
Orbán Viktor politikai víziója, iránymutatási ereje, stratégiai látásmódja túlmutat az ország határain
Fotó: MTI
2018. március 05., 11:212018. március 05., 11:21
2018. március 05., 11:232018. március 05., 11:23
Csupán néhány hét van hátra a köztársasági elnök által április 8-ra kitűzött magyar parlamenti választásokig. Az ellenzéki pártok egyre kevesebb meggyőződéssel hirdetik győzelmüket, ami nem csoda. Az egyetlen stratégia, amivel a Fidesz–KDNP szövetsége megbuktatható lenne – amint azt már nem egy bal- és jobboldali elemző leszögezte –, az ellenzéki erők koordinált jelöltállítása lehetett volna. A hátralevő időben erre nem látszik sok esély. Negyven nap alatt egy ennyire heterogén társaság aligha fog egyezségre jutni abban, hogy ki legyen az az egyetlen jelölt 106 körzetben, aki felveszi a versenyt a közös nagy ellenséggel, a kormányerők jelöltjével. Mi marad hát számukra? A gyengék fegyvere, a választási csalással való riogatás, és az erőszakkal való fenyegetőzés.
Ellenfél nélkül –az LGT 1984-es albumának nem sok szerénységet árasztó címe lehetne mottója Orbán Viktor Várkert Bazárban elmondott évértékelőjének. Legalábbis ami az intézményes politikát illeti. A miniszterelnök olyan megalapozott, könnyed iróniával intézte el az ellenzéki erőket egy-egy mondatban, hogy a négy évvel ezelőtt a szoborba öntött miniszterelnöki fejet rugdaló Dopeman is kénytelen volt elismerni, hogy verbális síkon lényegében kivégezte az ellenzéket.
Más kérdés, hogy nemzetközi porondon ellenfelek bizony vannak. A globális háttérhatalom és annak látható figurái, az Európai Unió vezetői, valamint a Fidesz által előtérbe állított Soros György azon mesterkednek, hogy az unió döntéshozatali rendszerét konszenzusos elvről átállítsák a többségi elvre. Ha ez megtörténik, és megnyílik az út a brüsszeli diktatúra előtt, meglesz a jogi lehetőség arra, hogy a mára már az iszlám martalékává vált Nyugat rákényszerítse létmodelljét Kelet- és Közép-Európára, akkor aligha marad más út, mint a V4-ek összehangolt kilépése és új integrációs formák kialakítása.
Orbán Viktor joggal mondta tavaly Tusványoson, hogy a mi régiónk jelenti Európa jövőjét, hiszen itt van csak esély a keresztény fehér kultúra hosszú távú fennmaradására. Nyugat-Európában a kölcsönösség, méltányosság, igazságosság alapértékeire a legkevésbé sem érzékeny, a minden ember egyenlő méltóságának elvét lábbal tipró muszlimok ötven éven belül még akkor is többségbe kerülnének, ha nem importálnák őket ma is tömegével.
A miniszterelnök ezúttal is mellőzte a mellébeszélést, és ismét a kimondhatóság határait feszegette. Rámutatott, hogy az elért sikerek és a Magyarországon honos nyílt beszédmód között lényegi összefüggés van. Egy probléma megoldásához elengedhetetlen annak fogalmi azonosítása és a megoldási javaslatok számbavétele. A globális háttérhatalom törekvése pedig éppen az, hogy még beszélni se lehessen a lényegről, sőt még e hatalmi képződmény létezéséről sem. Aki mégis megteszi, azt kockáztatja, hogy összeesküvés-elméletek forgalmazójának állítják be.
A magyarországi ellenzék kilátástalanságában a vehemenciába menekül. De erőlködése, hogy agresszív retorikával pótolja az érdemi mondanivaló hiányát, inkább nevetséges, mint félelmetes. Eljutottunk oda, hogy az éveken át szélsőségesnek mondott Jobbik elnöke a Fideszt nevezi szélsőjobboldalinak, amire persze még annyi alapja sincs, mint amennyi azoknak volt, akik az ő pártját látták el ezzel a bélyeggel korábban. A különbség az, hogy bár a Jobbik intézményesült, hivatalos politikája 2016-ig józannak és mérsékeltnek volt mondható, akadtak olyan megnyilvánulásai különböző politikusainak, amelyek kimerítették a szélsőségesség ismérveit. Ezzel szemben a Fidesz esetében egyszerűen semmilyen megfontolható érv nem támasztja alá e minősítést. Nyilván nem tekintem megfontolható érvnek a nemzetközi baloldal és a magyarországi segédcsapatok olyan önvédő kommunikációs technikáit, hogy „aki Soros Györgyöt támadja, az antiszemita, s aki antiszemita, az szélsőséges”. Nevetséges is lenne, hiszen Sorossal élesen szembemegy a hivatalos izraeli kormánypolitika is, márpedig antiszemitának nevezni Benjamin Netanjahut elég erős lenne.
Orbán Viktor évértékelője azon túl, hogy nem sokkal a választások előtt nyilván tartalmazott sikerpropagandának is nevezhető részeket, kitűnő elemzését nyújtotta az európai politikának. Nem véletlenül adta az egyébként mélységesen Fidesz- és nemzetgyűlölő szélsőliberális hvg.hu a beszámolójának azt a címet, hogy „Orbán kinőtte Magyarországot”. Amit jóindulatú fogalmazással úgy is mondhatnánk, hogy a kormányfő politikai víziója, iránymutatási ereje, stratégiai látásmódja túlmutat az ország határain, és az egész kontinens, de legalábbis a Közép- és Kelet-Európa sorsalakítását célozta meg. Mindezt szilárd értékrendi alapon. Munka, haza, család –határozta meg Orbán a legfőbb értékeket beszéde elején. Gondolatmenetébe aforizma értékű, már-már költői megfogalmazásokat is fűzött: „a haza egy szívbéli horgony, amire mindenkinek szüksége van, és a hazafiak inkább elismerést érdemelnek, hogy újra és újra, minden támadás és gúnyolódás ellenére kivetik ezt a horgonyt, és újra és újra a szemünkbe mondják, hogy a haza minden előtt.”Ez a fő baja Orbánnal a nemzetellenes, kozmopolita társaságnak, amelyhez csatlakozott másfél esztendeje a jobb sorsra érdemes Jobbik is. Ez a háttérből mozgatott társaság, amelynek magját a 20. század második felére lényegében érdemi mondanivaló nélkül maradt baloldali liberálisok alkotják, a politikai korrektség jegyében egyre megdöbbentőbb s a természetes józan ésszel egyre inkább ellentmondó aberrációkkal áll elő. A genderideológia jegyében megerőszakolnák a természetet, szélesre tárják a kapukat a gyermekek (!) nemváltoztatása előtt, óvódásokat traktálnak homoszexuális propagandával, zsigerből támadnak mindent, ami fehér és keresztény.
Nem állom meg, hogy ide ne illesszek egy friss élményt: minap mesélte egy pap barátom, hogy egyik kollegáját Brüsszelben nem engedték be egy keresztény jelképpel (hal) az autóján egy katolikus (!) iskola parkolójába, mert sérti a másként gondolkodókat. Nos, ebben a világban vágja Orbán a Magyarországot is maguk képére formálni igyekvők arcába, hogy hazánk „nyolc éve szünetelteti a politikai korrektséget. Süllyesztőbe került az euroblabla, a liberális szépelgés, a korrekt semmitmondás. A szájkosarat visszaküldtük Brüsszelnek, a pórázt pedig az IMF-nek.”
Örömteli, hogy a határon túl nagyobb érdeklődés mutatkozik a választás iránt, mint négy esztendeje. Az okok sokrétűek. Vélhető, hogy a nemzeti erők is jobban szervezettek, hatékonyabban mozgósítanak. Maga a gondolat, hogy mi is választhatunk, mi is letehetjük névjegyünket a magyar sorsalakítás ünnepén, megszokottabbá vált. Feltételezhetően az is hozzájárul a nagyobb választási kedvhez, hogy sokan érzik: nem babra megy a játék. Mert ugyan Orbánnak áll a zászló, de ha netán nem a Fidesz szerzi meg a többséget, hanem a Jobbik és az álbaloldal szövetsége, amelyet még Németh Sándor, a Hit gyülekezetének vezető lelkésze is „szörnykoalíciónak”nevezett, akkor bizony jó eséllyel Magyarország létalapjának módszeres felszámolása kezdődik el. Mert ugyan ki hiszi el a hatalomért minden jel szerint bármire képes Jobbiknak, hogy keresztbe feküdne a kozmopolita globalista hatalomnak?
A keresztény kultúra keblén magyar nemzeti közösségként való létünk kerülne végveszélybe, amennyiben a koherens jövőképpel és programmal nem bíró, háttérből mozgatott ellenzéki fröcsögők ragadnák meg a kormányrudat. Röviden fogalmazva a 2018-as választás esetében: a lét a tét.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!