JEGYZET – Mint olyan sok mást, ezt a témakört is nagyon eltalálta Balzac, ha párizsi környezetben is tette közel kétszáz éve a kora egész társadalmát feltérképezni akaró nagy Honoré.
2015. február 24., 20:002015. február 24., 20:00
Azért pedig semmiképpen sem ő a hibás, hogy azokon a tájakon már az 1800-as évek elején dúlt a minden eladó, s ha van hozzá anyagi vagy emberi erőforrásod, akkor minden megvehető vadkapitalizmusnak is nevezett szabadrablás rendezőelve.
Gyengécske próbálkozások után hozzánk istenigazából csak huszonöt évvel ezelőtt gyűrűzött be, igaz, hogy akik felvállalták a részvételt, azok azóta is bőszen igyekeznek behozni az óriási lemaradást. És sikerül is nekik, ha nem is mindenkinek. A műkedvelőbbek hamar elbotlottak, a profik mostanáig bírták.
Senkit nem akarok megsérteni, elhiszem, hogy van, aki még most is vígan űzi az aki bírja, marja fedőnevű ipart, de a látványos bilincscirkusz sok olyat is magával sodort, akiről nemigen hittük volna, hogy valaha is kézre kerül. A börtön és a parlament között nagy garral ingázó, tíz esztendőn át bevallottan és rendületlenül oldó-kötő, kevergető-kavargató elnöki csúcskegyenc szőke ciklon gondolom nem igazán számított lebukásra.
Azért lepte meg annyira a börtöncella enyhén szólva szánalmas belbecse, hogy első gondolata a rácsok lefestése és a falak kitapétázása volt. Kétlem, hogy ismerné Balzac tündöklésekről és nyomorúságokról szóló remekművét, mert ha valaha is elmélyedt volna a műben, a kartársnői által egyszerűen Rájának „becézett” Esthertől ellesett volna némi kis viselkedési manírt. De ha nem, hát nem, az is más világ volt, ez a mostani is más, a szereplők karakterének egyezése merő véletlen. Vagy ha úgy tetszik, akkor a sors egyszerű fintora.
Tény, hogy nagyban folyik az egymást keresztbe-kasba való feldobás, jelentgetés, a nagy igyekezetben pedig még olyasmik is kiderülnek, hogy az elején bármiféle házastársi vagyonközösködést tagadó vallomások ellenére csak tudtak egymás pénzügyeiről ezt-azt.
Hogy a nagy csörtetésnek mi lesz a végkifejlete, kihez fog még elérni, nem lehet megjósolni, mivel a mi liliomos igazságszolgáltatásunk még erősen kullog a Balzac korához képest, de egy valami kétségtelen: ahogy az emberi jellemek nem változnak holmi kétszáz esztendő alatt, a legnagyobb tündökléseket ugyanúgy követik a nagy nyomorúságok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!