Erdélyben mikor fogjuk azt tapasztalni, hogy a hazugságon kapott politikus úgy jár, mint a főhazug Gyurcsány, aki bárhogy próbálkozik visszakerülni az életképes alternatívát nyújtani tudó politikusok közé, megmarad egy törpepárt elnökének.
A vádhatósághoz fordult az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei szervezete, mert vezetői úgy tartják, a partiumi megye RMDSZ-szervezete nem teszi átláthatóvá, mi is történt a nagyváradi Ady-központ ügyében.
A gondolkodni hajlandó közember döbbenten hallgatja a menekültügyben rázúduló napi híreket. Áll és néz, mi mást tehetne? Nem nehéz kiszámolni, hogy az illegális bevándorlás mai üteme mellett rövid időn belül robbanásveszélyes társadalmi helyzet alakul ki.
Az Európát elözönlő menekültek válsága jó ideje elvonja a figyelmünket arról az exodusról, amely Európán belül, Keletről Nyugatra tart. Ez nem újkeletű, azonban a kibocsátó országok számára középtávon is tragikus következményekkel fog járni.
Augusztus 20-án a keresztény Magyar Királyság születésére, a korabeli rendpárti és értékelvű állam megteremtésére emlékezünk. A baloldali beszédírók ilyenkor vért izzadnak, hogy valami „haladó” gondolatot is belemagyarázzanak.
A rockopera csíksomlyói bemutatója idején az erdélyi magyar autonómia kérdését a szőnyeg alá söprő román–magyar látszatmegbékélést éltette, ami, úgymond, lehetővé tette, hogy Csíksomlyón bemutathassák az István, a királyt.
Ahogy a frissen restaurált Farkas utcai református templom felújított orgonája naponta megremegtette a lelkeket, úgy dobogtatta meg újra a szíveket a hatodik Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozata.
Midőn Klaus Johannis aláírta és kihirdette a 2015-ös évi 217-es törvényt, amely betiltotta a legionárius mozgalom kultuszát, a felszínességre oly hajlamos magyarországi sajtó arról cikkezett, hogy hatalmas pofont kapott a román szélsőjobb.
Vannak közösségi terek, amelyeknek neve ismerősen cseng az erdélyi magyarság többsége számára, függetlenül attól, hogy a Tündérkert melyik szegletében is él. A kolozsvári Farkas utca ilyen.
Régi, bevált helyszínére költözött vissza az Erdélyi Magyar Ifjak tábora, amely idén lényegesen több érdeklődőt vonzott, mint tavaly. Ahogy az lenni szokott, a szervezők idén is megkapták a magukét a balliberális médiától.
Úgy tűnik, a román politikum nem nagyon tud mit kezdeni az utóbbi periódusban tapasztalható, növekvő mértékű hivatalos magyar szókimondással.
Sajtótájékoztatón jelentette be pártalapítási szándékát három marosvásárhelyi magyar értelmiségi, akikről a közéletben eddig nem sokat lehetett hallani. Erdély gazdasági autonómiáját tűzték ki célul, és nem tekintik magukat a negyedik magyar pártnak.
A szűk esztendők sorozata ért véget az erdélyi turizmus számára. Kecsegtető statisztikai adatok látnak napvilágot arról, hogy immár nemcsak a tengerpart, vagy a Bran-kastély vonzza a turistát, hanem elsősorban az erdélyi tájak.
Európába azonban más hullám is érkezik: a melegek hulláma. Amely a közerkölcsöt hivatott tönkretenni. Szétzilálni a család intézményét.
Az idei tusványosi szabadegyetem legnagyobb érdeklődést kiváltó programja Orbán Viktor és Tőkés László zárónapi, egymásra rímelő előadásai igazolták: nem sikerült egymásnak ugrasztani az újkori magyar nemzetpolitika két emblematikus személyiségét.
Bár aligha valószínű, hogy Orbán Viktor első- és másodsorban is a román érzékenységeket listázná, amikor rendes évi tusványosi beszédére készül, arra bizton számíthattunk, hogy a román politikum keres és talál fogást rajta.
Az idő múlásával egyre nagyobb méreteket ölt a menekülthullám. Mind többen emelik fel szavukat a tarthatatlan helyzet miatt, nő a tanácstalanság, az európai honatyák közötti véleménykülönbség. A felháborodás jogos.
Az utóbbi években tusványosi expozéiban Orbán Viktor azzal foglalkozott, hogy miként változik Magyarország körül a világ, milyen történelmi tényezők metszéspontjában kell megtalálnunk a keskeny pallót, amelyen a tudatos magyar jövőformálás haladhat.