Még az Üveghegyeken is túl

Elegünk van ebből! Nincs igazság! Mindig a jók győznek – elégedetlenkedtek egyesek a mesék világában élők közül. –Nekünk is jár valami, ez nem demokrácia – harsogták egyre többen. Egészen addig, amíg valakik az élükre álltak, és megalapították a mesék nyílt társadalmának egyletét. Választásokat akartak kiírni, hogy megszavazzák: a rossz is győzedelmeskedhet, és a jó is elnyerheti méltó büntetését.

– Az nem igazság, hogy a királyfi mindig el tud lovagolni fehér lovon szíve választottjával, ez diszkrimináció – üvöltötték a másság tiszteletéért küzdők. – Különben is, miért kell a királyfinak mindig királylánnyal megházasodnia, miért nem lehet egy herceggel?

De a felszólalások és a tüntetések szinte mindig süket fülekre találtak. Ezért a mesék nyílt társadalma egyletének vezetői ördögi tervet eszeltek ki: titokban megegyeztek Szauronnal, hogy a sötétség birodalmából elengedi az elnyomás alatt álló orkokat a tündérek világába. Nem kellett sokáig várni, az Óperenciás-tengert elözönlötték a félszemű kalózok hajói, amelyen ezrével hozták be a sötétség birodalmának lakóit. Akik a szárazföldre lépve azonnal nekiestek a helyieknek. Közben az egylet emberei kitalálták, hogy az egyenlőség kedvéért ezen túl a gonosz mostohák nem halhatnak meg, a mostohaanya nem változhat rút békává. A hétfejű sárkánynak hat fejét azonnal le kellett vágni, mert az egyfejűekkel szemben ez nagyfokú diszkriminációnak minősült.

Az orkok mindenben támogatták az egylet vezetőit. És hogy minél többen legyenek, megjelentek a mordori fekete urukok is. Nem volt nyugta többet senkinek: Csipkerózsika félve járt az utcán, azt kívánta, bárcsak ne ébredt volna fel. Hófehérkét megerőszakolták, a topánkáját kereső Hamupipőke sem járt különbül. De nem volt kihez fordulni, mert a Szauron birodalmából menekült orkok frusztráltnak érezték magukat, hiszen otthon elnyomták őket, ezért azt gondolták, nekik most már mindent szabad. Lassan a régiek közül már mindenki úgy látta, hogy a mesék világa összedőlt. Jancsi megműttette magát, hogy egyenlő legyen Juliskával, Piroskától elvették a finomságokkal tele kosarát. A farkasnak nem volt szabad megtömni a gyomrát kővel, és a patakba dobni, a vadászt pedig gyűlöletbeszéddel vádolták meg, amikor a nagymamát molesztáló orkok ellen emelt szót.

A nyílt társadalom egyletének gondolatkommandója mindenhova elért, sorra vette a területeket, hogy mindenki érezze: egy szabad és egyenlő világnak kell elérkeznie. A hét törpének a lakását –amelyet annak idején Hófehérke kitisztított –, azonnal odaadták az orkoknak ideiglenes szálláshelyül. Egészen addig, amíg a kacsalábon forgó palotákat elfoglalják. Az égig érő fát kivágták, az élet vizét kimerték, az aranyhalacskát vergődni hagyták. Még a szegény embert és három fiát, a hercegeket és a királyfiakat sem hagyták békén. Túl jó dolguk volt, így a mesék nyílt társadalma egyletének vezetői a vasorrú bábákból verbuvált gondolatrendőrséggel őket is állandó megfigyelés alatt tartotta. Még a templom egere sem lehetett biztonságban.

Egyszer azonban elérkeztek a nagy rengetegbe, annak is a kis tisztásához, amelyen mézeskalácsból álló kis kunyhót találtak. Belülről érthetetlen sipítozás és éktelen lárma hallatszott ki.

– Most ez következik – mondták kajánul a vezetők és körbenéztek, vajon ki lakhat ilyen félreeső, biztonságos helyen. –Ki lakik itt? – vonták kérdőre a fa mögül kikandikáló Bambit.

– A boszorkány a soros! – kiabálták kárörvendően az erdő lakói, és már arra kezdtek gondolni, hogy elérkezett a nagy pillanat, a boszorkány is megütheti a bokáját.

Ám a mesék nyílt társadalmáért szorgoskodó egylet önjelölt vezetői annyira megijedtek attól, hogy a boszorkány lenne a soros, hogy hanyatt-homlok menekülni kezdtek. Meg sem álltak, csak az Üveghegyeken túl, ahol a kurta farkú malac túr. Szegény malacot sem kímélték, mert azt az orkok tisztátalan állatnak nyilvánították.

Az Üveghegyek pedig túl átlátszóak, túl tiszták és igen magasak voltak, ezért úgy határoztak, hogy az egyenlőség érdekében reformjaikat ott is életbe léptetik.