Egymásért küzdve: győri címvédés

A Győr történelmet írt, hiszen negyedszer nyerte meg a legrangosabb európai kupát, a Bajnokok Ligáját – ezt mindenki tudja. De hogy miért és hogyan, azt talán kevesebben. Nyilván fel lehet lapozni a könyveket vagy megnézni a világhálón megjelent eredményeket és statisztikákat. De a dolog nyitja szerintem nem az adatokban rejlik. Azaz nem csak azokban. Hanem sokkal inkább a hozzáállásban, a kiszámíthatóságban, az egységben, a küzdeni akarásban, a folyamatos építkezésben, a stabilitásban és még sok minden másban.

A budapesti Final Fourban a kontinens négy legjobb csapata találkozott. Közülük három az elmúlt években szinte minden alkalommal ott volt a legjobb négy között. Az biztos, hogy a kvartett mind a négy együttese (talán az orosz Rostov Don kevésbé) idegenlégiósok sorát vonultatja fel. A külföldi sztárok azért szerződnek a kelet-európai klubokhoz, hogy sok pénzt keressenek. De talán mégis van egy-két olyan összetevője a BL-győzelemnek, amely nem minden csapat esetében adott.

Az egyik a hagyomány: Győrön kívül a másik három város kézilabdacsapatának nincsenek évtizedekre visszamenő hagyományai. Pédául a Vardar Szkopje utolsó alkalommal volt jelen a Final Fourban, a tulajdonos visszavonulását követően valószínűleg szétesik a csapat. A kiszámíthatóság sem elhanyagolható: míg Győrben a támogatónak köszönhetően folyamatosan építkeznek, addig Bukarestben mindig csak a következő évre terveznek: újabb játékosok, újabb edző. „Nincs folyamatosság, nincs kiszámíthatóság, mindenki egyénieskedik” – nyilatkozta a Final Fourt követően a románok sztárja, Cristina Neagu is.

És még valami, ami nagyon lényeges. Lehet, hogy Győrbe is „zsoldosok” érkeznek, akik a pénzt és a kiemelkedő eredmények elérését látják maguk előtt, de a közönségnek, a vezetőségnek, a helyi miliőnek köszönhetően olyan csapategység alakul ki, amit a többi klubnál nehezen lehet érzékelni, kézzel fogni. Győrben viszont igen.

A keretét tekintve – főleg miután a sérült Tomori, Mörk és Knedliková nem játszhatott a hét végén – az ETO az egyik leggyengébb volt a Final Fourba jutottak közül. Mégis első lett. Mert a játékosok képesek voltak küzdeni egymásért, a csapatért, a közönségért, nem csak magukért. Amikor vasárnap a döntő előtt a játékosok felálltak a pályára, szinte már láttam, hogy itt csak egy csapat nyerhet: amíg a makedón klub játékosai a BL-himnusz alatt egy helyben idegesen toporogtak, addig a győri lányok egymásba kapaszkodva mosolyogtak és biztatták egymást.

Ambros Martín BL-címvédéssel búcsúzik az ETO-tól – hat év után. Jövőre a Győrnél is nagy változások lesznek, több játékos távozik, újak jönnek. Hosszú idő után a vezetőség döntését követően újra magyar edzője lesz a Rába-partiaknak a jelenlegi másodedző, Danyi Gábor személyében. Már most kíváncsian várhatjuk, hogy a sok változás következtében jövőre milyen eredményekre lesznek képesek Görbicz Anitáék.