Kelemen-Nemes Kinga neurológus rezidens saját bőrén tapasztalta meg a daganatos betegséggel járó kiszolgáltatottságot, most sorstársainak szeretne segíteni
Fotó: Kelemen-Nemes Kinga archívuma
A Jóisten, családja és a sport adott erőt Kelemen-Nemes Kinga neurológus rezidensnek, akinek nemrég daganatos megbetegedéssel kellett szembenéznie. A marosvásárhelyi orvosban már a kemoterápiás kezelések idején megszületett az ötlet, hogy szeretne segíteni a daganatos betegeken és családtagjaikon. Ezzel a céllal létrehozott Gloria Egyesületéről, legnehezebb időszakjairól, sorstársainak szánt üzenetéről beszélt a Krónikának.
2026. július 11., 18:212026. július 11., 18:21
– Orvosként nap mint nap betegeket gyógyított, aztán egyszer csak ön került a másik oldalra, páciensként. Hogyan élte meg azt a pillanatot, amikor megtudta, daganatos betegséggel diagnosztizálták?
– Azt a pillanatot semmihez sem lehet hasonlítani, a szavak is kevesek rá. Az eddigi normális életem felborult egy másodperc alatt, az az a perc volt, amikor teljesen mások lettek az életemben a prioritások. Nem hiába mondják azt, hogy az egészséges embernek millió problémája van, a beteg embernek egy. Egy problémám lett hirtelen, egy gondom.
Későre tudtam felfogni, hogy ez megtörténhet velem, elfogadni pedig még több időbe telt. (Már-már elfogadtam). Egy ártalmatlan dolognak hitt kis elváltozással műtöttek, amit az orvosaim jóindulatú folyamatnak hittek, így nemhogy engem meglepett a diagnózis, de őket is nagyon. Igaz, hogy ez a betegség nem válogat, bárkivel, bármikor megtörténhet, ezért nagyon kell értékeljük az egészséget és az élet minden percét. Sajnos erre akkor jövünk rá, miután már elvesztettük a legnagyobb kincsünket, az egészségünket. „Az egészség a korona az ember fején, de csak a beteg ember láthatja meg azt”.
Ez a betegség nem válogat, bárkivel bármikor megtörténhet
Fotó: 123RF
– Mi adott önnek erőt a legnehezebb időszakokban? Voltak olyan emberek, élmények vagy felismerések, amelyek segítettek átlendülni a mélypontokon?
– A legnehezebb időszakban a Jóisten, a családom és a sport adott erőt. Valami megmagyarázhatatlan erővel mentem előre, amit az értem elmondott rengeteg imának köszönhetek és Isten nagy kegyelmének. Tőle kaptam minden erőmet. Soha nem lettem volna képes ezt így végigcsinálni nélküle. Sosem kértem azt tőle, hogy ne fájjon, hogy ne történjen ez meg velem, hanem csak annyit, hogy adjon erőt ehhez a nehézséghez. A betegutam során nagyon meghatározó volt számomra egy bibliai ige, aminek jelentését korábban nem értettem, de ma már értem, mert éreztem. „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem (2Korinthus 12:9)”. Az erőtlenségben ott van Krisztus ereje, ezt csodálatos érzés megtapasztalni.
A családom is óriási erőt adott nekem. Mindenki erején felül támogatott, mellettem voltak. Nekik talán nehezebb volt, mert bennük volt a tehetetlenség érzése, végignézték, ahogy szenved a szerettük és mellette a hétköznapi teendőket is vitték. Viszont mindent megkaptam tőlük, hogy nekem „csak” a gyógyulásra kelljen fókuszálni.
A harmadik erőt a sporttól kaptam. Szinte mindennap sportoltam, amikor nem tudtam, olyankor sétáltam, de mindennap mozogtam, a kemoterápiák alatt is, az egyik műtétem után (több volt), a tizedik napon megcsináltam ugyanazt az egyórás edzést, amit előtte. Nekem ez testileg és lelkileg is rengeteg erőt adott. Sosem hagytam el magam.
A marosvásárhelyi orvos mindig kapaszkodott valamibe vagy valakibe
Fotó: Kelemen-Nemes Kinga archívuma
Ugyanakkor nagyon jó barátnőm lett Budapesten az egyik lány, akinek mellrákja volt. Ő már minden fázison túl volt, amikor én akkor kerültem bele. Nagyon értettük egymást. Számomra egy-egy új szakasz ijesztő volt, de ő mindig megnyugtatott, hogy normális, nem velem van a gond, minden sorstárs ezt érzi. Igazán csak az értheti meg, aki keresztül ment ezen, mert ez egy olyan nehéz út, amire a szavak nagyon kevesek. Csak a sorstársak egymás között ismerik ezeket az érzéseket.
Mindig kapaszkodtam valamibe vagy valakibe, a pozitív történetekbe. Persze voltak nagyon szomorú esetek is körülöttem, akivel például együtt kezdtük a kemoterápiás kezeléseket, az első kezelése után elvesztettük őt és már nincs közöttünk, ilyenkor mindig magam alá kerültem, de tudtam, hogy menni kell tovább, mert az én utam még tart. Isten mindig olyan embert küldött mellém, akire pont szükségem volt. Mindig tudtam, hogy okkal kerül valaki az életembe, nincsenek véletlenek. Az orvosaim is ilyen emberek.
A kezelőm szintén nagyon emberséges volt, és mindig elvonta a figyelmemet arról, hogy folyik a kemoterápia. A Kék Golyóban minden dolgozónak nagyon hálás vagyok, akik jelen voltak a betegutam során. Örökre hálás maradok. Az utam során találtam rá – vagy ő rám – Zsombor atyára, aki rengeteget imádkozott értem, és akivel az első találkozás után éreztem, hogy őt szeretném lelki vezetőmnek. Nagyon hálás vagyok Krisztusnak érte!
Ilyen volt az albérletünk tulaja is, nagyon kedves család és azt éreztem, hogy mindent megtesznek azért, hogy én jól érezzem magam az ottlétem alatt, nagyon figyelmesek voltak. Vagy a fodrásznőm, aki mindegyik parókát az arcom után igazította, és közben nagyon jó barátnőm lett. De ilyen volt a Mályvavirág Alapítvány alapítója is, aki konzultációra fogadott Budapesten, aztán elmesélte, hogy ő is érintett volt évekkel ezelőtt. A szürkeségben olyan volt, mint egy fény nekem, mint egy angyal a szőke hajával és szép mosolyával. Tudom, hogy ezeket az embereket Isten küldte nekem, hogy megkönnyítsék a helyzetem. Megtapasztaltam, hogy vannak még jó emberek a világban, akiket a szeretet vezérel.
Valamint, ami még segített, hogy sosem akartam rögtön túl lenni mindenen, nem terveztem, csak lépésről lépésre haladtam, mindig egy feladat volt előttem. Csak a mai napot éljem túl, csak a mait… És így szép lassan teltek a napok, hónapok.
A daganatos betegségek diagnózisa ma már nem egyenlő a reménytelenséggel. Videós riportsorozatunkban annak jártunk utána, hogyan vezet az út a daganatos betegségek felfedezésétől a kezelésen át a felépülésig.
– A lábadozás időszakában hozta létre a Gloria Egyesületet. Mi inspirálta erre, és milyen segítséget szeretnének nyújtani azoknak, akik daganatos betegséggel vagy a gyógyulás lelki terheivel küzdenek?
– A kemoterápiás szobában született meg bennem az ötlet, hogy én a daganatos betegeket és családtagjaikat szeretném segíteni. Legtöbbször igyekeztem jókedvűen menni a kezelésekre, meglátni azt, hogy a perfúzió értem van, engem gyógyít, nevettünk is sokat. Viszont azt láttam a társaimon, hogy ezzel nincs mindenki így. Rengeteg emberben sok a kérdőjel, a bizonytalanság, a kétségbeesés, sokan nincs, akikkel megbeszéljék a dolgaikat.
Egyelőre Facebook- és Instagram-oldalunk van (Asociația Gloria), viszont folyamatban van a weboldal készítése is, amelyen minden hasznos információt megtalálnak, valamint az office.gloria2026@gmail.com címen is lehet érdeklődni. Aki minket felkeres, annak egyalkalmas pszichológiai konzultációt tudunk felajánlani vagy pszichiáterrel hozzuk őket kapcsolatba, a lelki vezetőmmel, Zsombor Atyával is tudnak beszélgetni, valamint folyamatosan szeretnénk blogokat készíteni, ami ebben a szakaszban érdekelheti őket.
Hamarosan egy nyolc alkalmas támogató programot fogunk indítani, ami
Egy más szemszögből igyekszünk megkönnyíteni a nehézségeket, hogy könnyebb legyen az út. Valamint a hozzátartozókat is szeretnénk segíteni, mert nagyon nehéz, amikor valaki nem tudja, hogyan segítsen. De semmiképp sem egy olyan egyesületről van szó, amelyik megmondja az embernek, hogy és mit kellene tennie. Azt hiszem, egy ilyen helyzetben pont ez az, amire nincs szükségük az érintetteknek. Előadásokat, találkozásokat, kézműves foglalkozásokat is szeretnénk szervezni, amelyeken kicsit megfeledkezhetnek a problémájukról és megtanítjuk, hogy attól mert az élet nehézségeket adott, attól még lehet nevetni, attól még lehetnek szép pillanatok az életben. Nagyon szívesen fogadunk önkénteseket is, akik segítenek ezen programok megszervezésében.
A Gloria Egyesület főként lelki támaszt nyújt majd, de orvosi információkkal is segít
Fotó: Kelemen-Nemes Kinga archívuma
– Az egyesület tevékenységét illetően elsősorban helyi közösségben gondolkodnak, vagy országos szinten is szeretnének támogatást nyújtani az érintetteknek?
– Az előadásokat, foglalkozásokat, találkozásokat Marosvásárhelyen vagy környékén szervezzük meg az elején, viszont támogatást bárkinek szeretnénk nyújtani. A pszichológusnőnek volt már kovásznai páciense is, aki felkeresett minket. Talán, ha többen keresnek majd minket, akár online támogatócsoportot is indítunk. A célunk, hogy minél több emberen segíthessünk.
– Sokszor a kezelés befejezése után kezdődik a lelki felépülés igazán nehéz szakasza. Ön szerint milyen támogatásra lenne a legnagyobb szükségük a daganatos betegeknek és családtagjaiknak?
– Ez teljesen így van, a szó szoros értelemben.
A túlélés hajtóereje elcsendesedik. Nagyon nehéz ezzel mit kezdeni. Ennek az állapotnak a neve poszttraumatikus állapot. Ezért nem kimondottan csak kezelés alatt álló daganatos betegeken szeretnénk segíteni, hanem olyanoknak is, akik túl vannak a kezelésen, de mégsem találják a helyüket a világban.
A non-profit szervezet a daganatos betegek családtagjainak is segítséget nyújtana
Fotó: 123RF
– Mit üzenne azoknak, akik most szembesültek egy daganatos diagnózissal, és úgy érzik, elveszítették a talajt a lábuk alól?
– Azt, hogy higgyenek és bízzanak! Ne féljenek! Legyenek bátrak! Isten akarata nélkül nem történik semmi, ezt sose felejtsük el. Csak az történik meg velünk, amire Isten a pecsétjét tette. És ha ő úgy gondolja, hogy elbírjuk ezt a keresztet, akkor az úgy is van. Hogy legyenek önmaguk és ne játsszák meg magukat. A betegség nem szégyen, nem titkolni való. Éljék meg minden érzésüket, a dühöt, a gyászt, a fájdalmat, a szomorúságot.
Nekem azt mondta a pszichológusom, hogy ilyenkor mindent szabad. És így tettem én is. Nem játszottam azt, hogy jól vagyok, amikor nem voltam jól. Nem kell megfelelni senkinek. Tegyenek aszerint, ahogy érzik és nem aszerint, ahogy elvárják tőlük. Adjanak időt maguknak. És tegyenek magukért, törekedjenek a jóra, a gyógyulásra. „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Kétnapos ünnepséggel emlékeznek Márton Áron egykori erdélyi római katolikus püspök születésének 130. évfordulóján, augusztus 28–29-én szülőfalujában, Csíkszentdomokoson – tájékoztatta az MTI-t kedden a helyi Márton Áron Múzeum.
A Kolozs Megyei Sürgősségi Klinikai Kórház lombikbébi központját 810 700 lejes beruházásból korszerűsítették, a fejlesztést a Kolozs Megyei Tanács finanszírozta.
A magyar kormány a helyi magyar közösségekkel partnerségben szeretné finomítani, részleteiben kidolgozni a magyarságpolitikáját, a partnerség és a párbeszéd pedig kulcsfogalom ezen a területen – hangsúlyozta Kollai István Kolozsváron.
Nem mondhatni, hogy kiemelt érdeklődés övezte a kolozsvári helyiérdekű vasút (HÉV) szerelvényeire kiírt közbeszerzési eljárást.
Mintegy 1500 régi képeslap idézi meg, miként vált Kolozsvár kisvárosból modern nagyvárossá, és milyen arcát tartották a korabeliek megörökítésre és továbbküldésre érdemesnek.
Szokatlan és rendkívül veszélyes jelenség okoz komoly fejtörést a hatóságoknak a Maros-ártér Természetvédelmi Park Arad és Pécska között erdőiben: tavaly október óta föld alatti tűz emészti fel a fákat és az aljnövényzetet, júliusban 30 hektár lett oda.
Már el is kezdték a munkálatokat a Marosvásárhelyt Moldvával összekötő A8-as autópálya Hargita megyei szakaszán, Gyergyóalfalu és Gyergyóditró között.
Premier számba menő beruházás is zajlik az észak-erdélyi autópálya Bihar megyei, Bihar és Bisztraterebes közötti szakaszán: az egyik szakasz kifutópályaként is használható lesz katonai gépek számára.
A negyed évszázados rendezvénysorozat történetét felidéző kiállítás megnyitójával és egy határokat átívelő koprodukcióban megvalósult színházi előadással megkezdődött hétfőn a 25. Partiumi Magyar Napok (PMN).
A Mária-tisztelet segített megmaradni a kommunista rendszer legszigorúbb, egyházat elnyomó éveiben is, amikor a helyiek Majláthi Vasárnap néven szervezett kulturális műsorba „csomagolva” ünnepelték meg a templombúcsút.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!