Egyáltalán mit követelhetnek racionálisan a tüntetők egy magas részvétel mellett lezajlott, tiszta választás után, amelynek során a nép többsége egyértelműen letette voksát a Fidesz–KDNP mellett? Új választásokat?
A MOGYE ügyében a romániai magyar politikum, társadalom elaludt. Az utolsó pillanatban ébredtek fel a pártok – már amelyik –, a marosvásárhelyi közbeszédben is csak pár nappal a döntés előtt lett téma a fúzió, miután a sajtó észrevette, hogy itt az idő.
A könyv, az olvasás szerelmesei nem panaszkodhatnak, hogy ilyenkor, tavasz elején nem zajlik az élet. Könyvfesztiválok és vásárok, felolvasási maratonok és az újabban kitalált, igen ötletes könyvturkálás színesíti programjainkat.
Legyen szó egységes bérezést előíró jogszabályról, gazdaságpolitikáról vagy infrastruktúra-fejlesztésről, a másfél éve hatalmon lévő román balliberálisok folyamatosan arról tesznek tanúbizonyságot, hogy képtelenek hatékonyan kormányozni az országot.
A különböző internetes felületeket időről időre megrázó botrányok ismeretében jó tudni, hogy aki a világhálót használja, annak az élete, a szokásai, a vágyai, az emberi kapcsolatai nyitott könyvnek számítanak.
Az ellenzéki média habzik, fröcsög, uszít, a nemzetközi sajtóban viszont egyre több a józan hang. Orbán Viktor azzal, hogy harmadszor is győzött, ráadásul kétharmados többséggel, valódi mesterhármast mutatott be, amivel történelmet írt.
Hibáival és hiányosságaival együtt az egymást követő Orbán-kormányok a rendszerváltás utáni magyar politizálás sikertörténetei. Aki hideg fejjel elemzi, nem lepődik meg az újabb győzelmen. Ami éppúgy nem véletlen, mint az ellenzéki pártok közös bukása.
Aki még emlékszik Gyurcsány Ferenc miniszterelnök rendszerére – aki nem csak Magyarország népét, hanem a határon túli magyarságot is megkopasztotta –, jól tudja, mi várható egy olyan kormány részéről, amelyet a mai ellenzéki pártok alakítanának.
A választási kampányban a pártok kommunikációjának többsége valótlanság, szemfényvesztés. De amikor Orbán Viktor arra szűkíti a választás tétjét, hogy globalista bábkormány lesz-e Magyarország élén vagy nemzeti kormány, akkor a lényegre tapint.
A keresztény világ legnagyobb ünnepe a húsvét. Mondjuk, de van, amikor mégsem érezzük át ennek igazi súlyát, hiszen az egyházi ünnepre rávetődő világi események nemcsak beárnyékolják annak meghittségét, hanem éppenséggel helyettesíteni is szeretnék azt.
Nagy zűrzavar kerekedett, egymás oldalába könyököltek, rátapostak a másik lábára, szemüvegek potyogtak a földre, körmök törtek le, kabátgombok szakadtak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Legutóbb a Fidesz a bécsi utcákon késelt. Merthogy köztudott, mindenért Orbán Viktor és a Fidesz a hibás.
Ma válogatott cifraságokat üvöltünk a korrupt képviselők fejére, de az ügyesen tolvajló haver furfangjára vigyorogva csettintünk.
Románia valamennyi látható és kevésbé látható intézményében mutat egységes ellenállást a magyar közösséggel szemben. A marosvásárhelyi katolikus gimnázium esetében is ugyanez történt.
Mi a közös Horváth Anna ügyében és a PSD népszerűségének zuhanásában? Nem, nem a korrupció. A volt kolozsvári alpolgármester és a Dragnea-féle társaság semmiképpen nem említhető egy lapon.
Az integráció melletti és az asszimiláció elleni szimbolikus kiállásképpen induljunk el 15-én emlékezni arra, hogy száz éve várjuk a kezdő jelet a többségtől a román–magyar barátságra.
Conchita Wurst eurovíziós „diadalmenete” óta nem nézek dalfesztivált. És lassacskán semmilyen úgynevezett „kulturális” eseményt sem. Mert valaki minél különlegesebb, különcebb vagy éppen kirívóbb, annál menőbb.
Több mint egy évtizedes korrupcióellenes küzdelem után Románia még mindig Európa egyik legkorruptabb országa, a jelenséggel szembeni harc feladása pedig öngyilkossággal érne fel a hazai társadalom részéről.
Látogatottsági adatok