VEZÉRCIKK – „Fekete keddként” vonul be az adók és illetékek történelmébe október 25.: a bukaresti képviselőház döntéshozó kamaraként egyhangúlag megszavazta több mint százfajta közteher eltörlését.
2016. október 25., 19:022016. október 25., 19:02
2016. október 25., 19:042016. október 25., 19:04
Ünnepnap ez az állampolgárok számára – mondhatnánk, ha a honatyák rajongói lennénk, és szó nélkül bevennénk mindent, amit a parlament orrunk alá dug a decemberi választások előtti kampányhaddelhaddban. Ujjongás helyett azonban felhívnánk a figyelmet, hogy az intézkedés két, talán legfontosabb, a legtöbb embert érintő eleme, a rádió- és tévéilleték, no meg a külföldről behozott gépjármű vásárlásakor fizetendő környezetszennyezési díj eltörlése látványos, de minden bizonnyal csak látszólagos.
Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt elnöke – a parlamenti választások fő esélyesének vezetőjeként – megmutatta, ki az úr a Dâmboviţa-parton: törvénytervezetét rekordgyorsasággal, 15 nap alatt elfogadtatta úgy, hogy a leköszönő szakértői kormány közben köpni-nyelni nem tudott, a politikai riválisok pedig egyszerűen nem vállalhatták be, hogy belerondítanak egy ennyire csábító meglepetéscsomagba. Csakhogy bizony kilóg az ajándék ló lába. A rádió- és tévéilleték – heves tiltakozást kiváltó, a sajtószabadság sérülését előrevetítő – eltörlése esetében maga az ötletgazda is elismerte: igaz, hogy többé nem kerül a villanyszámlára a háztartásonként havi 6,5 lejes díj, ám ehelyett egy új terhet vetnek ki, mégpedig terveik szerint személyenként összesen évi 55 lejt. Azaz miközben eddig mondjuk egy négyfős család évente 78 lejt fizetett a közmédiumok fenntartására, a jövőben 220 lejt pengethet le, függetlenül attól, hogy tévézik, rádiózik-e.
A használt autókra kivetett környezetvédelmi díj (regadó, zöldbélyegilleték, vagy minek is nevezzük) eltörlése is rendkívül jól hangzik, hiszen sok százezer gépjárművásárlónak, illetve az Európai Unió által rendre megdorgált, megfenyített román államnak is rengeteg baja és költsége származott belőle az elmúlt években. Azonban ez esetben is borítékolható, hogy a bevételkiesést más formában fogja pótolni a leendő kormány. Szakértők és politikusok is pedzették már az útadó vagy az üzemanyag-illeték növelését, a külföldi használt verdák szabad beáramlásával pedig gyakorlatilag bekövetkezhet az, amitől eddig hevesen óvtak: hogy az ország Európa roncstemetőjévé, közúti környezetszennyezési listavezetőjévé váljon.
Tény, hogy sokakat érint kedvezően például az elveszett iratok pótlásakor vagy a horgászengedély kiváltásakor felszámolt illeték eltörlése. Ám összességében elmondható, hogy ugyanazt tapasztaljuk, mint minden választás előtt: nagy hévvel eltörölnek valamit, amit korábban, csendben azért vetettek ki, mert azt megelőzően nagy hévvel eltöröltek valamit. Persze Dragneáék most nem félnek a törvény által generált költségvetési hiánytól, Dacian Cioloș szakértői kabinetjének ejnyebejnyézése pedig erőtlen és hasztalan, mint amilyen maga a technokrata kormány lehet a mindenkori romániai politikai dzsungelben. Dehát mitől is tartana egy posztkommunista sikerpárt felfüggesztett börtönbüntetést is vígan elnyelő vezetője egy olyan, egy helyben „dübörgő” gazdasággal megáldott országban, amely újfent arra készül, hogy hatalomra juttassa a PSD-t.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Üzenetértékű, hogy Románia és Ukrajna partnerségi megállapodást kötött, de kérdéses, mi lesz a kisebbségekkel – az időzítése kapcsán pedig némi olyan érzése is van az embernek, hogy Kijev és Bukarest a magyar választási kampányba is beszállt egy kicsit.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!