Alkotmányos harapófogó

2018. június 11., 15:162018. június 11., 15:16

2018. június 11., 15:172018. június 11., 15:17

Bizonyára sokan ismerik a politikai vicc kategóriába tartozó találós kérdést, miszerint mi a különbség a szovjet és az amerikai alkotmány között. Válasz: a szovjet garantálja a szólásszabadságot, az amerikai pedig a szólás utáni szabadságot is.

Amennyiben hazai viszonyokra ültetjük át a hidegháborús poént, az elmúlt időszak bukaresti fejleményei, mindenekelőtt az alkotmánybíróság ítélete alapján kijelenthetjük, hogy a román alkotmány éppenséggel a belpolitikai válságokat garantálja. Mivel a hatályos alaptörvény szerint Románia sem nem tisztán elnöki, sem nem parlamentáris rendszer, gyakorlatilag kódolva vannak a hatalmi ágak közötti menetrendszerű politikai konfliktusok. Újabban például az, amelyet a bukaresti taláros testület döntése robbantott ki, amellyel arra kötelezte Klaus Johannis államfőt, hogy tegyen eleget az igazságügy-miniszter felkérésének, és váltsa le tisztségéből az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) vezetőjét. De mielőtt felvázolnánk az alkotmánybíróság ítéletének várható következményeit, álljunk meg egy pillanatra ennél a kérdésnél.

A napnál is világosabb, hogy a román balliberális kormánykoalíció elsősorban nem Laura Kövesi személye ellen indított támadást, amikor arra hivatkozva kezdeményezte a DNA vezető ügyészét, hogy önkényesen, hatáskörét túllépve, alkotmánysértő és törvénytelen módon vezeti a nyomozó hatóságot.

Mindamellett, hogy Kövesitől is szabadulna, Liviu Dragnea szociáldemokrata és Călin Popescu-Tăriceanu liberális pártelnök elsődleges célja magának a korrupcióellenes ügyészségnek a gyengítése, a jelenséggel szemben immár több mint egy évtizede zajló küzdelem megakasztása. A kétkamarás román parlament házelnöki tisztségét is betöltő politikusok elsősorban személyes érintettségük okán, az ellenük zajló büntetőperek miatt ügyködnek a vádhatóság kiherélésén – ha megengedhető ez a plasztikus kifejezés egy ügyészség esetében. A Dragnea és Tăriceanu alkotta páros a párhuzamos állam, a legitimitás nélküli, a demokratikusan választott intézmények döntéseit „eltérítő” hatalmi szervek visszaéléseivel szembeni fellépés ürügyén tulajdonképpen azt szeretné megvalósítani, hogy jogelődjének, a még 2002-ben, az Adrian Năstase vezette kormány idején létrehozott korrupcióellenes ügyészségnek (PNA) a mintájára a DNA kirakatintézmény legyen csupán. Olyan, amely soha még eljárást sem indított volna az egykori szociáldemokrata miniszterelnök ellen, amely így elkerülte volna a börtönt.

Egyértelműek hát a PSD–ALDE-koalíció szándékai, amelyekhez kiváló jogi aláfestést kölcsönöz az alkotmánybíróság ítélete. Ebben ugyanis a taláros testület tulajdonképpen lefaragott az államelnök alkotmány biztosította hatásköréből: miközben eddig a főügyészeket az államfő nevezte ki és váltotta le, az alkotmánybírák mostani döntésükkel mindössze „díszpinty-szerepet” hagynak a köztársasági elnöknek, megszabva, hogy köteles jóváhagyni az igazságügy-miniszter által kinevezésre vagy menesztésre jelölt személyeket. Ez az alkotmányértelmezés azért is meglepő, mivel éppen a talárosok korábbi ítéleteinek mond ellent. Mindazonáltal szertefoszlatja az 1989-es rendszerváltás után bevezetett alkotmányjogi berendezkedést, miszerint Romániában – átmenetként az elnöki köztársaság és a parlamenti demokrácia között – amolyan félelnöki rendszer működik. Amely Traian Băsescu mandátumai idején alapvetően kifejtette hatását. Nos,

az alkotmánybíróság mostani állásfoglalása nem sok mozgásteret biztosít Johannis számára, aki adott esetben Románia nemzetközi partnerei előtt sem tudná megindokolni, miért nem hajlandó eleget tenni a talárosok akaratának.

Ezek a nyugati szövetségesek ugyanis – akárcsak Băsescu felfüggesztésekor – szent és sérthetetlen fórumként tartják nyilván az alkotmánybíróságot, fel sem tételezve a testületről azt, amit történetesen annak egyik volt tagja ismert el a napokban, mégpedig hogy politikai szimpátiák befolyásolják az alkotmánybírákat.

A politikai alapon hozott döntések, valamint a mostani alkotmányos természetű jogi konfliktus is azt bizonyítja, hogy Romániában roppant sürgetővé vált az alaptörvény átírása, az alkotmányjogi berendezkedés tisztázása, no és persze az alkotmánybírák kinevezésének politikamentesítése. E nélkül további mély és hosszú válságok várnak a hevenyészve összetákolt alkotmány, valamint az alaptörvényt politikai meggyőződésük alapján értelmező talárosok kénye-kedvének kitett országra.