• Vélemény

Mindig fájdalmas, ha egy, immár örök érvényűnek hitt folyamat megszakad.

Mint olyan sok mást, ezt a témakört is nagyon eltalálta Balzac, ha párizsi környezetben is tette közel kétszáz éve a kora egész társadalmát feltérképezni akaró nagy Honoré.

Kiegyensúlyozott politikusként jellemezte a román politikum – beleértve az RMDSZ-t is – Eduard Hellviget, akit Klaus Johannis államfő jelölt a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) élére. 

Ha nem laktunk volna jól a román hatóságoknak a kisebbségi közösségel szembeni fellépéseivel, a fogyasztóvédelmi hivatal gondoskodott róla, hogy új kínálat jelenjen meg az étlapon.

Ha már olyan sokáig halasztgatják az országot normálisabb mederbe terelő alkotmánymódosítást, nem ártana gyorsan összedobni egy ötlettárat, amiből elő lehet kapni valamit.

Még mindig akad olyan Valentin-napi rendezvény, amellyel sikerül meglepniük a szervezőknek.

Romániában büntetendő és büntethető az anyanyelvhasználat, illetve az anyanyelv használatához való jog melletti kiállás.

Jó ideje szemmel látható idegesség és aggodalom lett úrrá a hazai politikai osztály berkeiben, ami azzal magyarázható, hogy egyetlen közszereplő sem tekintheti magát védett személynek.

Hihetetlen, hogy a nyugati világra zúduló megfélemlítési hullám közepette egyesek arra vetemednek, hogy álarcot húzzanak, és bemocskolják a szabadság egyik legszebb jelképét.

Jó ideje szinte kizárólag kék híreket hallunk, olyasmit, ami a rendőrség hatókörébe tartozik. 

Menekültek, illegális határátlépők, gazdasági migránsok, megélhetési bevándorlók, külföldi segélykérők – íme néhány jelző, amellyel újabban Magyarországon illetik a külföldieket.

Az erdélyi magyar felsőoktatás jövője szempontjából két fontos momentumnak is tanúi lehettünk az elmúlt napokban.

Ha nem is ennyire nyíltan, de lényegében ezt kérdezik azok, akiktől a mindennapi megélhetésünk függ.

Még mondja valaki, hogy Váradon mindenki csak a múlt dicsőségéből akar élni, és nem érezni a modern művészetek fuvallatát a békés alföldi miliőben.

Nem áll jól az erdélyi és partiumi magyar közösség szénája. Kolozsváron megtagadják a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezését.

Változatlanul dúl Marosvásárhelyen a MOGYE-s kiéheztetősdi.

Akar Ön olyan jelzáloghitelt, amelyben semmi törlesztőrészlettel nem tartozik, és a bank fizet valamennyit azért, mert felvette a hitelt?

A kolozsvári táblaper kiemelt figyelmet érdemel, hiszen egyszerre világít rá a civil akarat fontosságára, a politikum béklyóira és az igazságszolgáltatás sokarcúságára.