Nehéz helyzetben van az ember, amikor olyan dolgokat akar kritizálni, amelyek lassacskán világjelenséggé válnak. Ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni a deviancia, a rosszul értelmezett másság mellett, vállalva azt, hogy az embert megkövezik.
Az egyetlen stratégia, amivel a Fidesz–KDNP szövetsége megbuktatható lenne – amint azt már nem egy bal- és jobboldali elemző leszögezte –, az ellenzéki erők koordinált jelöltállítása lehetett volna.
A felelősségre vonásra, az elszámoltatásra, a múlttal történő őszinte szembenézésre ma már nemcsak politikai akarat, hanem közösségi igény sincs.
A fair-play szellemét leginkább az öli meg, amikor utólag derül ki egy-egy bajnokról, hogy tiltott szereket használt kimagasló eredményei eléréséhez. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy évek multával fosztanak meg valakit érmétől.
Erdélyben a baloldal. Már magán a címen is elcsodálkoztam. Hiszen mit kereshet itt két olyan politikus, akinek a pártja az erdélyi magyar választók körében (rég) megbukott. De hát végül is joguk van hozzá.
A Forma 1-en és a darts versenyeken sem foglalkoztatnak többé leheletnyi szoknyában illegő lányokat táblák felvonultatására, zászlók lengetésére. Mert megalázó a női nem számára.
A helyi önkormányzatok kifosztása nem újdonság: az évszázados román nemzetállamban soha nem létezett jól működő helyi autonómia. A gazdagabb vidékek bevételeit Bukarest folyamatosan kiszivattyúzta.
A politikai pártok valahogy úgy vannak a hitelességgel, mint a szépasszo¬nyok a jó hírnévvel: ha egyszer elveszítik, nagyon nehezen szerzik vissza. Ha egyáltalán.
Napjainkban is tömegével akadnak kisebb-nagyobb kaliberű Che Guevarák, akik bizonyos – mára megbukott – ideológiai indíttatásból képesek lennének eltörölni ellenfeleiket a Föld színéről.
Nem véletlenül álltak ki 1990 januárjában az akkori magyar oktatók egyemberként az önálló Bolyai Egyetem újraindítása mellett, hiszen közülük többen átélték már a beolvasztott magyar egyetem kálváriáját és az az azt követő megaláztatásokat.
Markó Béla a hatalomból való látszólagos részesedés kedvéért adta fel az autonómiaprogramot s vált a román diplomácia szekértolójává. Az RMDSZ a kormányban nem rendelkezett valós hatalmi kompetenciával, viszont partner volt a hamis látszatteremtésben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bárhogy is legyen, az új kabinet ott folytatja, ahol elődje abbahagyta. Az akasztásos jelenet már lecsengett ugyan, de ne legyenek illúzióink: a centenárium évéből csak egy hónap telt el.
Ronaldinho abbahagyta – nem bombahírként érkezett a bejelentés, hiszen előbb-utóbb számítani lehetett rá. Mégis rosszul esett. Mert immár nem láthatom A futballistát.
Jelenséggé vált ez a gondolkodásmód: ha egy párt elveszít valamilyen választást, a választókat lefizették. Ha az emberek az utcára vonulnak, mert már elegük van a nyomorból és a csúfságból, amit a hatalom űz velük, pénzt kapnak érte.
Kíváncsi vagyok: a magyar diplomácia most meddig megy el? Mert a románok nem hollandok. Sem Tudose, sem a külügy nem fog bocsánatot kérni.
Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát – mondhatnám némi kárörömmel Mihai Tudose román miniszterelnök bukását követően, ha nem tudnám, hogy a menesztett kormányfő bűnei között nem szerepelt az erdélyi magyarok akasztását meglebegtető kijelentés.
A romániai magyar politikai-társadalmi szervezetek számos tekintetben eltérő álláspontra helyezkedtek az autonómia kérdése kapcsán, abban azonban nagyjából mindig is egyetértettek, hogy a magyar közösségnek szüksége van a nemzeti önrendelkezésre.
Valahol az ország déli részén egy orvosnő elzavarta a beteget mondván: nincs kedvem beutalni magát, és akkor mi van?
Látogatottsági adatok