Gyurcsány Ferencet aligha zavarja, hogy egyedül maradt, sőt, az aláírásgyűjtés felvezető szövegében ki is emeli: pártja az egyetlen politikai erő, amely szeretné megvonni a szavazati jogot a határon kívül élőktől.
Miként fordulhat elő az, hogy mifelénk a kevésből mindenre a legtöbbet kell adni? A válasz részben a társadalom kezdetleges politikai kultúrájában, a tűréshatárban, az önsanyargatásra való hajlamban rejtőzködhet.
Charles de Gaulle valószínűleg nagyot nézne, ha ma végigsétálna Marseille utcáin. Biztos azt hinné, Marokkóba csöppent.
Rendkívül sajnálatos, hogy az RMDSZ úgy tesz, mintha kizárólagos hatásköre és kompetenciája lenne az erdélyi magyarok jogérvényesítése, és hogy ebbe sem más pártok, sem civil szervezetek nem „kontárkodhatnak” bele.
Szakítani kellene a Ceauşescu-érában meghonosodott gondolkozással, ami a magyar örökséget hetedrangú értékként képviselte. Soha nem volt pénz műemlékek, kastélyok felújítására, vagy ha néhányat restauráltak, a mögé új múltat teremtettek.
A mindenkori romániai gyakorlat bizonyítja, hogy a kisebbségek számára a beolvadás az egyetlen kívánatos, járható út, és minden önrendelkezési törekvés az egységes és oszthatatlan román nemzetállam ellen elkövetett merényletnek számít.
Vilma egyedül kezdte érezni magát. Népszerűbb szeretett volna lenni, de rájött, hogy ahhoz minimum tizenkilenc egyetemi képzést kellett volna megkezdenie, s egyet se befejeznie.
Amikor Erdélyben az 1956-os forradalomra és áldozataira emlékezünk, nem árt, ha párhuzamot vonunk jelenlegi helyzetünkkel. A történelem ugyanis kevés lehetőséget adott az erdélyi magyaroknak szabadságért kiáltani.
Huszonöt évvel ezelőtt fogadta el az RMDSZ a Kolozsvári Nyilatkozatot. Az erről szóló konferencián az előadók nyomatékosították: a magyar érdekképviseleti politika csak akkor lehet eredményes, ha ennek szellemiségéhez kanyarodik vissza.
Kezdetben Csocsó mérsékelten radikális volt. Később radikálisan mérsékelt lett. A kettő között volt még polgári marxista, egy ideig a diktatórikus-demokrata irányzattal szemezett, majd a nemzeti-polgári-liberális alakulat felé kacsintgatott.
Siettek leszögezni az RMDSZ illetékesei: a katalán történet és a székely autonómiatörekvések nem emlegethetők egy napon. Korodi Attila képviselő hangján a szövetség ezt az álláspontot képviselte.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Úgy tűnik, az erdélyi termékek iránti érdeklődés reneszánszát éli Magyarországon. Egymást követik Budapesten az erdélyi termékbemutatók, kiállítások és vásárok, egymásra rálicitálva hoznak tető alá újabb rendezvényeket.
Mosolyogva vettem tudomásul ismerősöm választásokkal kapcsolatos pálfordulását, és elgondolkodtam, hogy a Kárpát-medencei magyar nemzet érdekében végzett munka még az ilyen szkeptikus személyt is képes befolyásolni.
Bár az RMDSZ honatyái az október 6-ai gyásznapon szimultán sajtótájékoztatókon ostorozták a román politikai osztályt a törvénymódosító javaslat elutasításáért, ne hallgassuk el, hogy a kialakult helyzetért jelentős felelősség terheli a szövetséget is.
Igaza van Kelemen Hunornak, valóban „a magyarokat szájba verték.” Nem is egyszer, sőt, mondhatni folyamatosan ezt teszi velünk a hatalom.
A marosvásárhelyi orvosképzés egyik alapfeltétele az, hogy legyenek – minél magasabb szinten képzett és elhívatott – magyar oktatók. A romániai előírások szerint ehhez el kell nyerniük a doktori címet.
Orbán Viktor miniszterelnöknek ma olyan elfogadottsága van a határon túli magyarság körében, mint magyar állami vezetőnek az elmúlt évtizedekben soha. Az egyszerű emberektől a csúcspolitikusokig érvényes ez a megállapítás a külhoni magyarság körében.
A Kárpát-medencében sokan tartanak attól, hogy a jövőben esedékes román évforduló felkorbácsolja majd a magyarellenes indulatokat. Nem alaptalanul: a várt vihar előjelei már most mutatkoznak. Nekünk viszont sokkal fontosabb ünnepeink vannak.
Látogatottsági adatok