Rendszerhibák

Úgy tűnik, szinte lehetetlen megszabadulnunk a rendszerhibáktól, illetve következményeitől. Életünk fontos tevékenységeit befolyásolják már-már gravitációs módon olyan szabályozások, korlátozások, amelyek révén működik a mutatvány egyik része, a másik fele viszont szinte kódoltan nehézkessé válik, s alkalmanként nagyobb károkat okoz, mint az esetenként eredendően jó szándékkal cikkelyekbe szedett szabályozás.

A Germanwings tragédiája egy sereg olyan elemre hívta fel a figyelmet, amelyek – miközben a repülés biztonságát szolgálják – sok szempontból egyenesen felhívást jelentenek egy-egy halálos keringőre. A betegjogok mindenek felettisége legutóbb másfél száz ember halálát okozta, mint ahogy a pilótafülkezár is, amely az ikertornyok óta írt felül minden korábbi szabályt.

Hasonló, összehasonlíthatatlanul kisebb károkat okozó rendszerhibaként érdemes tekintenünk az adócsalókat üldöző hazai törvény túlkapásaira is, amelyet lobogtatva a néhány lejes hiány vagy plusz is elegendő jogi alapot kínált a törvény betűjétől annak szellemét nem látó ellenőröknek. A helyes intézkedés persze nema gyerek kiöntése lenne afürdővízzel, hanem ésszerű értékhatár megállapítása, amely életszerűen képezi le a tévedés és rosszhiszeműség közötti különbséget.

Mi más lenne, mint rendszerhiba az is, hogy éveken át olyan jövedelemhez juthatnak olyan, pártok front- vagy éppen második vonalában dolgozó emberek, akik tevékenységének megfelelő honorálását nem teszi lehetővé a hivatalos bértáblázat. Az értékesnek tartott embereknek különböző intézmények vezető tanácsában, a közmédia agyaghadseregeinek nehezen átlátható soraiban való parkolása a romániai politikai mindennapok bevett gyakorlata. Megfűszerezve azzal az álságos plusz jótéteménnyel, miszerint a foglalt, mégis üresen tátongó helyet betöltendő újabb ember jut időlegesen nagyobb falat kenyérhez. Abban a mindenki által ismert, de ki nem mondott tudatban, hogy senki nem tudja, meddig érvényes az áldásos állapot. A klientúraépítés eme közvetett és közvetlen formája viszont fontos intézmények hitelét rombolja, tart emberi és szakmai gúzsban jobb sorsra érdemes kollégákat. „Rendszerhiba” kettő is felütötte ebben az esetben a fejét: az emberi tényező, valamint a bűnüldözési konjunktúra.

A rendszerhibák persze többnyire korrigálhatók, főleg ha gyorsan lépnek az arra illetékesek. A hozzáférés a pilótafülkéhez vagy az adócsalás fogalmának ésszerűsítése jó célt szolgál, mindannyiunk hasznátcélozza. A másikról pedig amúgy is úgy gondolkoznak az érintettek: amit muszáj, bevallunk. A többit amúgy sem érti senki.