Flottakészültség

Megérkeztek az amerikai katonák Aranyosgyéresre, rövidesen közös román–amerikai légi hadgyakorlat kezdődik. Ezzel egyidőben Vlagyimir Putyin orosz elnök parancsára a hadrafoghatóság „váratlan ellenőrzése” keretében teljes készültségbe helyezték az orosz Északi Flottát, illetve a nyugati katonai körzet és a katonai ejtőernyős haderő egyes alakulatait. Véletlen egybeesés? Talán. Talán nem. Ha nem is egyik katonai lépés generálta a másikat, a fejlemények mindenképpen arról árulkodnak, hogy a szemben álló felek sokkal inkább „bármire” készülnek, mintsem nyugis, békés hónapokra.

Persze szó sincs arról, hogy azonnal le kellene mondanunk tervezett nyaralásunkat, de azért érdemes végigskálázni néhány, a köztudatban talán kevésbé jelen lévő várható fejleményt. Például annak következményeit, ha biztonsági okokból megjelennek a Duna Fekete-tengeri torkolatánál az orosz vagy akár ukrán flotta hajói. Ilyenkor ugyanis felelős kormány szigorít, a tolerancia – kisebbségek iránti is – a nemzetbiztonsági érdekek mögé szorul. És ugyan ki kérdőjelezne meg egy hasonló intézkedést?

Aki apokaliptikus vizionálással gyanúsítana, azzal nem is történelmi példázatokkal felvértezve szállnék rögtön vitába. Inkább figyelmébe ajánlanám Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester szavait, miszerint többek között azért tiltotta be a Székely Szabadság Napjára tervezett autonómiáért tüntető felvonulást, mert információi szerint a románság ellenrendezvényre készült. Amilyen nehezen megkérdőjelezhető a módszer, legalább annyira emlékeztet a fekete március lincsnapjára, amelyre éppen huszonöt évvel ezelőtt ébredt Marosvásárhely mit sem sejtő magyar lakossága. A meg nem történt, de nem kizárható eseményekre adandó megelőző csapás bevált eszköz minden olyanra, amit nagyon meg akarnak akadályozni – vagy éppen kiprovokálni.

Egy kisebbség csak akkor tud lojális lenni és maradni az országhoz, amelyhez a történelem vihara sodorta, ha a többségi hatalom megfelelő tiszteletet tanúsít, emberhez és közösséghez méltó szabadságjogokat biztosít számára. Ellenkező esetben csak a hatás-visszahatás elve érvényesülhet, az indulatos alapállásokra indulatos reakciók érkeznek, s oda az értelmes párbeszéd, a társadalmi béke esélye. Mivel a régióbeli helyzet és „környezete” most roppant kártékony irányba látszik hatni, talán soha nem volt nagyobb szükség higgadtságra, értelemre, kompromisszumkészségre. Ellenkező esetben úgy járhatunk, mint az első világháború előtti nagyhatalmak, amelyek annyira akarták a békét, hogy a történelem legnagyobb tragédiájába sodorták a világot.