Hacsek és Sajó a Dâmboviţa partján

Az a baj, hogy a másfél éve hatalmon lévő román balliberálisok jóformán semmit nem valósítottak meg választási programjukból és kampányígéretükből. Több száz kilométernyi új autópályával kecsegtették az embereket, ehhez képest Romániában legutóbb 2016-ban adtak át sztrádaszakaszt a forgalomnak. Jóléti társadalmat ígértek, ahol az évtizedeken keresztül mellőzött egészségügyi és oktatási dolgozók nyugati színvonalú bérezést kapnak majd – aminek az lett az eredménye, hogy az egészségügyi kisegítő személyzet tiltakozó akciója miatt a teljes ágazat lebénulhat, ezáltal a lakosság élete kerülhet veszélybe.

Nem véletlen tehát, hogy ezeket a kormányzati elhajlásokat és tévelygéseket meglovagolva Klaus Johannis az elmúlt időszakban kétszer is durván nekiment a balliberális koalíciónak, követelve Viorica Dăncilă miniszterelnök távozását. Az államfőnek vitathatatlanul igaza van, amikor felrója, hogy az államháztartás bevételei elmaradnak a tervezett szinttől, hogy a beígért béremeléseknek csupán a töredéke valósult meg, vagy hogy a kormány álságos módon igyekszik a központi bank nyakába varrni az elmúlt időszakban elszabadult infláció felelősségét. És persze joggal morog Johannis amiatt is, hogy a Dăncilă-kabinet teljesen kizárta az államfőt egy fajsúlyos külpolitikai témában, amikor nemrég titkos memorandumot fogadott el Románia izraeli nagykövetségének Tel-Avivból Jeruzsálembe történő áthelyezése ügyében. De

Elvégre ő maga bízta meg kormányalakítással Dragnea sokadik kiszemeltjét, akinek alkalmatlanságáról már akkor megannyi információ látott napvilágot. Nos, a titok nyitja egyértelműen abban rejlik, hogy Johannis máris a jövő évi államfőválasztásra, és az általa remélt második mandátum megszerzésére hangol. E téren pedig abban látja a győzelmi esélyt, ha – elődjéhez, Traian Băsescuhoz hasonlóan – amolyan játékos, proaktív elnökként gyakorolja hatáskö-rét. Nagyszeben egykori polgármesterét az sem riasztja el, hogy a bukaresti koalíció adott esetben nekiláthat a tisztségéből való felfüggesztésének, ez a lépés ugyanis vélhetően kifejezetten jót tenne halványuló népszerűsége visszaszerzésének. Abban ugyanis pillanatig sem bízhat, hogy Dragnea majd az ő követelése nyomán válik meg harmadik miniszterelnökétől.

Nagyon úgy fest tehát, hogy az idei esztendő kőkemény politikai csatározásokkal, az elnöki hivatal és a kormány közötti „palotaháborúval” fog eltelni, amikoris a felek Hacsek és Sajó módjára követelik majd egymás lemondását. Teljesen világos, hogy ilyen politikai közegben egy hozzáértő kormánynak sem lenne könnyű dolga irányítani az ország szekerét, hát akkor a mostani társaságnak! Mindazonáltal ha szigorúan a többség szemszögéből vizsgáljuk a dolgokat, a román társadalom számára bizonyára szomorú lehet, hogy olyan politikai elittel áldotta meg a sors, amely még a nagy egyesülés centenáriumát sem képes az alkalomnak megfelelően, tisztességesen megünnepelni. Valószínűleg nem erre fogadtak, nem ilyen lovat akartak.