapoz, illetve a halételekre, másik részről pedig az Anjou-kori és részben aragóniai étkezési szokásokra.
Azt hiszem, ilyenkor nyáron a legsanyarúbb sorsa a gyümölcsök közül a szilvának van. Hatalmas a választék, többeknek mindjárt lejár a szezonja, nyersen inkább azokat fogyasztjuk. A szilvából szinte csak szilvás gombóc készül, vagy összegyűjtik pálinkának.
A gombászásnak kettős célja van: egyrészt igen értékes alapanyaghoz jutunk: nyáron magoldja a reggelit, ebédet, vacsorát, és télire is el lehet tenni. Volt gombás savanyúságunk, zakuszka, de a a mélyhűtő is tömve volt gombával.
Ha valaki kertészkedni kezd, mindenképpen ültessen tököt, abban biztos, hogy nem fog csalódni. Hely kell neki, de ennél több nem nagyon, nő és sokat terem.
A nyaralós sorozat hiányos lenne, ha nem szólnánk a tengerparti nyaralásról. Ilyenkor viszonylag egyszerűen be lehet szerezni különböző halakat, tenger gyümölcseit, és ezekből tényleg 20 perc alatt lehet valami különlegeset, finomat készíteni.
A föld és tenger gyümölcseinek felhasználási módjai mindig szorosan kötődnek ahhoz a régióhoz, melyben fellelhetőek. Nem kivétel ez alól Puglia és Basilicata tartománya sem, melynek étkei egyszerűek, fő összetevői a gabonafélék, a zöldségek és a hal.
Anyukámék év közben rendszeresen tartanak egy-egy olyan „ország napot”, ahol az előző években kirándultak. Ilyenkor valami helyi ételt készítenek, felidézik az emlékeket és megnézik a fényképeket. Jó mulatság, kicsit olyan, mintha megint ott lennének.
A mai recept brazil lesz, bár akik jártak Brazíliában, azt mondják, hogy a táncuk sokkal érzékibb, mint a gasztronómiájuk. Nagyon sok húst esznek, és még annál is több paszulyt. A brazilok nemzeti eledele a feijoada, ami hasonlít a mi babgulyásunkra.
Ha lenne kertem, biztosan lenne mentagyűjteményem is. Régen azt hittem, hogy van borsmenta és fodormenta, az egyik a patakparton nő, a másik pedig a kertben, és kész. Mára viszont kiderült, hogy sok fajtája van a növénynek.
Nálunk a piknikezésnek még nincs széles kultúrája. Ha valahová elindulunk, akkor az inkább erdő, a hétvégi vagy szülői ház, esetleg a barátok kertje. Rendszerint tüzet is rakunk, vagy bográcsban főzünk valamit, vagy rácson sütünk húst: miccset, kolbászt.
A génuai konyhát a „visszatérés” konyhájaként becézik. Nevét a hagyományos fogások hosszan tartó előkészítési és várakozási idejének köszönheti. A folyamatok a várakozásból születtek – a liguriai konyha étkei a tengerészfeleségek kulináris találmányai.
Három héttel korábban érik minden, csomó olyan gyümölcs egyszerre, ami különben nem szokott. A meggyszezonnak szinte vége, lehet kapni málnát, ribizlit, egrest, sőt, korán érő sárgabarackot is.
Azon agyalok, hogy milyen ételeket főzzek, amelyek jellemzőek a magyar konyhára. Mert például a tojásos lecsó első látásra nem túl bizalomgerjesztő étel, de a rántással készülő főzelékek között is találni olyat, amit nem a szépségéért szeretünk.
Megteremteni a Budai Gourmet-t, egyre jobban felfejleszteni és méltóvá tenni a nevéhez: hatalmas teljesítmény. Évről évre magas szinten megrendezni, nos, az sem kicsi. Ízes pillanatok az idei Budai Gourmet-ról.
A konyhai gépek után írok a kedvenc konyhai eszközeimről is. Az eszközöknél is érvényes az aranyszabály, hogy minél inkább kéznél vannak, annál gyakrabban használom, azaz annál nélkülözhetetlenebbnek tűnnek.