Erdélyben nagyon sok gyönyörű helyet lehet találni, ahol a digitális böjtre épülú vakáció elképzelhető lenne
Fotó: Orbán Orsolya
Míg egyes európai országokban külön üzletággá nőtte ki magát, sőt, a hivatalos turisztikai stratégia része lett az úgynevezett digitális böjt fémjelezte turizmus, Erdély csendes falvai, térerő nélküli hegyei egyelőre jórészt kihasználatlanul kínálják ugyanezt. Amit természetközeli nyugalomnak hívunk, valójában egyre keresettebb érték – amire a mai embernek minden korábbinál nagyobb szüksége van.
2026. július 25., 19:412026. július 25., 19:41
2026. július 25., 19:542026. július 25., 19:54
Gyakori a digitális világ felé vivő mozzanat, amit szinte mindannyian ismerünk, mert nap mint nap megtörténik velünk, többször is. Ülünk egy váróteremben, buszmegállóban, vagy csak öt percre magunkra maradunk a konyhában, és a kezünk szinte magától nyúl a zsebünkbe a telefonunk után. Nem azért, mert üzenet érkezett, hanem mert megszoktuk, hogy egyetlen üres pillanatot sem hagyunk kitöltetlenül.
Állandóan digitális zajban élünk, úgy, hogy már észre sem vesszük, mekkora lett körülöttünk és bennünk a „mentális lárma”. Ha véletlenül valamilyen oknál fogva megszakad az internetszolgáltatás a telefonunkon, hirtelen elveszetté válunk a csendben, nem tudjuk, mit kezdjünk vele.
Állandóan digitális zajban élünk, úgy, hogy már észre sem vesszük, mekkora lett körülöttünk és bennünk a „mentális lárma”
Fotó: illusztráció: Pixabay
A képernyőkből felénk sugárzó világhoz ezer szállal, addiktív módon kötődő emberiség egy része pedig már természetes védekezésként „feltalálta” a digitális böjtöt, angol szóval a „digitális detoxot”. Tulajdonképpen nem technológiaellenes hóbortról van szó, és nem is valamiféle nosztalgikus vágyról a mobiltelefonok előtti világ után. A digitális böjt lényege ennél egyszerűbb: a mai embernek időnként tudatosan vissza kell térnie önnön figyelméhez: időnként meg kell szakítania azt a folyamatos figyelem-megosztottságot, amihez annyira hozzászoktatták már a villódzó képek és egymást szélsebesen követő információk.
De hogyan jutottunk idáig?
Nehéz nem észrevenni, hogy a mai kor embere történelmi léptékkel mérve is szokatlan helyzetben van. Soha nem voltunk ennyire elérhetőek, és soha nem várták el tőlünk ennyire, hogy állandóan elérhetők is legyünk. A munka és a magánélet határai elmosódtak, az esti üzenetekre másnap reggelig várni már-már udvariatlanságnak számít, a közösségi média pedig folyamatosan olyan élményeket kínál, amelyekhez képest a saját hétköznapjaink szürkének tűnnek.
– ez ma már önálló iparág, saját szaknyelvvel és tudatos tervezési elvekkel. Ha tehát valaki azt érzi, hogy nehezen szakad el a telefonjától, abban nincs semmi szégyellnivaló: egy alaposan kidolgozott rendszer ellen próbál védekezni, és bizony sokszor magára maradva, reménytelenül.
A nyár kiváltképpen az „offline” szórakozások ideje lehet, amikor háttérbe szorul a digitális világ, a képernyő
Fotó: Illusztráció: Pixabay
A cél viszont mindig ugyanaz: visszaszerezni az irányítást a saját figyelmünk felett.
Más kutatások pedig azt mutatják, hogy már az apró erőfeszítések is sokat számítanak:
Az úgynevezett digitális böjt nem azt hirdeti, hogy dobjuk a sutba a telefonunkat, hanem azt, hogy mi magunk irányítsuk az eszközt, ne pedig az irányítson bennünket.
Számos gyönyörű erdélyi vidék, erdőkkel körülvett kisebb településen el lehetne képzelni a digitális böjtre összpontosító vakációzást
Fotó: Haáz Vince
Kíváncsiak voltunk, hogy Erdélyben, Romániában mennyire tudatosak az emberek a digitális megvonásra összpontosító turizmus témájában, indult-e erre irányuló kezdeményezés.
Az internetes keresésünk szerint úgy tűnik, nálunk ez a fajta böjt még javarészt magánügy marad. Bár az elmúlt években többen ráharaptak arra, hogy bizony az offline vakációzásra Romániában is lenne igény, nem mondhatóak széles körben elterjedtnek a digitális böjtöt kínáló szolgáltatások.
A szlovéniai és ausztriai példák
Közben Nyugat- és Közép-Európa egy részén már régebb felismerték, hogy a digitális világ „megszervezett” mellőzésében komoly gazdasági potenciál rejlik. Szlovénia talán a legjobb példa erre:
saját oldalt is működtetnek a témában. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy
Panziók épültek erre a modellre, ahol nincs televízió, csak alpesi csend és vezetett természetjárás. Szlovéniában többnapos, telefonhasználat nélküli programokat szerveznek kirándulással, közös főzéssel, esti tábortűz melletti beszélgetésekkel – az ilyen programokat az állam is innovatív turisztikai kezdeményezésként ismerte el.
Az „offline” szórakozás a közösségi programokat, a személyes kapcsolódást is előtérbe helyezi
Fotó: Pixabay
Bécsben pedig már a városi élet is alkalmazkodott: az Offline Oida elnevezésű kezdeményezés időszakos „digitális detox kávézót” működtet, ahol egyszerű a szabály – a telefon a táskába kerül, helyette beszélgetés, társasjáték és olvasás várja a vendégeket. A szervezők szerint ugyanis mostanra az offline lét lett az új luxus.
Erdély: tulajdonképpen minden megvan hozzá
Amikor ezeket a példákat végigolvastuk, folyamatosan az járt az eszünkben, hogy Erdélynek szinte minden adottsága megvan digitális böjt köré épülő ideális vakációzáshoz – csak még nem nevezzük így. Például egy gyimesi vendégház, egy székelyföldi kis faház, egy kalotaszegi parasztház ugyanazt lenne képes kínálni, amiért Ausztriában vagy Szlovéniában sokan prémium árat fizetnek szívesen:
Rengeteg Székelyföldön az erdőközeli szép hely, de a Görgényi-havasok, az Erdélyi-középhegység vagy a Gyimesek vidékein is bőven akadnak olyan túraútvonalak és falvak, ahol a térerő nem magától értetődő
Egyre több panzió hangsúlyozza hirdetésében a csendet, a természet közelségét és a lassúbb életformát, csak éppen nem nevezik nevén: nem digitális detoxként, hanem egyszerűen nyugalomként, természetközeli pihenésként, falusi vendégszeretetként tüntetik föl.
Az igazi kikapcsolódás azt is jelenti, hogy egy időre kiszakadunk a digitális világ információáradatából
Fotó: Pixabay
Pedig egy jól felépített „digitális detox program” nem csupán abból áll, hogy „nincs wifi” – a legsikeresebb kezdeményezések tudatosan szervezett élményt nyújtanak, amelyben
Miután nagy mértékben megcsappant Parajd és a térség idegenforgalma a tavaly májusi bányakatasztrófa után, sok kérdés merül fel a térség turizmusának tovább éltetésével kapcsolatban.
Ennek pedig különösen nagy a jelentősége az erdélyi magyar közösségek szempontjából.
mind olyan alkalmak, ahol a személyes jelenlét mindig is a legfontosabb volt és ma is fontosabb a képernyőnél.
A néprajzkutatók egyébként régóta hangsúlyozzák, hogy a közösségi identitást elsősorban a személyes találkozások, a közösen végzett munka és az együtt megélt ünnepek erősítik.
Ebben a közegben a digitális böjt nem holmi divatos önfejlesztési trükk, hanem sokszor egyszerűen a mindennapok természetes velejárója
Nem véletlen, hogy egyre több erdélyi nyári tábor is arra kéri a fiatalokat: legalább a programok idejére tegyék félre a telefonjukat.
Társadalmi szükséglet
A digitális böjt fontossága nem csupán turisztikai kérdés, hanem sokkal inkább társadalmi szükséglet. Egy olyan világban, ahol a figyelmünk a legértékesebb és legkíméletlenebbül kiaknázott erőforrássá vált, egyre kevesebben engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy egyszerűen ne legyenek elérhetők.
Pedig épp erre lenne szükség: néhány órára vagy néhány napra kilépni abból a körforgásból, amely folyamatosan ingerekkel, összehasonlítgatások terhével, versengéssel, állandó sürgetéssel táplálja a szorongást.
A csendes erdei helyszínek kiválóan alkalmasak lehetnek arra, hogy kevesebb szerep jusson a digitális világnak
Fotó: Tuchiluș Alex
A szakemberek szerint már apró változtatások is számítanak:
Ezek apró gesztusok, mégis számíthatnak és segíthetnek visszaszerezni azt, amit a folyamatos elérhetőség lassan elvesz tőlünk: a jelenlétünket a saját életünkben.
A digitális böjt végső soron nem a telefonról szól, hanem arról, hogy mennyire vagyunk képesek uralni a saját figyelmünket egy olyan világban, amely minden eszközzel azon dolgozik, hogy elrabolja azt.
A természeti és kulturális adottságok alapján erre minden esély meglehet – hegyeink, erdeink, csendes falvaink és a még élő közösségi hagyományok
Csak éppen ki kellene mondanunk, hogy amit eddig egyszerűen csak nyugalomnak, vendégszeretetnek vagy természetközeli lelassulásnak hívtunk, az valójában olyan érték, amire a mai embernek talán sokkal nagyobb szüksége van, mint korábban bármikor.
Annak hamis illúzióját adja az agyat egyre inkább elkényelmesítő mesterséges intelligencia (AI, vagy magyarul MI), hogy személyesen kapcsolódunk valakihez – fejtette ki a Krónika megkeresésére Vitus-Bulbuk Emese kolozsvári pszichológus.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Átalakulóban van a húsvéti locsolás hagyománya, viszont a városi vagy zártabb falusi közösségek más-más mértékben és intenzitással érintettek – mondta a Krónikának Miklós Zoltán-István néprajzkutató, akivel a húsvéti locsolás hagyományáról beszéltünk.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Nagy Ildikó Marosvásárhelyről költözött Norvégiába, ahol nemcsak új életet kezdett, hanem írásra is adta a fejét: Norvégiai mindennapok című oldalán a norvég hétköznapokat mutatja be erdélyi szemmel.
A konyha ma már nem csak a hagyományos női szerepek terepe – legalábbis a felszínen. Csakhogy a statisztikák azt mutatják, hogy a valós mindennapi főzés továbbra is elsöprő többségben női feladat. Ez nem vélemény, nem empirikus tapasztalat: ez adat.
Hogyan lesz a hobbiból jól jövedelmező kreatív vállalkozás? Erre ad praktikus, őszinte és motiváló választ Tóth Balázs, Magyarország egyik legismertebb portréfotósa, aki több mint tíz év tapasztalatát sűrítette új könyvébe.
A klasszikus rock magyar gyöngyszemeit szólaltatja meg a KalotaRock zenekar, amely nemrég elnyerte az idei Legszebb Erdélyi Magyar Dal közönségdíját. Az elismerés jelzi számukra, hogy jó úton járnak, hogy még mindig van igény az élő rockzenére.
Az elmúlt hetekben újra és újra ugyanannál a témánál kötöttem ki, pedig nem foglalkoztam vele, csak az események sodortak bele. Az egyik esemény a Taste of Transylvania gasztrofesztivál, a másik egy kürtőskalácsfesztivál. Közös bennük az erdélyi konyha.
A Mérában gazdálkodó Horváth Csaba juhtartó gazda úgy kényszerült gyors váltásra, hogy a négyszáz fős juhállományát őrző pásztor faképnél hagyta. Az állattelepén tett látogatás révén egy olyan újítást sikerül bemutatni, amire sok juhtartó vevő.
A föld kopárságát gyümölcstermesztéssel pótolták, és bár az egykori híres piros páris almafajtát még nem sikerült visszatelepíteni, egyre többen oltanak és foglalkoznak almatermesztéssel a marosszéki zsákfaluban. Az almafáiról híres Gegesben jártunk.
Évente 13–14 ezer magzatot veszítenek el szüleik a várandósság idején. A perinatális veszteség ma már nem tabutéma, de sok esetben még a szakembereknek sincsenek meg az eszközeik ahhoz, hogy valódi támaszt nyújthassanak a gyászoló szülőknek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!