VEZÉRCIKK – Hihetetlen, hogy a nyugati világra zúduló megfélemlítési hullám közepette egyesek arra vetemednek az Európai Unió keleti csücskében, hogy álarcot húzzanak, és jól megszervezett, egy percet sem tartó köztéri akcióval bemocskolják a szabadság egyik legszebb jelképét.
2015. február 17., 20:162015. február 17., 20:16
2015. február 17., 20:172015. február 17., 20:17
Talán első ránézésre nagyon meredek párhuzamot vonni a nyugat-európai terrorcselekmények, illetve Hungária és az aradi vértanúk szobrának hétvégi meggyalázása között. Józan ésszel felmérve elrugaszkodott feltételezésnek tűnik, hogy a vandálok kezében festékszóró helyett akár fegyver vagy bomba is lehetett volna.
Csakhogy azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a kettő egy tőről fakad, mely a gyűlölet bugyraiban gyökerezik. A mai, kiélezett viszonyok közepette egy demokratikus, felelősségteljes, békés és emberséges európai országvezetésnek már csírájában el kell fojtania az ellenszenvet, az utálatot, az ellenségeskedést – ez ma Romániában nincs így.
Az aradi szoborgyalázás nem sokkal azután történt, hogy a román polgármester nyilvánosan felszólalt a magyar jelképek védelmében (ahogy a hétvégi akció után is tette). Az általa elítélt rendőrségi nyomozás az Új Jobboldal feljelentése nyomán indult, annak a szélsőséges szervezetnek köszönhetően, mely tavaly október 6-ai felvonulásakor is bőszen állította: az aradi Szabadság-szobor léte támadás a román állam ellen.
És mit tesz eközben a román állam? Hallgatólagosan igazat ad a gyűlöletkeltőknek, hiszen a kormány és az elnöki hivatal szóra sem méltatja a hétvégi gyalázatot.
Nap mint nap szembesülünk vele: szélsőséges szervezetek, magyarfaló sajtóorgánumok, hivatalos feljelentők, önkormányzati és parlamenti képviselők zavartalanul locsolgathatják a gyűlölet csemetéjét, s közben az első sorban ágaskodva ítélik el mélyen és megrendülten azt, ami ugyanabból fakad, csak máshol sajnos sokkal nagyobb és fájdalmasabb méreteket öltött.
Pontosan azért, mert a világ egyik részén gyűlöletre nevelt fanatikusok megbocsáthatatlan, vért követelő támadásként élik meg mások szabadságát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!