„Ha a Srí Lanka-iak ide szakadtak, kötelességünk testvérként nézni rájuk”. Több százan a Szent Mihályban

Az Indiai-óceánban, India déli csücskétől délkeletre fekvő dél-ázsiai szigetországból – korábbi nevén Ceylonból – az elmúlt években sokan érkeztek Románia nagyvárosaiba munkát vállalni:

• nemcsak Kolozsvárra,
• hanem Bukarestbe,
• Temesvárra
• és Aradra is.

Elérkezett hát az ideje, hogy hitéletüket is célzottan ápolhassák és erősíthessék: a bukaresti Srí Lanka-i nagykövetség, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség és a kolozsvári Szent Mihály-plébánia összefogásának köszönhetően szép ünnepséget tartottak a gyönyörű gótikus templomban.

Mint megtudtuk, az ernyő az ő kultúrájukban az ünnepélyesség jele: a Srí Lanka-i királyi hagyományokból ered, a szigetország halászai számára pedig az ünnep jelképe is. Erdélyben az is szokatlan, hogy a hívek közül néhányan sorban az oltár elé vonulnak gyertyával, virággal és adományokkal.

Romániában szolgáló Srí Lanka-i minorita szerzetesek

A szentmisét két Srí Lanka-i ferences minorita szerzetes celebrálta szingaléz nyelven; a találkozó végeztével angolul beszélgettünk velük. Egyikük, Fr. Claude Perera tavaly óta Bukarestben szolgálja honfitársait, másikuk, Fr. Anthony Tisera szintén tavaly óta fogja össze a temesvári és aradi vendégmunkásokat.

A kolozsvári ünnepség résztvevőinek többsége fiatal, akik egy–négy éve érkeztek Romániába, de akadnak köztük kisgyermekes családok és középkorúak is. A rendezvényt követően néhányukkal szóba elegyedtünk: elmondták, hogy elégedettek az itteni munka- és lakhatási körülményekkel, de ha összegyűjtenek némi pénzt, mindenképpen haza szeretnének térni.

Egyébként közülük sokan rendszeresen járnak a kolozsvári magyar nyelvű szentmisékre is. Az eucharisztia nem nyelvhez kötött, hiszen univerzális” – mondta a minorita szerzetes. Hozzátette: jó kapcsolatot építenek a romániai katolikus papokkal, és fontosnak tartják, hogy a vendégmunkások itt is gyakorolhassák vallásukat.

Kérdésünkre azt is elmondta, hogy a Srí Lanka-i provincia mintegy 70 ferences szerzetest számlál.

„Isten szeretetére mindannyiunknak szüksége van, ez is összeköt bennünket. A Romániában dolgozó szingalézek tulajdonképpen egy nagy családot alkotnak, ezért is volt kiváló alkalom a mostani kolozsvári találkozó, amelyre nemcsak a keresztények, hanem a hinduk és a buddhisták is eljöttek” – tette hozzá.

Kérdésünkre azt is elárulta, hogy még három évig szeretne Romániában maradni. Jelenleg két közösséget, a temesvárit és az aradit szolgálja: Aradon több mint kétszáz Srí Lanka-i katolikus jár a misékre, Temesváron is nagyjából ennyi, 220 hívőről tud. „Számukra nagyon fontos, hogy rendszeresen gyónjanak és áldozzanak. Minden vasárnap a mi nyelvünkön mutatok be szentmisét, Aradon és Temesváron is egyet-egyet” – mondta. A szerzetestől azt is megtudtuk, hogy a szigetországban összesen másfél millió keresztény él.

• A keresztények aránya összesen 6,9%, ami nagyjából 1,5 millió embert jelent.
• Ebből 5,6% római katolikus, 1,3% pedig más keresztény felekezethez tartozik.
• A többi vallás megoszlása:
• 69,8% buddhista,
• 12,6% hindu,
• 10,7% muszlim.

László Attila főesperes: „lélekben mélyen találkoztunk”

Természetesen kíváncsiak voltunk a Szent Mihály-plébánia plébánosa, László Attila főesperes-plábános meglátásaira is, akinek nemcsak a Srí Lanka-i papok, hanem a hívek is hálásan megköszönték a lehetőséget. Közülük többen minden vasárnap részt vesznek a szentmisén, noha a magyar nyelvű liturgiát természetesen nem értik.

„Jó ideje látom, hogy minden szentmisénken tucatnyi Srí Lanka-i hívő ünnepel velünk. Nagy a családunk: a katolikus egyház lélekszáma világszerte közel másfél milliárd. Ha pedig Srí Lanka-iak ide szakadtak, akkor nekünk kötelességünk testvérként nézni rájuk, főleg ha eljönnek együtt ünnepelni. Már régóta keresem a módját, hogyan erősíthetnénk kollégáimmal a közösségi jelenlétüket” – mondta László Attila.

Mint kifejtette, felvették a kapcsolatot a Srí Lankáról érkezett bukaresti missziós papokkal, így jött létre a kolozsvári ünnep, amelyen több százan vettek részt.

„Kíváncsian vártam, mi lesz itt ma. Megrendítő és megindító volt számomra, hogy ezek az emberek mintegy benne élnek a liturgiában.

Arra a kérdésünkre, hogy várható-e folytatás, azt válaszolta: kollégáival mindenképpen szeretnék a jövőben is megszervezni az ünnepet. „Szép és meglepő volt számomra az is, hogy nem csupán a katolikus közösség tagjai gyűltek össze: mint kiderült, több hindu és buddhista Srí Lanka-i is eljött, és mintegy egységben, egyszerre a sajátjukként és a miénkként élték meg az ünnepet” – tette hozzá.

László Attila azt is elmondta, hogy a vasárnaponként rendszeresen misére járó szingalézek már személyes ismerősként üdvözlik, és ragaszkodnak hozzá, hogy amíg itt tartózkodnak, a Szent Mihály-templom gyülekezetéhez tartozzanak.

Az ünnep végén a templom előtt több fiatal munkavállalóval is beszélgettünk. Többen elmondták, hogy szeretnek itt dolgozni, de mindenképp haza akarnak majd térni.

• Egyik beszélgetőtársunk már négy éve él Kolozsváron, és valamelyest beszél románul: szerelőként dolgozik egy autójavító műhelyben.
• Egy másik fiatal már románul nevezte meg a munkahelyét: vulcanizare (gumiszervíz),
• egy mosolygós lány csomagolóanyagokat szerel össze,
• egy másik fiatalember pedig a vendéglátásban dolgozik.
• Egy négytagú család is itt él két kislánnyal: az édesapa dolgozik, az édesanya a gyerekeket neveli.