Nemzetrészek közötti kapocs

A gazdasági válság óta tartó szűk esztendők sorozata ért véget az erdélyi turizmus számára. Kecsegtető statisztikai adatok látnak napvilágot arról, hogy immár nemcsak a tengerpart, vagy a „Drakula-tanyaként” becézgetett tölcsvári kastély vonzza  Romániába látogató turistát, hanem az erdélyi tájak és az épített örökség szépségeire is kíváncsi külföldiek érkeznek nagy számban és szervezett formában. A turizmussal foglalkozó erdélyiek tudják a legjobban, hogy a leggyakoribb vendég a magyarországi, de éppen e hatalmas tábort lehet legkevésbé mérni hivatalosan. A falusi turizmust és a magyar panziókat kedvelő magyar turistaáradat a szállodák vendégéjszakáinak számára összpontosító román statisztikai hivatal adataiból immár évről évre kimarad, így a német, olasz, izraeli, francia és az egyesült államokbeli országos rangsorba Magyarország még a hatodik helyre sem kerül fel.

Statisztika ide vagy oda, a máramarosi Koltótól a kalotaszegi falvakon át a Székelyföld nagyon sok településéig magyar vendéglátó gazdák és panziótulajdonosok ezrei élnek meg főleg nyári időszakban a magyar turisták fogadásából. A kezdeti félszeg vendéglátás kora már rég lejárt: a falusi turizmussal foglalkozó településeken szervezők, „összekötő emberek” vezetik be a vendéglátással foglalkozó helyieket a turista által elvárt követelményekbe, és fogadják a busznyi vendéget percre pontosan, igényeknek megfelelően. Szolgáltatói iparággá terebélyesedik tehát a Kárpát-medencéből ide csábított anyaországi vendégsereg hozománya, és biztató hír, hogy egyre több a falusi vendéglátás iránt érdeklődő nyugati turista is.

Nem véletlen, hogy az erdélyi – és ezen belül is a legjobb magyar eredményeket felmutató székelyföldi – falusi turizmus felpörgetésére készülnek magyarországi gazdasági tervek. Kitől is várhatna szakmai és pénzügyi támogatást a vendéglátással foglalkozó erdélyi magyar gazda, minekutána már sokszor megtapasztalta, hogy a romániai hatóságok elveszik a pénzét, amiért cserébe semmit nem kap aprócska vállalkozása fejlesztésére. Falusi turizmussal foglalkozó kalotaszegi egyéni vállalkozók kálváriájáról tudok, akiknek az adóhivatal többéves késéssel kézbesítette a sajátosan romániai módon értelmezett egészségügyi biztosítási adóhátralék kamatos behajtását. Perrel lehetett volna bizonyítani a hibát, a kisvállalkozó azonban inkább fizetett és feladta.

Van tehát mit tenni az érdekérvényesítés, a szakmai továbbképzés és a finanszírozás terén. Minden anyaországi segítség jól jön, hiszen a turizmus nemcsak munkahelyeket teremt, de az egyik legszorosabb kapocs a nemzetrészek között.