Sütésre érdemes szilva

Azt hiszem, ilyenkor nyáron a legsanyarúbb sorsa a gyümölcsök közül a szilvának van. Hatalmas a választék, többeknek mindjárt lejár a szezonja, nyersen inkább azokat fogyasztjuk. A szilvából szinte csak szilvás gombóc készül, vagy összegyűjtik pálinkának. Szilvát enni csak úgy önmagában alig jut eszébe néhány embernek. Szilvát enni ugyanis soha nem volt sikk, amolyan „pórias” gyümölcsnek tartották. Pedig hát túl azon, hogy a hamvas szilva kéksége gyönyörű, nagyon sok íze van a különböző fajtáknak: ha elkezdik tesztelgetni, csodálkozni fognak.

Arra, hogy a szilva is tud sokféle lenni, csak az utóbbi években döbbentem rá, gyerekkoromban valahogy kialakult az a családi nézet, hogy az igazi a besztercei, a többi fajtát el is lehet felejteni, nem érdemes foglalkozni vele. Szilvát soha nem vásároltunk, azt valahogy mindig kaptuk, nem is tudom honnan. A szomszédtól a ringlót, amit végképp lenézett mindenki. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a csúfneve. Ebből maximum lekvár készült, kevésbé élelmes gyerekeknek el lehetett adni barackként. Nagyon ritkán tettek el savanyúságnak ecetes szilvát, emlékeim szerint ehhez nagyobb szemű, kék szilvát használtak. Azt hiszem ez mostanában ismét divatba fog jönni, hiszen a gyümölcs-hús párosítások egyre szélesebb körben terjednek el. És végül a már említett gombóc, azt csakis beszterceiből. Nagymama gombócai mindig egyfalatosak voltak, a szilva körül alig volt tészta, ebből készített alkalmanként 100-130 darabot. Üstben lekvárt és pálinkát családon belül nem főztünk.

Emlékeimben nem is maradt meg más, mígnem néhány évvel ezelőtt megéreztem egy ízt. Sokszor megesik, hogy évtizedekig nem jut eszembe valami, aztán bekúszik egy kép, illat, íz, és mint egy krimiben, kezdem felgöngyölgetni, hogy mi is lehet az, amire emlékezni kezdtem. Ilyenkor anyukámat nyüstölöm, hátha neki előbb beugrik.

Szilvás kenyérlepény
Hozzávalók: 8 zsemle (vagy helyette kenyér), 1 l tej, 3 tojás, 15 dkg cukor (ebből öt dkg vaníliás) + egy kevés a szilvákra, vaj, nagyjából háromnegyed kg szilva, fahéj
Elkészítés: a szilvát kimagozzuk. A tojások sárgáját fehéredésig keverjük a cukorral, majd ráöntjük a tejet, és beleáztatjuk a félbevágott zsemléket. Kivajazunk egy tűzálló tálat. Az áztatott zsemléket kézzel átgyúrjuk, és a massza felét a tálba simítjuk. Rátesszük a szilvákat, és bőven megszórjuk fahéjjal, meg egy kevés cukorral. Erre tesszük a kemény habbá vert fehérjékkel összekevert massza másik felét. 180 fokra előmelegített sütőben 40 percig sütjük.

Nos, amikor ez a szilvás dolog elkezdődött, semmi nem sietett a segítségünkre. Nem volt más választásom, mint elkezdtem ipari mennyiségben szilvás desszerteket készíteni. Mindent, ami szembe jött, akkor is, ha tudtam, hogy olyat biztosan nem ettem még. Abban bíztam, hogy előbb-utóbb megkóstolok valamit, ami egy kicsit közelebb visz a megoldáshoz. Míg végül egy képet láttam meg, ami csomó gyerekkori emléket felhozott, és végre eszembe jutott az akkorra már misztikusnak tűnő recept.

A valaha kóstolt legegyszerűbb édesség, ráadásul maradékok felhasználására született. Elég laktató, egy kiadós leves után felér a második fogással. Jól kiváltja a sokkal bonyolultabbnak tűnő lekváros buktát, fánkot, vagy kelesztett palacsintát. Ugyanakkor csinos, egyszemélyes tálkákban megsütve elegáns desszertként tálalhatjuk, vagy süthetjük kerek tortaformában, hidegen szépen lehet szeletelni. A szilvával és a fahéjjal ne spóroljunk. Azt persze mondanom sem kell, hogy annak idején kizárólag besztercei szilvából készült. Ha nagyobb fajtát vásárolunk, azt vágják négybe, hogy alaposan süljön át, a levét a kenyér tudja magába szívni.

Kipróbálhatjuk rozs- vagy félbarna kenyérrel, mindegyikkel más íze lesz.

 (egigeropaszuly.blogspot.com)