Somogyi Botond
2018. január 21., 08:192018. január 21., 08:19
2018. január 21., 08:212018. január 21., 08:21
Tavaly Magyarország konzultációra hazarendelte Hollandiába akkreditált nagykövetét, ezzel meghatározatlan ideig szüneteltette a nagyköveti szintű kapcsolattartást a két ország között. A feszültséget az váltotta ki, hogy Gajus Scheltema leköszönő budapesti holland nagykövet egyik interjújában egyebek mellett azt mondta, hogy a szélsőséges iszlamisták „ugyanolyan elv mentén kreálnak ellenséget, mint a magyar kormány”.
A magyar kormány megengedhetetlennek vélte ezt a hangnemet, és azonnal lépett. Nem is kellett sokáig várni, a holland külügyminiszter, Bert Koenders – bár nem kért bocsánatot, hiszen nem ő nyilatkozott a magyarországi sajtónak – elhatárolódott a diplomata kijelentésétől, miszerint kapcsolat lenne a magyar kormány és a terroristák módszerei között. Bár azért azt megjegyezte, hogy diplomatája joggal bírálta a magyar kormányt.
A botrány végül elült köszönhetően Szijjártó Péter külügyminiszter határozottságának, aki az egyik legerősebb diplomáciai fegyverhez nyúlt: visszahívta a nagykövetét.
A fél évvel ezelőtti botrányhoz képest a jelenlegi sokkal durvább. Az, amit Mihai Tudose miniszterelnök megengedett magának a székely zászló kapcsán, elfogadhatatlan és vérlázító. Hiszen szítja a gyűlöletet, s lovat ad az amúgy is magyargyűlölő román társadalom szélsőségeseinek. De nem csak. Hiszen hogyha a miniszterelnök mondja, hogy felköttetné a magyarokat, akkor akár a kevésbé erőszakos román is elgondolkodik: ezeket a magyarokat tényleg ki kellene seperni innen, de legalábbis felkötni.
Nyilván Tudose alatt megingott a szék. Félt, hogy Liviu Dragnea országjárása során számos PSD-s kiskirályt fog meggyőzni s a maga pártjára állítani, így a kormánybot előbb-utóbb kicsúszik a kezéből. Tehát szüksége volt a nacionalisták részéről is támogatottságot szereznie. Nyilván 2018-ban vagyunk, a nagy egyesülés jubileumi évében idén szinte naponta kell majd hasonló provokációkkal, támadásokkal szembesülnünk.
Szijjártó Péter teljes mértékben elfogadhatatlannak tartotta Mihai Tudose nyilatkozatát, és az elhangzottak miatt bekérette a román nagykövetet. Bocsánatkérés persze nem, csak „bizonyos nyelvtani magyarázat” hangzott el.
Kíváncsi vagyok: a magyar diplomácia most meddig megy el? Mert a románok nem hollandok. Sem Tudose, sem a külügy nem fog bocsánatot kérni. Főleg, hogy Tudose már nem is kormányfő. Éppen ezért valószínű, hogy az egészet majd elfeledjük. Pedig nem kellene, mert az akasztást nem egy calafati gázszerelő, hanem a hivatalban levő miniszterelnök fogalmazta meg. Mi azonban ezt is lenyeljük majd. Mint ahogy száz éve folyamatosan. Bár ne lenne igazam!
Rostás Szabolcs
Egyszerre fest valós és kínos képet a szuverén román állam sebezhetőségéről a leleplezés, miszerint az Ilie Bolojan vezette kormány tavaszi bukásához az Egyesült Államok is hozzájárulhatott. De az összkép a teljes román politikumot szemlélve lesújtó.
Balogh Levente
Talán a múlt heti gazdatüntetés szélsőjobb általi eltérítése is hozzájárult, de most úgy tűnik, a román hatóságok úgy döntöttek, végleg megpróbálnak leszámolni a kortárs romániai szélsőjobboldal ikonjával, Călin Georgescuval.
Balogh Levente
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Makkay József
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Balogh Levente
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Páva Adorján
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Makkay József
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
szóljon hozzá!