Makkay József
2018. február 02., 21:232018. február 02., 21:23
2018. február 02., 21:242018. február 02., 21:24
Nem kísérte izgalom Viorica Dăncilă új román miniszterelnöknek és kormányának a beiktatását: a Szociáldemokrata Párt, valamint a Liberálisok és Demokraták Szövetségének a kormánykoalíciója olajozottan működött. Meglepetésre tehát nem kellett számítani. A szavazás előtti héten az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor szédítgette ugyan erdélyi magyar szavazótáborát, hogy a szövetség bizonytalan, és majd hétfőn fog dönteni a kabinet elfogadásáról, de hát azt már korábban sejteni lehetett, hogy az RMDSZ álláspontja az egyöntetű támogatás lesz. Látható volt ez már az előző heti találkozó után, amikor Viorica Dăncilă és Kelemen Hunor áradozott a megbeszélés őszinteségéről. Holott semmi olyasmiről nem esett szó, ami érinthetné például az erdélyi magyarság közösségi jogait.
Hogy miért is szavazta meg az RMDSZ az immár harmadik szociáldemokrata kormányt egy év alatt, számomra rejtély. És nem is várok rá választ, mert úgysem kapnék. Főleg olyan előzmények után nem, amikor immár hónapok óta kormánypárti egységfront alakult ki az erdélyi magyarsággal szemben, ami az idei centenáriumi ünnepség alatt csak erősödni fog. Minekutána a kormánykoalíció az RMDSZ nélkül is biztonságosan alakíthatott volna kormányt, nehezen érthető, hogy az erdélyi magyarság mit kaphat az újabb elköteleződésért cserébe.
Az RMDSZ magyar ellenzéki pártja, az Erdélyi Magyar Néppárt tízpontos állásfoglalásban rögzítette, hogy a kormánytámogatás feltételéül kellene szabni többek között az autonómiaformák megvalósításáról szóló román–magyar párbeszéd beindítását, az anyanyelvhasználat törvényes kereteinek kibővítését, a Marosvásárhelyi Orvosi- és Gyógyszerészeti Egyetem ügyének rendezését vagy a Székelyföldet is érintő észak-erdélyi autópálya mihamarabbi megépítését. Minden bizonnyal a néppárt képviselői is tudják, hogy e vágyálmok rég lekerültek az RMDSZ-es „reálpolitika” napirendjéről, ahol az adok-kapok játék jóval kisebb, és jelentéktelenebb tétben megy. Az erdélyi magyar többségi politikumnak sikerül napi rendszerességgel a „klasszikussá” vált magyar szocialista politikus, Kovács László híres mondását megélni: „merjünk kicsik lenni!” Az erdélyi magyar rögvalóságban meghonosított kishitűség annyira beívódott a politikai köztudatba, hogy ha a kisebbségi magyar tárgyalódelegáció tagjaira Bukarestben rámosolyog a végtelenségig középszerű bábminiszterelnök-asszony, politikusaink úgy viselkednek, mint a kamasz kisfiú, akinek először fogja meg kislány a kezét.
Bárhogy is legyen, az új kabinet ott folytatja, ahol elődje abbahagyta. Az akasztásos jelenet már lecsengett ugyan, de ne legyenek illúzióink: a centenárium évéből csak egy hónap telt el.
Rostás Szabolcs
Egyszerre fest valós és kínos képet a szuverén román állam sebezhetőségéről a leleplezés, miszerint az Ilie Bolojan vezette kormány tavaszi bukásához az Egyesült Államok is hozzájárulhatott. De az összkép a teljes román politikumot szemlélve lesújtó.
Balogh Levente
Talán a múlt heti gazdatüntetés szélsőjobb általi eltérítése is hozzájárult, de most úgy tűnik, a román hatóságok úgy döntöttek, végleg megpróbálnak leszámolni a kortárs romániai szélsőjobboldal ikonjával, Călin Georgescuval.
Balogh Levente
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Makkay József
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Balogh Levente
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Páva Adorján
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Makkay József
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
szóljon hozzá!