Bákó megyei román iskolából jött, mégis az övé lett a legjobb magyar érettségi Csíkban: egy csángó lány útja otthonról haza

Otthon románul, a Magyar Házban magyarul

Stefánia családjában a szülők egymás közt csángóul, vagyis magyarul beszéltek, a gyerekekkel azonban kicsi korukban románul társalogtak. Négy nagyszülője mind csángó volt: apai ágon lábnyikiak, anyai ágon magyarfalusiak, egymás között csángóul beszéltek.

„Ahogy végeztem a román állami iskolában, hazamentem, letettem a táskámat, és már futottam is a Magyar Házhoz. Annyira tetszett a program, a tanárok hozzáállását is nagyon szerettem. Mindenben aktív voltam, mindent el akartam vállalni a magyar programok kapcsán” – idézte fel Szentes Stefánia. Mint elmondta, óvodás kora óta járt magyarórákra, a döntést pedig, hogy Csíkszeredában tanuljon tovább, a bátyja példája érlelte meg.

korábban írtuk

Erősségeiről és hitéről is mesélt a Ferencváros csángó igazolása

Hitéről, erősségeiről és gyimesi szülőfalujáról egyaránt büszkén vallott leigazolását követően Corbu Marius, akinek szerződtetését hétfőn jelentette be a magyarországi labdarúgó-élvonalban címvédő Ferencváros.

„Csíkszereda a szívem csücske marad”

Stefánia elmondta, valahányszor a bátyja hazajött Csíkszeredából, ő kifaggatta, milyen az élet a bentlakásban. A testvére mindig azt mondta: ilyen lehetőséget Bákóban nem kaphattak volna. Már hetedikesen felkészítő órákra kezdett járni: délelőtt a román iskolában tanult, délután a Magyar Házban a magyarórák után még egy-két órát az egyéb tantárgyakkal foglalkozott – matematikával, fizikával és a többivel.

„Nem volt könnyű, mert nyolcadikig a biológiát, a kémiát nem magyarul, hanem románul tanultuk, és persze nem tudtam a szakszavakat. Ezért is jártam a felkészítőre” – mondta el Stefánia. Nyolcadikban végül úgy döntött: ha már itt a lehetőség, szeret tanulni és a magyar nyelvet is nagyon szereti, akkor nekivág.

korábban írtuk

Nehéz a terep, de szép a kihívás. Elhivatott pedagógusokat várnak a Csángóföldre

Elhivatott, a magyar oktatásért áldozatot vállaló óvónőket és tanítónőket keres a moldvai magyar oktatási hálózat. Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oktatási koordinátora megkeresésünkre a Bákó megyei magyar oktatás jelenéről beszélt.

Jobb lett a magyar jegy, mint a román

Az egyetemi évek alatt bentlakásban lakott, az első három évben román szobatársakkal, később vegyesen magyarokkal és románokkal. Ebben az időszakban is támogatta a szövetség: az egyetemisták ösztöndíjat kapnak, ami számára is nagy segítséget jelentett. Nyaranta, amikor hazament a Csángóföldre, mindig besegített a szövetségnek: fényképezett, szervezett, ott volt, ahol szükség volt rá.

Hídszerep a magyarul tanuló csángó gyerekek körében

• Stefánia ma a Szövetség sajtóreferense,
• emellett kommunikációs felelős,
• ifjúsági felelős,
• és az étkeztetési programban is besegít.

A szövetség közleményei a sajtó számára is komoly segítséget jelentenek: gyorsan és profin számolnak be az eseményekről. „Azt próbáljuk, hogy minél jobban átadjuk, mi történik itt, és úgy mondjuk el, hogy mindenki értse” – fejtette ki Szentes Stefánia.

A szövetség jelenleg 37 helyszínen van jelen, és amikor Stefánia kimegy ezekre, a gyerekek kíváncsian kérdezik: ő is járt magyarórákra, milyen volt? Ilyenkor elmeséli nekik, hogy pontosan olyan volt, mint ők, aztán továbbment Csíkba. Mint mondja,

Milyen nyelven álmodik a csángó lány?

Milyen nyelven álmodik? – tettük fel a kérdést Stefániának. Azt válaszolta, hogy a kérdést már a kolozsvári bentlakásban is sokszor feltették neki: román szobatársa rendszeresen érdeklődött, milyen nyelven gondolkodik. Stefánia bevallja: a két nyelv mára annyira összeforrt benne, hogy nehéz pontos választ adni. „Most, hogy beszélünk, magyarul gondolkodom. Ha viszont egy románnal beszélgetek, előfordul, hogy mindkét nyelven. Már nagyon sok éve minden egyes nap használom a magyar nyelvet, és beszélem a románt is” – magyarázta.

Az idősek emlékezete mint kincs

Stefánia kérdésünkre arról is beszélt, hogy az idősebb csángókra, akik még egy régebbi, „csángóbb” világban nőttek fel, ma egészen más szemmel néz. Mióta a szövetségnél dolgozik, és kijár a falvakba, egyre többet beszélget nénikkel, bácsikkal, és kíváncsi a véleményükre. Sokan mesélik, hogy otthon magyarul beszéltek, és van, aki nem is tud románul. Mint mondta, meglátása szerint mindezt feltétlenül meg kell őrizni: ezért indítottak a Szövetségnél egy projektet, amelynek keretében

„Amikor hallom, hogy a többiek leültek beszélgetni a nagymamájukkal, nagyon hiányzik nekem, hogy nekem is legyen egy nagymamám, aki mesél. Tőlük sajnos nem hallhattam semmit. A magyarfalusi nagytatámmal viszont, amikor felnőttem, már magyarul beszélgettünk, és ez nagyon megmaradt bennem” – mondta el elérzékenyülve.

Magyar mise, magyar kántálás

A csángó identitás egyik legfontosabb eleme az archaikus vallásosság, és Stefánia szerint ez ma is továbböröklődik. A régi imádságokat az idősebbek még tudják, a fiatalok pedig igyekeznek megőrizni őket. A szövetség jó kapcsolatot ápol a Jászvásári Római Katolikus Püspökséggel: tavaly a püspökségen is kántáltak, magyarul. Nem volt ez mindig így: régebben ellenségesség övezte a magyar szót az egyházban. Stefánia falujában is volt olyan pap, aki nem kedvelte a magyar nyelvet, és rendre éppen akkorra szervezett templomi programot, amikor a Magyar Házban is volt rendezvény, ami vitákhoz vezetett. Mára azonban Bákó megyében sokat változott a helyzet, nyitottabban kezelik a kérdést.