Úgy tűnik, szinte lehetetlen megszabadulnunk a rendszerhibáktól. Életünk fontos tevékenységeit befolyásolják már-már gravitációs módon olyan szabályozások, amelyek révén működik a mutatvány egyik része, a másik fele viszont nehézkessé válik.
Will Kymlicka, a liberális társadalomfilozófia egyik legjelentősebb képviselője már legalább egy évtizede érvekkel bizonyította, hogy a nemzetbiztonságot semmi nem fenyegetheti hatékonyabban, mint a kisebbségek önrendelkezési jogának felfüggesztés.
Egész generáció nőtt már fel azóta, hogy 1991-ben a román hatalom magyarellenes hisztériakeltéssel, helyszínre vezényelt katonai erőkkel reagált az RMDSZ keretén belül működő Székelyföldi Politikai Csoport kezdeményezésére:
Vajon mi mennyire vagyunk szabadok? A rossz szenvedélyek, a hitetlenség, a közöny által fogvatartott ember éppúgy fogoly, csak ő erről nem tud. Így esélye sincs arra, hogy ünnepek táján őszinte számvetést végezzen önmagával.
A multikulti hitvallása megbukott – jelentette ki 2010-ben Angela Merkel német kancellár. Na, igen, tetszett volna megkérdezni a trianoni határmódosítás utáni utódállamokba került magyarokat, megmondtuk volna, hogy ez lesz.
Vegyes érzésekkel fogadta az erdélyi magyar közvélemény Kelemen Hunor RMDSZ-elnök március 15-i kifütyülését. Ami végső soron érthető. Március 15-e nemcsak az RMDSZ-es politikusok retorikájában a nemzeti egység ünnepe, az egész magyarság ekként éli meg.
Ha egyetemesen igaz az állítás, miszerint megtámadottság esetén a közösség összezár, az erdélyi magyarságra is ráköszön végre a mindenféle zavaró körülményeket félresöprő egységösztön.
Idén először otthon maradtam március 15-én. Bevallom, és olyan nagyon nem is szégyellem magam érte. A körülményekre hivatkozva nyugtatom lelkiismeretem, biztatom gyöngyből varrt kokárdám, hogy „majd talán jövőre”. Felveszem jövőre?
A magyar ember politikailag inkorrekt, azaz nem vesztette el a józan eszét – mondta Orbán Viktor évértékelő beszédében. Aki nem járatos a politikai „újbeszél” terén, megrökönyödve kaphatta fel a fejét.
Egy kisebbség csak akkor tud lojális lenni és maradni az országhoz, amelyhez a történelem vihara sodorta, ha a többségi hatalom megfelelő tiszteletet tanúsít, emberhez és közösséghez méltó szabadságjogokat biztosít számára.
Az erdélyi magyarság Trianon utáni történetét, és főleg a második világháborút követő kommunista időszak históriáját ismerő ember számára a huszonöt évvel ezelőtti marosvásárhelyi fekete március lincsszagú napjai nem véletlenszerűek.
Újabb forduló. Simicska Lajos egy interjúban finoman sejteti: Orbán Viktor jelenthetett róla a titkosszolgálatoknak. Beszervezhették, és erről akár papírok is létezhetnek. Mindezt úgy mondja, hogy nem állít semmit és nem bizonyít semmit.
Egyre telítettebb hónap március. A forradalom évfordulója mellé az utóbbi években felzárkózott a székely mártírok március 10-i napja, a körülötte hömpölygő aktuálpolitikai hordalék pedig az ünnepi szónoklatokat is egyre inkább tematizálni kezdte.
Parttalan demagógia érzékelhető abban, ahogyan a bukaresti hírtelevíziókban direkt vagy közvetett módon vitáznak arról, mikortól kell szembenéznie valamiféle orosz invázióval az Ukrajna szomszédságában fekvő Moldova Köztársaságnak és Romániának.
Orbán Viktor legutóbbi évértékelő beszédében leszögezte: a Fidesz egy kereszténydemokrata alapon álló közösség, amelynek „vezérlő csillaga” a polgári Magyarország, s a következő száz évben e tekintetben aligha lesz változás.
Némi szorongással vegyes kíváncsisággal várom az idei március 10-ét. Két év „székelymártír” tapasztalata alapján ingadozom: vajon milyen reakciókat ébresztenek az emberekben a marosvásárhelyi polgármesteri tiltás saját lábaiban botladozó érvei?
Az az állam, amely felkínálja a népszavazáshoz való jogot, meg is szünteti az államból való kiszakadás kockázatát. A kanadai Québec példája ezt több rendben is bizonyította. Kérdés: mégis miért zárkózik el az európai államok többsége ettől a megoldástól?
A kockázatos egyensúlypolitika része a keleti nyitás és Orbán Oroszország-politikája. Ma még nem tudni, a gigászok párharcában sikerül-e a magyar vezetésnek meglelni a librációs pontokat, hogy sikerül-e Orbánnak a bethlengábori csoda?