Ribizli, sorrendben a következő

Három héttel korábban érik minden, csomó olyan gyümölcs egyszerre, ami különben nem szokott. A meggyszezonnak szinte vége, lehet kapni málnát, ribizlit, egrest, sőt, korán érő sárgabarackot is. Mióta a százéves nagyapám megnyugtatott, hogy ilyen már máskor is előfordult az elmúlt 100 évben, különösebben nem aggódom, de tény, hogy észnél kell lenni, ha az ember mindenből szeretne enni, eltenni, esetleg még valamit készíteni is.

Lekvárból keveset főzök, éppen annyit, hogy jövő tavaszig elfogyjon. Vannak gyümölcsök, amelyekből mindig kerül a fagyasztóba is: eper, málna, ribizli mindenképpen, hogy télen is legyen a tortákhoz. Arról nem is beszélve, hogy ezekből annyit kell enni, amennyivel egy évre előre jól lakunk. Jól esik a bíbelődés is, amivel az előkészítés jár, az, hogy gyakorlatilag egyenként a kezembe veszek minden gyümölcsöt, értéket ad ez a lekvárnak, tésztának. Az, hogy éppen mi készül a friss gyümölcsből, szinte évről-évre változik. Valami mindig a szemem elé kerül, amit kicsit megváltoztatok, a mi ízlésünkhöz igazítom, és aztán sütöm a végtelenségig. Azaz két-három hétig, ameddig a szezon tart.

Az is évente alakul ki, hogy éppen melyik gyümölcs lesz a kedvencem. A feketeribizli mindig, idén most éppen a meggy, de ha lenne erdei málna, szinte biztos, hogy azt kiáltanám ki a legkedveltebbnek. Mindenesetre az mindig eszembe jut, mekkora mázlim van, hogy Európának ebben a felében születtem, hiszen így viszonylag könnyen hozzájutok ezekhez a remek gyümölcsökhöz. Mert például tőlünk nyugatabbra már a meggyet sem ismerik, arról nem is beszélve, hogy a ribizli, egres, málna, áfonya kisebb vagyonba kerül. Ez utóbbi kettőből ráadásul csak a termesztettet ismerik, így fogalmuk nincs az embereknek, hogy milyen az igazi, azaz a vadon termő málna és áfonya íze, illata, aromája.

Ribizlis pite
Hozzávalók a tésztához: 10 dkg liszt, 3 dkg cukor, negyed teáskanál só, 7 dkg jéghideg vaj
Elkészítés: a lisztet összekeverjük a cukorral és a sóval, a vajat darabokra vágjuk és az egészet gyors mozdulatokkal összedolgozzuk. Egy kis tepsibe alaposan belenyomogatjuk, és 170 fokra előmelegített lerben 20-25 perc alatt aranybarnára sütjük.
A tetejére: 10 dkg cukor, 6 dkg liszt, negyed teáskanál só, 3 tojás, 25 dkg feketeribizli (vagy más, savanykás gyümölcs)Elkészítés:
a gyümölcsöt összeturmixoljuk. A cukrot összekeverjük a gyümölccsel, meg a sóval. Belekeverjük a lazán felvert tojásokat és a lisztet. A tésztára öntjük, és további húsz percig sütjük. Hidegen szeleteljük

Idén a citromos pite volt a kedvenc tésztánk alapja, ami általában egy vékony omlós tészta alapot jelent, rajta sült citromkrémmel. Lehet kerek, ebből létezik egyszemélyes tartlette és nagyobb tarte, vagy lehet négyszögletes, ez utóbbit apró kockákra vágják, egy szelet egy falat. Különböző formái szinte az egész világon megtalálhatóak, bár látszólag úgy tűnhet, hogy a legtöbb egyforma – leszámítva azt, hogy a tetejére néha rásütik a tojáshabot, máskor meg nem –, bár természetesen szinte családonként létezik egy féltve őrzött, titkos recept.

A citromos pitét változtattam át meggyes, illetve ribizlis pitévé. A citromot cseréltem le valamilyen savanykás gyümölccsel, így született meg a saját, ha úgy tetszik erdélyi, ribizlis pitém, ami nem csak elképesztően finom, de gyönyörű színű is. Ha magunknak készítem, soha nem passzírozom át, én szeretem, ha a fogaim alatt ropognak a magok.

Más gyümölccsel is lehet próbálkozni, a lényeg, az, hogy valamennyire savanykás legyen, a cukrot pedig mindig a savassághoz kell igazítani.

 (egigeropaszuly.blogspot.com)