Erdély még alig fedezte fel a „digitális böjt” turizmusát, pedig az „offline” lét az új luxus

Állandóan digitális zajban élünk, úgy, hogy már észre sem vesszük, mekkora lett körülöttünk és bennünk a „mentális lárma”. Ha véletlenül valamilyen oknál fogva megszakad az internetszolgáltatás a telefonunkon, hirtelen elveszetté válunk a csendben, nem tudjuk, mit kezdjünk vele.

– ez ma már önálló iparág, saját szaknyelvvel és tudatos tervezési elvekkel. Ha tehát valaki azt érzi, hogy nehezen szakad el a telefonjától, abban nincs semmi szégyellnivaló: egy alaposan kidolgozott rendszer ellen próbál védekezni, és bizony sokszor magára maradva, reménytelenül.

A cél viszont mindig ugyanaz: visszaszerezni az irányítást a saját figyelmünk felett.

Más kutatások pedig azt mutatják, hogy már az apró erőfeszítések is sokat számítanak:

• aki egyszerűbbé teszi a telefonja kezelőfelületét,
• kikapcsolja a felesleges értesítéseket, észrevehetően kevesebb időt tölt céltalan görgetéssel.

Az úgynevezett digitális böjt nem azt hirdeti, hogy dobjuk a sutba a telefonunkat, hanem azt, hogy mi magunk irányítsuk az eszközt, ne pedig az irányítson bennünket.

saját oldalt is működtetnek a témában. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy

• egyes szállásokon még televízió sincs a szobában,
• a Wi-Fi csak a közös terekben érhető el,
• néhol pedig eleve gyenge vagy nem is létezik a mobilhálózat
• helyette túrázás, erdőjárás, jógázás, meditáció és helyi gasztronómiai rendezvények szerepelnek a kínálatban.

Panziók épültek erre a modellre, ahol nincs televízió, csak alpesi csend és vezetett természetjárás. Szlovéniában többnapos, telefonhasználat nélküli programokat szerveznek kirándulással, közös főzéssel, esti tábortűz melletti beszélgetésekkel – az ilyen programokat az állam is innovatív turisztikai kezdeményezésként ismerte el.

Bécsben pedig már a városi élet is alkalmazkodott: az Offline Oida elnevezésű kezdeményezés időszakos „digitális detox kávézót” működtet, ahol egyszerű a szabály – a telefon a táskába kerül, helyette beszélgetés, társasjáték és olvasás várja a vendégeket. A szervezők szerint ugyanis mostanra az offline lét lett az új luxus.

Erdély: tulajdonképpen minden megvan hozzá

Amikor ezeket a példákat végigolvastuk, folyamatosan az járt az eszünkben, hogy Erdélynek szinte minden adottsága megvan digitális böjt köré épülő ideális vakációzáshoz – csak még nem nevezzük így. Például egy gyimesi vendégház, egy székelyföldi kis faház, egy kalotaszegi parasztház ugyanazt lenne képes kínálni, amiért Ausztriában vagy Szlovéniában sokan prémium árat fizetnek szívesen:

• csendet,
• erdőt,
• bizonyos fokú kiszakadást a nagyvárosi civilizációból, a zajból
• lassú életritmust,
• helyi ételeket,
• esti beszélgetéseket,
• csillagos eget,
• madárhangot.

Rengeteg Székelyföldön az erdőközeli szép hely, de a Görgényi-havasok, az Erdélyi-középhegység vagy a Gyimesek vidékein is bőven akadnak olyan túraútvonalak és falvak, ahol a térerő nem magától értetődő

Egyre több panzió hangsúlyozza hirdetésében a csendet, a természet közelségét és a lassúbb életformát, csak éppen nem nevezik nevén: nem digitális detoxként, hanem egyszerűen nyugalomként, természetközeli pihenésként, falusi vendégszeretetként tüntetik föl.

Pedig egy jól felépített „digitális detox program” nem csupán abból áll, hogy „nincs wifi” – a legsikeresebb kezdeményezések tudatosan szervezett élményt nyújtanak, amelyben

• a telefon hiánya csak keret,
• és a lényeg az, ami helyette történik:
• a személyes jelenlét,
• a közös szórakozás, túrázás,
• az együtt töltött idő.

korábban írtuk

Nem szabad takarékoskodni a marketinggel – Horváth Alpár egyetemi oktató Parajd és a térség turizmusának jövőjéről (2.)

Miután nagy mértékben megcsappant Parajd és a térség idegenforgalma a tavaly májusi bányakatasztrófa után, sok kérdés merül fel a térség turizmusának tovább éltetésével kapcsolatban.

Ennek pedig különösen nagy a jelentősége az erdélyi magyar közösségek szempontjából.

• A falunapok,
• egyházi búcsúk,
• néptánctalálkozók,
• kézműves táborok,
• hegyi túrák

mind olyan alkalmak, ahol a személyes jelenlét mindig is a legfontosabb volt és ma is fontosabb a képernyőnél.

A néprajzkutatók egyébként régóta hangsúlyozzák, hogy a közösségi identitást elsősorban a személyes találkozások, a közösen végzett munka és az együtt megélt ünnepek erősítik.

Ebben a közegben a digitális böjt nem holmi divatos önfejlesztési trükk, hanem sokszor egyszerűen a mindennapok természetes velejárója

Nem véletlen, hogy egyre több erdélyi nyári tábor is arra kéri a fiatalokat: legalább a programok idejére tegyék félre a telefonjukat.

Társadalmi szükséglet

A digitális böjt fontossága nem csupán turisztikai kérdés, hanem sokkal inkább társadalmi szükséglet. Egy olyan világban, ahol a figyelmünk a legértékesebb és legkíméletlenebbül kiaknázott erőforrássá vált, egyre kevesebben engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy egyszerűen ne legyenek elérhetők.

Pedig épp erre lenne szükség: néhány órára vagy néhány napra kilépni abból a körforgásból, amely folyamatosan ingerekkel, összehasonlítgatások terhével, versengéssel, állandó sürgetéssel táplálja a szorongást.

A természeti és kulturális adottságok alapján erre minden esély meglehet – hegyeink, erdeink, csendes falvaink és a még élő közösségi hagyományok

Csak éppen ki kellene mondanunk, hogy amit eddig egyszerűen csak nyugalomnak, vendégszeretetnek vagy természetközeli lelassulásnak hívtunk, az valójában olyan érték, amire a mai embernek talán sokkal nagyobb szüksége van, mint korábban bármikor.

korábban írtuk

Hamis illúziót is ad az agyat elkényelmesítő AI – Vitus-Bulbuk Emese pszichológus a gyerekek lelki gondjairól

Annak hamis illúzióját adja az agyat egyre inkább elkényelmesítő mesterséges intelligencia (AI, vagy magyarul MI), hogy személyesen kapcsolódunk valakihez – fejtette ki a Krónika megkeresésére Vitus-Bulbuk Emese kolozsvári pszichológus.