Markó Béla és Kelemen Hunor, a régi és az új elnök: az RMDSZ vonalvezetésében csak apróbb módosítások történtek
Fotó: Haáz Vince
2018. február 03., 10:072018. február 03., 10:07
2018. február 03., 10:082018. február 03., 10:08
Az új- és legújabb kori magyar történelemben találkozhatunk néhány olyan korszakos pálfordulással, amely a nemzetnek vagy egy adott nemzetrésznek a jövőjét alapvetően befolyásolta. Ezek közül hármat állítanék párhuzamba célzatuk, mögötteseik és nemzetpolitikai következményeik felvillantásával.
Tisza Kálmán volt a monarchia korszakának legiko-nikusabb megjelenítője. Miniszterelnöksége úgy kezdődött, hogy „szögre akasztotta” az akkori politikai realitásokkal szembemenő, lényegében 1848-as politikai programját, az 1868. április 2-án közzétett „bihari pontokat”, amelyekben a közös minisztériumok megszüntetését, független kereskedelem- és pénzügyet és nemzeti hadsereget követelt. Annak idején sokan árulónak tartották, ma már kevés olyan józan ember akad, aki lépését ne nemzetelvű reálpolitikai megfontolással magyarázná és a nemzeti érdekek szempontjából azt kétségbe vonná. Akkor a magyarságnak épp Tisza Kálmánra volt szüksége, aki másfél évtizeden keresztül biztosította az anyagi, kulturális és öntudati gyarapodást az országnak. A program feladása tehát nem ütközött a nemzeti megfontolásokkal.
A következő ide kívánkozó példa az RMDSZ-é. 1992. október 25-én sikerült megteremteni az egységes nemzetépítő erdélyi magyar politika elvi alapjait a Kolozsvári Nyilatkozat elfogadásával. A nyilatkozatból egyenesen következő alapszabályzat- és programmódosításokat a brassói, 1993 januárjában megtartott kongresszus fogadta el, Markó Bélát bízva meg a program végrehajtásával. A Markó Béla által képviselt, sokak szerint centristának is mondott politikai szárny – élén a frissen megválasztott elnökkel – nem a nemzetépítő autonomistákban keresett szövetségest a román féllel lepaktáló neptuni irányzattal szemben, hanem a neptuniakkal, s velük közösen látott neki az autonomisták módszeres felmorzsolásának.
Ha dátumhoz kellene kötni az 1993 és 1996 közötti, közel hároméves Janus-arcú pozitív, önépítő és negatív, önfeladó jegyeket egyaránt felmutató korszaknak véget vető pálfordulást, akkor az 1996. november 28. lenne, amikoris a Szövetségi Képviselők Tanácsa zöld utat adott a kormányzati szerepvállaláshoz. Ráadásul úgy, hogy semmiféle feltételt nem fogalmazott meg azzal kapcsolatban. Tőkés László intelmét – miszerint az SZKT-nek meg kellene szabnia a kormányra lépés „árát” – Markó Béla az elhíresült libametaforával szerelte le: arra hívta fel a testület figyelmét, hogy „a jó alkusz nem mondja meg előre a liba legalsó árát”. Ezzel nyilvánvalóan azt sejttette, hogy amennyiben nem kötik meg a tárgyalódelegáció kezét, akkor az esetleg többet fog elérni, mint amit az RMDSZ akkori tiszteletbeli elnöke jól kidolgozott javaslatcsomagjába foglalt. Mint tudjuk, a libát végül ingyen adták oda: még koalíciós szerződést sem kötöttek a román kormányzati partnerekkel. Az RMDSZ feladta a külpolitikai nyomásgyakorlás eszközét, nem használta ki azt a soha vissza nem térő időszakot, amíg Magyarország integrációs előnnyel rendelkezett Romániával szemben, s feltételekhez lehetett volna kötni a magyar támogatást.
Markó Béla a hatalomból való látszólagos részesedés kedvéért adta fel az autonómiaprogramot s vált a román diplomácia szekértolójává. Az RMDSZ a kormányban nem rendelkezett valós hatalmi kompetenciával, viszont partner volt a hamis látszatteremtésben. Hozzájárult ahhoz, hogy kül-és belföldön sokan azt gondolják, az erdélyi magyarság sorsa rendeződni látszik. Eredmény: az RMDSZ-elit és Markó megtollasodott, ellenben az 1993-ban megválasztott elnök vezetése alatt az erdélyi magyar közösség tízévente kétszázezer lélekkel csökkent, az autonómiától pedig éppoly távol vagyunk ma, mint húsz esztendővel ezelőtt. Adalékos „haszon”, hogy 1999-től már nemcsak Ion Iliescu volt román elnök ismételgette mantraszerűen azt az abszurd és vérlázító hazugságot, hogy a román kisebbségpolitika modellértékű, hanem meghatározó nyugati politikusok, köztük az Egyesült Államok elnöke, Bill Clinton is.
A harmadik nagy pálfordulás a Jobbik 2016-os hitehagyása. E párt ma a globális háttérhatalom magyarországi lerakatának pártocskáival tárgyal, velük képzeli el a közös kormányalakítást. Egyik bevallott potenciális partner a Schiffer távozása óta felpuhult és a posztkommunista erők közé simult LMP, a másik a budapesti olimpia megtorpedózásával ismertté vált Momentum. (De van okunk élni a gyanúperrel, hogy Vona képes lenne bárkivel, akár Gyurcsánnyal vagy Molnár Gyulával is összefogni Orbán ellen.)
Sorosról – aki egyértelműen a magyarság és minden európai nemzet esküdt ellensége – azt állítják, hogy a Fidesz fabrikál belőle ellenségképet. Felléptek az álfilantróp spekuláns agymosodája, a CEU előjogainak megnyirbálása ellen, karöltve az álbaloldali politikai bűnszövetkezet pártjaival és nem szavazták meg a civiltörvényt, amely a közélet átláthatóságát növelte. Ezek után nem meglepő, hogy a kormány „stop Soros” csomagját sem támogatják, sőt éppenséggel támadják azt. Megpróbálják összemosni a nemzetközi kötelezettségvállalás értelmében befogadott valódi menekülteket és a letelepedési kötvénnyel érkezőket a törvényeken és határokon átcsörtető, irataikat megsemmisítő, hódító szándékkal érkező muzulmán betolakodókkal. Retorikájuk szerint az országot az iszlám invázióval szemben mindeddig hatékonyan megvédő Orbán Viktor nagyobb ellenség, mint e hódítókat pénzzel és médiával segítő Soros György.
Amint azt György Attila jeles író és közíró leszögezte: a pártok jellemzően hatalomra jutásuk után szoktak politikailag prostitualizálódni, akkor szokták eladni a „lelküket”, hogy közelítsünk Vona Gábor terminológiájához. Aki saját bevallása szerint elvette a pártja lelkét. A Jobbiknak viszont ez politikatörténeti kuriózumként sikerült már ellenzékben.
A tanulság mindebből az, hogy önmagában a programfeladás és/vagy -változtatás nem minősít nemzetpolitikai szempontból. Kérdés, hogy e váltás a képviselt nemzeti közösség sorsát miképpen befolyásolja. Tisza Kálmánt programváltása államférfivá avatta, Markó Bélát az erdélyi magyar szabadságpolitika kisiklatójává süllyesztette, Vona Gábort pedig saját pártjának módszeres tönkretevőjévé züllesztette.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!