A szabadság mértékegysége

Sokan vagyunk úgy vele, hogy legszebb egyházi ünnepeink gyerekkorban rögzültek bennünk, és az egykori élmények, tapasztalatok szűrőjén, hangulatán keresztül keressük a mai ünneplés fogódzóit. Múltjától ugyanis az ember nem szabadulhat: a tudatalattinkba beépült iránytű tudatos és kevésbé tudatos lépteinket egyaránt egyengeti. Akinek gyerek- és ifjúkori élményei későbbi életében is meghatározóak, felnőtt fejjel is őszintén rácsodálkozva tud örülni az ünnep apró részleteinek. Láthatatlanul töltődik fel, és ragadja magával a család és az őt körülvevő kisebb közösség ünnepélménye.

A napokban régi lelkészismerősömmel futottam össze, akiről kiderült, hogy börtönlelkészként egy büntetés-végrehajtó intézetbe siet. A börtönparancsnok külön arra kérte, hogy ebben az időszakban többet foglalkozzon bezárt híveivel, merthogy ennél jobb terápia nincs: az emberek lecsendesednek, magukba szállnak, nincs sok baj velük. A felügyelők nagyon is érthető racionalitásán túl a fogvatartottnak az Isten-közelség, a lelki kegyelem utáni vágy éppen olyan fontos lehet, mint a szabad ember számára. A kézfogás után jutott eszembe egy évtizedekkel ezelőtt, legénykoromban hallott és rögzült bibliai idézet: ismerjétek meg az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Hirtelen azon morfondíroztam, vajon mi mennyire vagyunk szabadok testileg és lelkileg? Merthogy a szabadság fogalma nem csak abban merül ki, hogy van egy rácson belüli, illetve egy rácson kívüli világ. A rossz szenvedélyek, a hitetlenség, a közöny által fogvatartott ember éppúgy fogoly, csak ő erről nem tud, vagy nem akar tudomást venni. Így esélye sincs arra, hogy ünnepek táján őszinte számvetést végezzen önmagával, és újrakezdésre hangoljon.

Karnyújtásnyira tőlünk húsvét felszabadító ereje ma is bárki számára elérhető. Nem gazdagság- és nem pénzfüggő, azaz akkor lenne ideális, ha ez valóban így volna. Tartalmát és mélységeit magunknak kell átélnünk és megtapasztalnunk: a köret, ami hozzá társul, nem helyettesítheti, csak kiegészíti azt, amiért számunkra fontos a húsvét.

És ha már köretről beszélek, kamaszodó fiam vízzel locsolós családi szokásunkat átvéve csinos cserépkancsót szerzett be magának. Barátai tavaly még csodálkozva méricskélték a parfümös szokás önkényes felrúgását, de a lányok részéről érkező igen kedvező fogadtatás mégiscsak a tiszta víznek kedvezett. A kis csapatnyi legényke – még ha nem is tudatosan – visszakanyarodik ősei szokásaihoz, amikor a húsvét lelki töltete mellett a tiszta víz jelentette a megújulás szimbólumát.

E megújuláshoz kívánunk minden kedves olvasónknak áldott húsvéti ünnepet!