Sport és politika kéz a kézben

Pihentessük egy kicsit a napi politikát, a gazdaságot, a bel-és külkapcsolatokat, a meg nem épített autópályákat, a leszálló ágban levő tan- és egészségügyet és a többi, hétköznapjainkat beárnyékoló vagy ritkán bearanyozó történéseket. Olimpia csak négyévente van, így hát a téli sportok szerelmesei is megérdemelnek egy rövid misét.

Nyilván a sport ugyanúgy összefügg az elején említett témákkal, akárcsak hétköznapjaink. A politika, a gazdaság itt is beleszól az életbe, de még az autópályák építése is, hiszen jól kiépített infrastruktúra nélkül egyetlen ország sem rendezhet világversenyt. Ezért nem valószínű, hogy a Kárpátok ölelésében egyhamar élőben követhetjük az eseményeket. Nem beszélve arról a gazdasági vonatkozásról, hogy a Dél-Koreában rendezett játékokon a közönség soraiban tömegesen feltűnnek a norvég, svéd, finn, osztrák vagy angol szurkolók, akik gazdasági jólétükben megengedhetik maguknak, hogy a földgömb túlsó végébe is elkísérjék kedvenceiket. Miközben környékünkről csak akkor szokás egzotikus helyekre menni, ha már nyomunkban az igazságszolgáltatás. Az is alapvető különbség, hogy turistaként, szurkolóként ritkán látogatunk idegen helyekre, inkább azért indulunk el, mert éhen halunk saját országunkban. Esetleg azért, mert utánunk nyúlt a korrupcióellenes ügyészség egyre rövidülő karja.

De nem vesz ám mindenki részt az olimpián sem. Az oroszok, amolyan példás büntetés következményeként csupán semlegesként, ötkarikás zászló alatt vonulhattak fel Phjongcshangban. Mármint azok a sportolók, akik kegyelmet kaptak a nemzetközi szövetségtől. Egy külön fejezetet megérne az is, hogy az államilag irányított ajzószer adagolása általában a kommunista vagy a volt kommunista államokban divatos. (A hetvenes években olyan világrekordokat állítottak fel a keleti blokk sportolói, amelyek inkább tudományos-fantasztikus regényekbe illettek). Pedig tudtommal a doppingolás még Lenin útmutatásaiban sem szerepel. Igaz, az orosz katonákat már a háborúban is vodkával tömték feletteseik, hogy bátrabbak, jobbak, gyilkosabbak legyenek, és a robotember megalkotása azóta is folyik.

A fair-play szellemét leginkább az öli meg, amikor utólag derül ki egy-egy bajnokról, hogy tiltott szereket használt kimagasló eredményei eléréséhez. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy évek multával fosztanak meg valakit érmétől. Ennek pedig az a magyarázata, hogy a csalók – mint az élet minden területén –egy lépéssel mindig az igazságosztók előtt járnak. Ott tartunk, hogy manapság minden kimagasló eredményt elért sportoló gyanús. Ahogyan minden gazdagabb politikus is.