Elszabotált helyi autonómia

Miközben a romániai sajtó az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) körüli botrányoktól hangos – mindez olyan, mintha az ember egy maffiaállamban élne, ahol a szemben álló maffiacsoportok éppen az egymással történő leszámolásra készülnek –, az önkormányzatokra zúduló anyagi gondokra jóval kevesebb figyelem jut. Pedig elsősorban ez határozza meg a polgárok életét. Hiszen ha nincs elegendő pénz infrastruktúrafejlesztésre, helyi beruházásokra, a tartóssá váló elfogadhatatlan állapot még azokat is elriasztja, akik szűkebb hazájukban terveznek jövőt maguknak.  

A helyi önkormányzatok kifosztása nem újdonság: az évszázados román nemzetállamban soha nem létezett jól működő helyi autonómia. A gazdagabb vidékek bevételeit Bukarest folyamatosan kiszivattyúzta, hogy azokat újraosztva kiemelje a mélynyomorból a Kárpátokon túli legszegényebb megyéket. A szokásos pénzszivattyúra idén még ráerősített a jövedelemadó csökkenése, ami önmagában serkentő hatású lehetne, ha ezt nem az életképes helyi közösségek ellenében játszanák ki. A lehetőségekhez képest jól működő helyi önkormányzatok beruházásaik folytatásához mást nem tehetnek, mint helyi adókat emelnek, vagy elnapolják az eltervezett korszerűsítési munkálatokat. Egyik sem jó megoldás, de a bukaresti látszatkormányzás embereit ez aligha érdekli.

A bőrét mentő szociáldemokrata politikusgárda átgondolatlan, ész nélküli intézkedései nemcsak az önkormányzatokat, hanem az egész ország gazdaságát mellékvágányra juttatják. Helyi és országos szinten a beruházások lefaragása tovább növeli az ország lemaradását.

A szóban jól hangzó, de a valóságban csak nagyon felszínesen működő helyi autonómia a kerékkötője mindennek. A helyben megtermelt pénzek átláthatatlan vándorútja alapjaiban kérdőjelezi meg egy-egy közösség önbizalmát, saját erejébe és a jövőjébe vetett hitét. A nagy beruházásokra képes erdélyi városok és azok vonzáskörzete – hogy csak Kolozsvár, Temesvár vagy Brassó példáját említsem – távolról sem tudnak olyan mértékben fejlődni, mint amire a helyi potenciál alapján képesek lennének. A különböző bukaresti adminisztratív intézkedésekkel hátráltatott helyi régiók ördögi körbe kerülnek, amire élő példa Kolozsvár esete: a város robbanásszerű gazdasági és demográfiai növekedését a helyi és a megyei önkormányzat képtelen infrastrukturális beruházásokkal támogatni. Az egyre inkább ellehetetlenülő kincses városból és környékéről éppen azok a beruházások hiányoznak, amelyeket a hasonló potenciállal rendelkező nyugat-európai városok már rég megoldottak.

A hatalmas lemaradás ledolgozását azonban Bukarest ezúttal is akadályozza.