Menekültügyben már ég a ház

A gondolkodni hajlandó közember döbbenten hallgatja vagy olvassa a menekültügyben naponta rázúduló híreket. Áll és néz, vagy már retteg is: mi mást tehetne? Nem nehéz kiszámolni, hogy az illegális bevándorlás mai üteme mellett rövid időn belül robbanásveszélyes társadalmi helyzet alakul ki minden érintett országban, beleértve Magyarországot is. S akkor még nem szóltunk arról az egyáltalán nem irreális lehetőségről, hogy a bevándorlás üteme újabb ugrás elé nézhet. Mit kezdünk abban az esetben, ha naponta nem két-háromezer, hanem harmincezer menedékkérő ostromolja meg a magyar határzárat? Az alig tíz esztendeje még ellenünk uszító magyarországi baloldal akkor is azt mondja majd, hogy tárjuk szélesre Magyarország kapuit? Megeshet, hogy igen, de szerencsére nem ők döntenek, csak hangulatot keltenek a felelőtlen ellenzék kényelmes pozíciójából.

Közel húsz esztendeje egy miskolci politológus-vándorgyűlésen egyik kollégám – aki ma a szakma magyarországi sztárja –, a norvég politikáról tartott remek előadásában azt mondta, hogy még a szélsőjobboldaliként számon tartott politikai erő is csak a bevándorlás fékezését és nem leállítását szorgalmazza. Az idegen kultúrájú tömegek stabil, hosszú távú kulturális-mentális integrálásának képtelensége azonban már a kilencvenes évek végére beigazolódott: ekkorra vált egyértelművé a statisztikai összefüggés a muszlim bevándorlás és a bűnözés növekedése között. Mára Európa sok nagyvárosa versenyezhet e kérdésben az állatorvosi ló státuszáért, Brüsszeltől Párizson és a holland nagyvárosokon át Svédországig. A bevándorlók tömegei miatt a skandináv állam máris a nemi erőszakot elkövetők statisztikáinak az élére került. De meg kell említeni Görögország tragikus helyzetét is: a görög igazságügyi miniszter bejelentése szerint az elítélt bűnözők 63 százaléka a bevándorlók közül kerül ki.

Nem kétséges, hogy amennyiben esélyt akarunk biztosítani – nem unokáinknak, hanem gyermekeinknek – az élhető európai jövőre, a muszlim bevándorlásnak gátat kell szabni. Bőven elég problémát jelentenek a már „bentlevők”, akik sokkal szaporábbak, mint az európai keresztény fehér népesség. Annál is inkább gátat kell vetni e folyamatnak, mert jól látható: ez nem spontán történet, hanem Európa módszeres, irányított, tervszerű megszállásáról van szó.

Hallgassuk meg a bölcs és halk szavú Czakó Gábort: „Szerb rendőri kísérettel, divatos márkájú, drága ruhákban érkeznek, lapgéppel, férfitenyérnyi telefonokkal. Nem boltból, hanem éttermekben esznek, és gondosan számolgatják, hogy eurójuk dinárban mit ér, egész pontosan mennyi a napi kerethez képest. Úgy látszik, van napi keretük, mintha ilyesmit kapnának valahonnan. Talán éppen attól, aki Európába településüket szervezi. Gazdáik kilétéről nem beszélnek, de találtak már a helybéliek elveszett, amerikai honosságú telefont is.

Kanizsa mintegy elosztóállomásként működik. Meghatározott napon lakóit kiviszik a határ egy megadott térségébe. Ott ócska ruhába öltöznek, a ledobott Levis, Nike és egyéb holmikat várják a cigányok, a »menekülőket« a magyarországi ügynökök. Elmondásuk szerint egy négytagú család kétezer eurót fizet Görögországtól Kanizsáig. Pakisztántól negyvenezret. Ember legyen a talpán, aki ennyi útiköltséget futás közben elő tud teremteni. Le a kalappal előtte meg útjának egyengetői előtt.”

A konzervatív gondolkodás élő klasszikusa e sorokat június elején írja a Magyar Hírlapban. Czakó mindig is egy megfontolt, a mérsékelt jobboldal által is komolyan vett gondolkodó volt, és állításainak igazolására tízezres nagyságrendű számban vannak élő tanúk, ennek ellenére vastagon folyik a félremagyarázás, az álszent humanitárius retorika. A sok esetben bátor, a fősodorral sokszor szembehelyezkedő Török Gábor is azt nyilatkozta a tusványosi szabadegyetemet követően, hogy Orbán Viktor ismét talált egy történetet, amit hitelesen el tud mesélni. Holott itt egyáltalán nem erről van szó. Nem kétséges, a menekültprobléma napirenden tartása a kormány pozícióját erősíti, de a magyar politikai erőviszonyok kérdése eltörpül a kontinentális szintű potenciális veszélyekhez képest. Mégis, mit kellene tennie a magyar miniszterelnöknek ahhoz, hogy a szakértők ne hatalomtechnikát, kommunikációs manővert lássanak amögött, ahogy Magyarországot próbálja jól-rosszul, de megőrizni magyar országnak, miközben e kérdésről az európai közösség fele is nyíltan beszél?

Czakó Gábor arra is rámutat, hogy Európa szétbomlasztása, iszlamizálása a cél. Joggal írta a minap Lovas István Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárnak címzett nyílt levelében, hogy vajon miért nem az olajban és földgázban gazdag arab államokat, Szaúd-Arábiát, Bahreint, Katart, Bruneit, Kuvaitot, az Egyesült Arab Emírségeket vagy Ománt biztatják arra, hogy fogadja be a hasonló vallású és nyelvű menekülteket?

Egy dologban alighanem téved Czakó Gábor, amikor muszlim erőket vél felfedezni a jelenség mögött. Ilyen jellegű folyamat aligha mehet végbe a globalista nemzetközi háttérhatalom, a „pusztító világerő” akarata ellenében. Sokkal valószínűbb, hogy onnan irányítják a folyamatot. Egyre több információ szól arról, hogy amerikai kötődésű intézmények, alapítványok vesznek részt a finanszírozásban: az érintettek – akiket nem tudni, milyen ígéretekkel motiváltak az életveszélyes vállalkozásra –, újabb és újabb helyszínekre érve hívhatnak le újabb és újabb összegeket. Nem tudjuk, hányan követnek parancsokat, de feltételezhető, hogy a „bevándorlók” jelenlegi viszonylagos békés magatartása is előírás. Nem tudjuk, mi történik, ha más lesz a parancs? A bevándorlók zöme harcképes, hadra fogható férfi, így könnyen elképzelhető, hogy a gyermekek és nők csak azért kerültek a merítésbe, hogy a jogos félelem helyett velük lehessen a tömegmédiumokon keresztül részvétet kicsiholni az európai emberekből.

A világszintű háttérhatalom érintettségének hipotézisét erősíti, hogy e színfalak mögötti hatalmi centrum látható intézményei mind egy irányba húznak. Az Egyesült Államok elnöke arra biztatja Európát, hogy még több menekültet fogadjon be, magas rangú európai politikusok félelmetes, a valóságérzékelés totális hiányáról vagy a valóság tudomásul nem vételéről tanúskodó nyilatkozatokat tesznek, szinte az egész európai „baloldal” és a fősodratú sajtó ugyanabból a kottából játszik. A német kancellártól a francia külügyminiszterig azon morgolódnak felelős tisztségviselők, hogy Közép- és Kelet-Európa elutasítja az uniós megoldást, a kvótarendszert. Laurent Fabius odáig ment, hogy ettől az öngyilkos gondolattól való jogos elzárkózást „botrányosnak” nevezte, s nem átallotta az Európát védő Magyarországot bírálni a határzár miatt, amit szerinte fel kell számolni, az ország vezetőivel pedig „komoly és szigorú” tárgyalásokat kell kezdeni az ügyben.

Mindeközben jól látható, hogy nem a kerítés lebontása, hanem megerősítése, őrzése és a határsértők magyar területre való behatolásának megakadályozása a feladat. Párhuzamban azzal az intézkedéssel, hogy illegális bevándorlókat egyáltalában nem kellene beengedni, függetlenül attól, hogy ehhez mit szól az Európai Unió vagy mit mondanak a vonatkozó jogszabályok. Azokat a szabályokat más helyzetben foglalták keretbe, túllépett rajtuk az idő, aligha lehet megvárni, míg megváltoznak, mert addig drámai gyorsasággal fog megváltozni maga Európa és benne Magyarország is. Amikor ég a ház, nem azon kell tanakodni, hogy mit írnak a jogszabályok, hanem lehetőség szerint a gyújtogatókat kell semlegesíteni és nekifogni minden erővel az oltásnak.