Hirdetés
Somogyi Botond

Somogyi Botond

Ronaldinho, az igazi Fenomén

2018. január 26., 21:162018. január 26., 21:16

Ronaldinho abbahagyta – nem bombahírként érkezett a bejelentés, hiszen előbb-utóbb számítani lehetett rá. Mégis rosszul esett. Mert immár nem láthatom A futballistát. Igaz, Ronaldót (a valódit, a brazilt) emlegetik a Fenoménnek – góljaival rá is szolgált ugyan –, de nekem mégis Ronaldinho volt a Fenomén. Az utóbbi években már nem Európában játszott, de az interneten mégis követni lehetett azokon a kisfilmeken a cseleit, amelyeket még 36 évesen is néha előhúzott a csak őáltala ismert kiapadhatatlan tarsolyából.

A fiam „focibolond”, nyilván jó értelemben. Szinte az összes valamire való játékos nevét ismeri, s mivel látja, hogy hetente töméntelen mérkőzést megnézek, a 80-as évek csapatait és játékosait is ismerem – az eredményeket beleértve –, többször megkérdezte már, ki a kedvenc játékosom. Neymar, Messi, Ronaldo vagy valaki más? Halvány fogalmam sincs, hogy ma ki a kedvencem – válaszoltam. Évekkel, évtizedekkel ezelőtt rengeteg játékos közül válogathattam: Batistuta, Gullit, Klinsmann, Van Basten, Totti, Del Pierro, Giggs, Romario, Bergkamp, Maldini, Raul és a sort folytathatnám.

Ma már más világ van. Jelenleg is vannak kiváló játékosok, nem tagadom. De valahogy mégis minden teljesen más: a rengeteg pénz, a pökhendi nyilatkozatok, a sorozatos klubváltások, az eltitkolt milliók, az adócsalások, a barátnők „dobálása”. És a sort talán itt is lehetne folytatni. Az értékek mintha a futballisták nagy részéből kihalt volna: a klubhoz való hűség, a társak iránt való tisztelet, a sport iránti alázat ma már csak fogalmak. Nehezen tudnék két-három futballistát megnevezni, akinek játéka, hozzáállása, viselkedése örömöt jelent és tiszteletet parancsol számomra.

Ronaldinho viszont minden szempontból a csúcs volt. Még a rivális csapatok szurkolói is elismerték nagyságát. Nem véletlen, hogy barcelonai játékosként a madridi stadionban felállva tapsolták, miután harmadik gólját is bevágta a Real Madrid kapujába a Santiago Bernabeuban. Öröm volt nézni játékát. Az ember alig várta, hogy hozzá kerüljön a labda, mert mindig valami váratlan történt: egy újabb csel, újabb félrenézős passz, egy piruett vagy „kötény”, látványos „e-

sernyő” – s mindez széles mosoly kíséretében. Amely véletlenül sem az ellenfél megalázásának vagy a társ kicsúfolásának a jele volt, hanem a futball iránti szeretet, a játék felhőtlen öröme. Amely ott volt a szája szélén akkor is, amikor csapata vezetett, de akkor is, ha vesztesen hagyta el a pályát. Nem fetrengett, nem kiabált, a bírókat nem szidta és nem kérte számon őket.

Elsősorban nem a pénzt nézte, hanem játszott. Mert azt viszont szerette, s ez minden megmozdulásán – pályán és azon kívül is – meglátszott rajta. Ha úgy adódott, eligazolt Mexikóba, vagy később a füves pályát teremfocira váltotta. Mert ott is játszhatott – kedvére és a nézők nagy örömére.

Néhány napja 37 évesen bejelentette visszavonulását: pályán többé nem láthatjuk. Ronaldinho abbahagyta. Egy újabb nagy játékossal lett szegényebb az igazi futball – és mi mindnyájan.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Na és hol marad a becsületes Románia?

Kereken egy héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon levontuk a következtetést, miszerint elbuktak Nicușor Dan proxyjai, kudarcot vallott Románia államelnökének második kormányalakítási kísérlete is.

Bede Laura

Bede Laura

Úgy vezessünk, hogy mindenki hazaérjen!

Viszonylag kezdő sofőrként akárhányszor rágördülök az úttestre, egy borsónyi félelmet még mindig érzek. S nem attól tartok, hogy jaj, nehogy elcsípjen a rendőr, amint átlépem a sebességkorlátot.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicușor Dan játékos elnökké vált – de kivel is játszadozik?

Traian Băsescu után szabadon Nicușor Dan is a „játékos” államfők útjára lépett – az más kérdés, hogy ha minden rosszul megy, a szélsőjobboldali erők jelentőségét növeli azzal, hogy a királycsinálói szerep közelébe juttatja őket.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Elbuktak Nicușor Dan proxyjai, és az RMDSZ jól tette, hogy hozzájárult ehhez

Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.

Makkay József

Makkay József

A hatalom logikája felülírta a lojalitást

Nemcsak az állóvizeket kavarta fel, hanem valóságos örvényt idézett elő Nicușor Dan azzal, hogy a Nemzeti Liberális Párt megkérdezése nélkül miniszterelnök-jelöltnek nevezte ki a PNL egyik alelnökét, Adrian Veșteát.

Balogh Levente

Balogh Levente

Premontrei botrány: senki ne az áldozatot hibáztassa, még az RMDSZ se!

Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.

Páva Adorján

Páva Adorján

Nem csak a bankok trükkje: a botrány mindannyiunkról szól

Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.

Hirdetés